nagyonviki

A cég

2012-02-19T16:44:00.009+01:00

Az utcáról nem látható. Amolyan földalatti mozgalom azokért az emberekért, akiknek tanácsra,információra vagy csak egy beszélgetés erejéig szüksége van ránk. Legyen az bármi. Mert szinte mindenre fel vagyunk készülve. Képesek vagyunk álláskereső klubot működtetni,ingyenes internethasználatot biztosítani,vagy bármilyen agyament hülyeséget végighallgatni. Ez utóbbit fokozni tudjuk érdeklődésünkkel,h esetlegesen megoldást kínáljunk.
Alacsony küszöbű intézményként bárkinek nyitva áll az ajtónk. Kivéve,ha az alkoholtól vagy a drogtól ki vagy ütve. Akkor úgy sincs értelme,h találkozzunk,inkább gyere vissza másnap. Vagy harmadnap. Hétfőtől péntekig nyitva vagyunk.Egészen este 7-ig. Mi megvárunk:)
www.alul-jaro.hu

Apró séfajánló.

2012-02-19T15:55:00.004+01:00

Fannim ajánlója pizzatészta készítéshez:

Gyúrod,gyúrod,aztán vhogy összelisztezed az arcod...majd az asztal körül mindent. Ha anyukád még engedi, h segíts, akkor tovább gyúrod,de közben a ruhádat is összekened. Végezetül lisztes kézzel még a konyhabútort, az étkezőt és mivel addigra már kiborítottad anyukád és elküldött kezet mosni,így a fürdőben is mindent összefogdosol. A tésztával már továbbiakban nem kell foglalkoznod,mert abban már semmi érdekeset nem találsz.

Kiolvadt szerelem.

2012-02-19T11:06:00.009+01:00

Semmi kétség nem férhet ahhoz,h jön a tavasz. A múlthéten született hóember teljesen ellaposodott, a dióból készült szemei pedig szétfolyós teste mellett hanyagul hevernek.
A kertben ismét felélénkült a forgalom, a madarak hangos csipogásától zeng a hajnal. Hamarosan szerelembe fog esni az egész élővilág. A galambok nem egymás mellett, hanem egymáson fognak egyensúlyozni a villanypóznán,a parkban lévő kutyasétáltatás pedig több figyelmet érdemel majd, mert hamar összegabalyodhatnak a pórázok az ebromantika következtében.
Állítólag az embert az különbözeti meg az állattól,h tud uralkodni az ösztönein,így nem kell attól tartani,h mi is a metróban egymáson utazzunk.
Az érzelmeimet én is simán kordában tudom majd tartani és ellenállok mindennek. Kivéve a kísértésnek:)
Oscar Wilde után szabadon.

Savanykás napfelkelte.

2012-02-18T14:51:00.010+01:00

Jó dolog korán reggel vásárolni menni. Az utcák még üresek, nincs zaj,legfeljebb csak a gondolataim zakatolnak a fejemben. Hogyha pedig túl hangos a koponyám,akkor ellensúlyozom egy kis zenével.
Már megérkeztem a helyre, kikapcsoltam a biztonsági övet és fordítottam volna el a kulcsot,h leállítsam a motort,de akkor kezdett rá Alexandra Burke. Ki tudja hányadik Hallelujah feldolgozás,de olyan szépen hangzott,h muszáj volt még maradnom és meghallgatnom. Ahogy kifelé bámultam,mondanám, h a távoli messzeségbe,de utamba állt az a négyemeletes épület,aminek a földszintjén telis-tele van különböző bankfiókokkal. A nap pedig már felkelt,de még nem olyan magasra kúszva,h belássa a horizontot. A szélvédőn kipillantva,pontosan úgy látszott,mintha a ház tetején csücsülne és onnan világítana. Ezzel a hállelújával pedig mennyei összeállítás kerekedett.
Ahogy a pára az ablakon,úgy folyt le az én könnyem is az arcomon. Reggel 8-kor a világfájdalmam kikívánkozott :) Naszép. Gondoltam, és a dal befejeztével nehézkesen vonszoltam be magam a teszkóba még krokodilos habfürdőt venni.Mert abból lehet csak a kádban habhegyet,habruhát és habhajat készíteni fürdés közben.
A világméretű elkeseredettségem azonnal alábbhagyott. Már a kasszánál álltam és pakoltam fel a cuccokat. Mivel csak habfürdőért mentem be,ezért szerencsére vittem magammal még két nagy szatyrot:) A mögöttem álló vásárló is már rakodott kifelé,holott még elválasztó sehol és a vásárlásunk kezdett összemosódni. Semmi gond, hallelúja, a nap szikrázik,a néni valószínű türelmetlen. Azt hiszem, talán mosolyogtam is rá. Kezdtem már a bevásárló táskát megtömni,fizetni és akkor.....
A hölgy (mert akkor még az volt) megkérdezte,h : Nem az én két almámat pakolta el?
Pénztáros: Nem,mert elválasztó előtt volt és a hölgy( mert én mindig az vagyok) kifizette.
Rá sem hederítettem,mert feleslegesnek gondoltam,csak rájön és észreveszi.De nem. Egy perccel később már az ÉN ALMÁM volt,vélte a néni sajátjának.
Természetesen mondtam neki,h talán téved és ha gondolja neki adhatom,persze ezt már azzal a bűbájjal és mosollyal közöltem,mint Hófehérke mostohája a pirosra festett mérgezett gyümölccsel. Nem kellett neki,habár nem kívántam közben,h akadjon a torkán.
Mikor visszaszálltam az autóba, kacagtam a világba. Nem is olyan rég, még körüllengett a jézusi szeretet, most meg leállok egy rutinos kötözködővel két alma miatt vitatkozni.
Ja? Fannim itthon jóízűen megette :D

Pesti tanyavilág.

2012-02-16T18:27:00.008+01:00

Apám mindig azzal viccelte anyámat,h felhozta vidékről. Pedig Pestújhelyre,ahová cipelte, egy időben csatolták Budapesthez Rákoscsabával együtt. 1950-ben. Így hát, nem volt nehéz a Főváros szívébe születnem. Mert ahol lakom, ugye onnan számít mindennek a közepe? :)
Szóval, itt éldegélek kisebb-nagyobb boldogságban egy kertes övezetben,ahol nyáron a madárcsicsergés ébreszt,télen pedig a hólapátok tologatásának zaja. Talán csak egyszer kaptam meg azt,h tiszta falufíling van nálunk és azt hiszem,h talán egyszer sértődtem meg erre a kijelentésre.
De ami pár napja történt,azzal nem tudom tisztára mosni,h a tanyavilágban élek.
Reggel a szokásos időben indultunk Fannimmal az oviba,mikor hangos sivításra lettem figyelmes. Ráléptek egy macska mind a négy lábára? Plusz a farkára? És még közben a 9 életét is elvesztette?
Nem.Ez vmi más. Mintha egy malac adta volna fájdalmas segélykiáltását a világba. De az nem lehet! A disznó az az állatkertben van!Nem igaz? Na mindegy...én se vagyok normális.Hogy kerülne ide egy ilyen állat. Itt mihaszna házőrző ebek vannak, kutyákkal kekeckedő macskák a kerítés tetején lassan masírozva,és talán egy-két húsvétról maradt nyuszi, amiket még nem volt szívük a szülőknek eltüntetni.
A furcsa hangok hamar alább hagytak, én is ballagtam az óvoda felé lányommal. Kerülgettük a befagyott tócsákat, megbeszéltük az évszakokat és megígértem neki,h megvesszük azt a csillogó ékszert a Brigitte-ben. Közben be-be nézegettem a kerítésen át a kertekbe,mert ott még érintetlenül terült el a vakító hótakaró és a látvány lenyűgözött. Ahogy elhagytam az utolsó utcát is a parkba lépve, pár házzal arrébb a korai csöndet megtörő hangzavar felé fordítottam a fejem. Három telekkel beljebb láttam csak meg az éktelen visításra való választ.
Egy hatalmas sertés feküdt elterülve a ház mellett,amit épp már pörzsöltek, és a társaság ezt ünnepelve éljenezte. Oh! Hát itt disznóvágás zajlik!!! Budapesten! Hihetetlen!
Apám szavai csengtek a fülembe,ahogy anyámnak mondta: Felhoztalak vidékről!
Pedig szegény anyám,ha tudná!...Csöbörből vödörbe :)

Egyik oldal sem.Nem hogy a másik.

2012-02-13T18:02:00.008+01:00

Észrevettem egy hozzászólást a facebook-on. Az otthonszülést gondolták tökéletes megoldásnak úgy,h a kórházban történő gyermekáldást egyenesen alkalmatlannak találtatták.
Mivel nem ismerősöm üzenőfalán történt meg a kiírás,ezért nem tudtam kellően érvelni a másik oldal mellett,habár ezzel is vannak fenntartásaim.
Harmincnégy évesen adtam életet egyetlen lányomnak. A várandóságom igazi utazással telt,mind érzelmileg,mind testileg. Megtapasztaltam milyen hatalmas mellekkel élni, illatokat érezni úgy,mint egy vadászkutya, kívánni bármit,ahogyan talán egy profi pornós és mesterszakács keveréke kívánhat.Kilenc hónapon keresztül átjárt a világbéke és az egyetemes szeretet.
Ezalatt az időszak alatt hatalmas hasat növesztettem,ami minden nap szemmel láthatóan csak nőtt és nőtt és nőtt. Már lassan azon filóztam,h mikor fogok kidurranni,mikor megindultak a fájásaim. Ebben közrejátszott az is,h előtte való nap hazacipeltem a teszkó összes és raktáron lévő narancsos joghurtitalát,amit azóta se tudnék meginni. De akkor,nagyon kellett!! :)
Hajnaltájt,teljes higgadtságban készítettem össze a kórházi csomagom. Tudtam,h gyermekem fog születni és örömmel töltött el,h egy hozzáértő ember legalább ott lesz velem és nem egy taxis,egy kezét tördelő apuka,vagy anyám,aki elméletben baromi sokat tud.
A kórházban azért értek meglepetések,mert ott se lehet mindenki toppon. De azért jó lett volna. Legalább a szülésznőnek. Esetemben nem így volt,mert átlagos babasúlyra számított és nem egy vízilóbébire,akit világra hoztam. Szerencsére,az egész kórházban nem mindenki idióta,ezért rögtön ott termett egy tapasztalt idős szülész-nőgyógyász,aki műfogásokkal kiforgatta belőlem harmadmagával Fannim. Sajnos, talán a koromnak köszönhetően vagy csak a rossz csillagzatállásnak,de a válla elakadt,így megsérült az egyik karja.
Ha viszont otthon szültem volna, a lányom most nem élne. Ezt pedig sosem bocsájtottam volna meg magamnak.
Persze volt háromhurkás medencénk,ha vízben óhajtottam volna vajúdni, áldott félhomályt a redőny lehúzásával előidézni,de valahogy mégis nagyobb biztonságban éreztem magam a szülőszobán. Percenként rám néztek,mindig volt mellettem valaki,aki biztatott. Rengeteg kiegészítők. Óriáslabda,bordásfal,matrac,lehet,h még felemás korlát is,csak az ötperces fájásokban nem figyeltem annyira.
Annak ellenére,h komplikációk merültek fel, nem szülnék, csak is olyan körülmények között,ahol bármelyik percben segítséget tudnak adni.
Fannimat nem rakták azonnal a pocakomra,mégis olyan,mint egy matrica,aki sehogy se jön le rólam,csak ha nagyon vakarom. Kis szimbiózisban élünk, imádjuk egymást és boldog,kiegyensúlyozott óvodás. (Ez utóbbit pszichológus mondta,aki rajzoltatta a nyuszicsoportot,ahova az én nyavalyásom jár.)
Mindenkinek szíve joga eldöntetni, hol érzi magát biztonságban,ahol világra hozhatja gyermekét, de a lelkiismeretével is úgy számoljon el, ha ne adj Isten, nem várt dolog jön közbe.
Majd másfél évig tartott,mire fel tudtam dolgozni, ami velünk történt. Sok ismerősöm a szemrehányó kérdéseikkel szinte megdorgáltak,h miért nem adtam pénzt az orvosnak,h eleve császárral szülhessek,burkoltan, én vagyok a hibás.
Felőlem kiszabadulhat Geréb Ágnes vagy Willy, a kardszárnyú delfin is. Persze, kórházi műhiba perek még nem nagyon láttak napvilágot, ami valószínűsítem,h nem azért,mert még nem fordult elő mulasztás. Ennek ellenére, akkor is kórházban szülnék,mert nagyobb biztonságban érzem magam. Sajnálom. Nem értek egyet Sződy Judittal.

Befogva gyorsabban.

2012-02-07T17:08:00.010+01:00

Ma reggel megláttam a hópelyhekben a gyermekkoromat.
Fannim kitalálta,h csúszva vigyem az oviba,így hát befogott a szánkó elé és vártam az utasításokat. Gyorsan!-mondta és már markolta is kis kezével az ülés szélét,h vad száguldásba kezdjen.
Amire számított,azt részben kapta csak meg,hiszen nem vagyok egy alaszkai malamut,aki ha meglátja a hámot, önkívületbe esik. Ennek ellenére felhúztam a kesztyűm, a püspöklila (férfiaknak egyszerűségképpen legyen mmm...rózsaszín) kötött sapkám és már indultam is az óvoda felé. Út közben eszembe jutott,mikor én vonszoltattam magam apámmal,lányom kuncogása pedig olyan erővel ruházott fel,h szinte elemelkedtünk az ég felé,mint a télapó rénszarvasai.
Egyáltalán nem éreztem hidegnek a reggelt és latyaknak a letaposott olvadt havat.Hiszen ilyennek kell lennie a télnek.Fehérnek, csípősnek, színes kötött holmisnak....

Műveletlen mackónadrág.

2012-02-06T10:29:00.008+01:00

Régen voltam már színházban és nincs is mire fogni,h miért. Tegnap viszont eljutottam. Bárka Színház. Kutyaszorítóbban.Merthogy az egyik főszereplőt ismerjük.Így hát,mackónadrág le, magassarkú fel és tiszteljünk meg a művészetet szemfestékkel és arcpirosítóval az arcomon.
Tarantino klasszikusa magyar viszonyokba építve,rengeteg humorral.
Fiatal színészek,akik kivétel nélkül tehetségesek és fiatal közönség,akiken látszott,h az elme pallérozása olvasás által jött létre. Megokosodva a közelünkben elhatároztam,h többet fogok adni a művelődésnek és hasztalan időtöltésemet korlátozni fogom.
A terem,ahol kuckózva beültünk,teljes mértékben igénytelen volt, de mivel a darab egy raktárban játszódik,nem is volt lényeges.Sőt!Az érzés olyan volt,mintha mi is részesei lennénk a játéknak.
Fantasztikus két órát töltöttem el, ami olyan kikapcsolódást nyújtott,h elfeledtette velem az elmúlt idő összes gondját és feltöltötte fejem gondolatokkal.
Köszönöm az élményt -011- Alkotócsoport!

Kötelező táncok.

2012-02-05T11:13:00.003+01:00

Most vagy több hó esett,vagy összementem. A kertben lábszárközépig ér. A hóemberből pedig egy kupac lett,mert azt is beterítette Holle.

Megérné újraünnepelni a karácsonyt. Szeretet mindig van, a bejglit is meg tudnám most enni, a hangulat pedig magáért beszél.

Csak a hólapáttal való tánc már nem olyan nagy móka...sasszé..egy-két-há...sasszé..egy-két-há...:)..

Holleanyónak orvost,hólapátnak táncpartnert.

2012-02-05T07:58:00.007+01:00

A változás megtörtént.A sunyi hószállingózásból erőteljes havazás lett. A terasz korlátján 5 cm, a lépcsőn egy,mert letapostam,a kertet pedig legalább 8-10 centis fehér takaró fedi. Egyszerűen gyönyörű innen az ablakból nézve. Minden olyan tiszta és nyugodt. Még a kutya is,mert hiába gondolja,h kinti ebként öntisztító és nincs szüksége fürdésre,ahogy olvadt rajta a ráhullott hó, úgy lett a bundája egyre fényesebb. Lassan ki is engedem a lakásból....

A hólapátolás nem is annyira nehéz. Kétszer végigtoltam a ház előtt és már kész is. Na még a bátyámék előtt.... de ha már öt házzal arrébb megyek,akkor addig is utat vágok. Csak két ide-oda tologatás. Röpke negyedóra alatt kész lettem. Na még a szomszéd előtt,ha már itt vagyok...

Amíg a hólapáttal egy hosszú táncot jártam,addig gyerekem a kertben hóembert épített. Alakját elnézve Jabba a Star Wars-ból, viszont idétlen tekintete senkihez sem hasonlított. Dióból rakott közelülő szemei mókássá tették fejét. Fannimnak tetszik...imádom,ahogy kacag...

Reggel.
Egy napja rázza Holleanyó a dunyhát. Szerintem a kézremegésével el kéne mennie orvoshoz,mert akár Parkinson-kórja is lehet. Vagy ha nem megy,akkor legalább a párnát vegye ki valaki a kezéből!!
Tegnap még szépséggel és némi romantikával néztem,ahogy minden fehérben pompázik,ma reggelre már csak a hólapát türelmetlen nagy kék fejét látom. Szinte erőszakosan húz csúszós táncába, h megint keményre fagyassza összes végtagom. Inkább egy forró kakaó. Nem csak testet,de talán a lelkem is felmelegíti.Hátha megszeretem...hólapátot:)

Ésszel a télben,avagy éld túl macskamódra.

2012-02-04T23:25:00.004+01:00

Az egész telet szinte kinevettük,mert azon kívül,h nem volt olyan igazán csontig hatoló hideg,egy árva hópihe se szállt le az égből. Már azt gondoltam,h a leárazásokon is túl vagyunk és a kirakatokban megjelenik a tavaszi kollekció, a boltosoknak szerencséje lett. Úgy látszik,a Jóisten meghallotta az árusok nyöszörgését a gyenge forgalom miatt.
A csizmákról az áthúzott akciós árakat le lehet szedni és a raktárban porosodó tavalyról megmaradt hólapátokat ismét horror összegekért adhatják.
A híradóban hatalmas hómennyiségről és Szibériából érkező mínusz 25 fokról beszélnek. Eddig nem aggódtam,mert a fóka sem fázik a jeges vízben és mivel a zsírtömegünk hasonló,így nem lehet gond. Viszont este, hidegtől remegve a buszra várva elgondolkodtatott a párhuzam. Lehet,h nem is rendelkezem kellő felesleggel? És különben is.Az orromon se tudok labdát görgetni! Tehát:nem vagyok fóka.Vagyis,simán megfagyhatok,ha még sokáig várnom kell a 196-ost.
Talán a klímaváltozás teszi, vagy a vékony télikabátommal csúfolhattam ki a telet nem tudom,de embertelen hideg kezd lenni az egész országban. Míg álltam a megállóban, a testemet teljesen befagyasztotta a mínusz tíz,de a szívemet megolvasztotta. A kutyát azonnal beengedtem az előtérbe,habár ő többet várt annál, mintsem melegben heverészhetne reggelig.Bánatosra váltott tekintette sonkáért sóvárgott.Ó,igen!Adtam neki.A nyavalyás eb. De most sajnáltam. Még a macskát is beengedtem volna,de annak több esze van.Már rég nagyképűen nyújtózkodik anyám kanapéján, gúnyos pillantásokat vetve a hitvány emberi fajra,akiken még egy vékony bunda sem nő ilyen hidegben. Nem úgy mint rajta.Elegáns fekete prémben,amit a macskatáp és a kinyávogott friss tej tesz fényessé. Talán ő lenne egy esetleges jégkorszak túlélője. Esze is van és bundája is.

Félistenek védelmében.

2012-01-30T10:58:00.005+01:00

A minap sikerült egy levélben meglelnem a féltékenységet.Egy nő a szenvedője,ki gyönyörű, csupa bű meg báj :), az élete irigylésre méltó és még a férfi is görög félisten mellette.
Mégis, ha lány közelít ebbe a kis szimbiózisba melyben boldogan élnek, Shakespeare Othello-jából a zöldszemű szörny azonnal megjelenni látszik.
Óó....és mennyire mutatja meg magát?Hát teljes valójában!
Még talán én is kívánatos lennék párja számára!Megjegyzem,csak szerinte.
Persze,ha nem csak nézne,de látna is, úgy tudhatná,h második ránézésre sem vagyok jó nő és még csak végzet asszonya sem.Egyébként is más a férfiideálom. A görög félistenek bálványozása már nálam legalább 10 éve lejárt. Túl hosszú ideig kell várni rájuk,hiszen mindenhol van megmenteni való hölgy és sokáig elhúzódó katasztrófa.
Az én típusom hétköznapi hős,aki megszabadít a póktól,ha vérszomjasan néz rám a sarokból és átsegíti az öregnénit a zebrán.Ha akarja,ha nem.

/Buddha így vélekedett a féltékenységről:

"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad." /

Gondtalan szobabicikli,filharmónikusokkal.

2012-01-28T11:44:00.012+01:00

Ha ideges vagyok, csak azok szokták észrevenni,akik igazán ismernek. Persze nem sűrűn fordul elő és sokszor nagyvonalúan hagyom,h hülyének nézzenek. Így környezetemet megszabadítom a felesleges vitáktól és csak attól kell tartanom,h a nagy ráhagyásaimmal nehogy oltári balgataggá váljak.
Amikor viszont nem tudok elmenni az ostobaság, rosszindulat és önzőség mellett, próbálom visszafogni számat, az esetleges bántó megjegyzések kimondásától. Nem mindig sikerül, hiszen van,h nyelvem győzedelmeskedik az agyam felett és meg kell,h valljam,utána elég jó érzés. Mégis, inkább benn tartom,mint kívül, hiszen lehet,h az igazság nem nálam leledzik.
Ekkor van,h a probléma kering bennem,kitörni nem tud és késztetést érez testem a feleslegesen felgyűlt energia leadására. Ha kis gond,akkor Mozart, Schubert vagy akár Chopin bármelyik zongoraműve megteszi. Persze a gondokkal egyenes arányban nő a mozgásigény is,vagyis komolyabb nehézségeknél már veszettül nagytakarítok. A gyerekem apja,ha olyankor meglátott függönyt leszedni,az már maga volt a pokol:))
Mai nap elkezdett minden csillogni-villogni a lakásban.A háttérben Mozart C-dúr szonátája és rápattantam a szobabiciklire,h gondolatban letekerjek Szegedig és vissza.
Eszembe jut bátyám,aki komolyzenész.Nem is tudja,h játékával kiket szórakoztat. Zenekedvelőket,félőrülteket,idegbetegeket egyaránt. Én mindhárom vagyok....néha egy személyben:)

Kórházi bolyongások.

2012-01-25T17:10:00.005+01:00

Ma reggel kellett mennem a következő vizsgálatra a János kórházba. Vérvétel és ultrahang. A múltkori sikeres kijutásomat ma sikertelen barangolás követte az épületek között. Mire megtaláltam a labort,addigra már bejártam az egész területet. Pedig a bejárat melletti lépcső vezetett oda. Ennyit arról,h nem bízok a portások információátadásában.
Sokan álltak a sorban,de az egészségügy vámpírjai mohón vették vérünket. Hatan voltak és hihetetlen profik. Drakula kispályás hozzájuk képest.A tű nyoma a karomon sehol és a szemfogam se kezdett nőni. Remélem.
Megörülve,h ilyen hamar végeztem, még azzal sem foglalkoztam,h a reggeli teljes mértékben kimaradt. Nem voltam éhes,de nem is lehettem,mert ultrahang vizsgálat előtt sem szabad enni.
Egy kis tájékozottságveszést követően megleltem az I.Belgyógyászatot. Felértem a lépcsőn és a professzor ajtaja előtt is csak páran ültek. Hihetetlen. Minden olyan flottul megy.Remek nap elé nézhetek és ezt gondoltam egész addig,míg az asszisztens nő azt nem mondta,h egy kicsit várni kell a másik doktor úrra is. 50 percet.
Próbáltam kitölteni az időt úgy,h ne őrüljek meg. Átolvastam a vitt leleteimet 26szor, bámultam a mellettem lévő radiátort legalább 5 percig, a lépcsőn közlekedőket, elolvastam mindent,ami ki volt rakva a váróhelység falán,ezt mondjuk 30szor és szóba elegyedtem volna bárkivel!
A kívánságom meghallgatásra talált. Köszönöm Istenem! (Majd szombaton kitöltenék egy lottószelvényt,ha akkor is tudnánk dumálni,jó lenne!)
A lépcsőn komótosan jött fel egy fehér köpenyes,ősz hajú férfi. Gondoltam orvos. És milyen kedves? Megkérdezte,h hova várok és hogy kísérő vagyok,esetleg maga a beteg? Kedvesen indult felém,de az nekem mindig gyanús. Ráadásul,az idős orvos sosem nyit a beteg felé,inkább amolyan tekintélyt parancsolóan lenéz a páciensére. De semmiképpen nem mosolyog.
Hamar kiderült,h a kórház fura szerzetével van dolgom,mert azt mondta,h imádkozik értem és ha van kedvem,akkor menjek el az aznapi közös misére. Kicsit elszomorodott,mikor elmondtam neki,h semmi közöm a katolikus egyházhoz és nincs szükségem közvetítőre ahhoz,h a Mindenhatóval társalogjak. Egy kicsit megcsóválta a fejét,mintha kisgyereket kapott volna vmi huncutságon és továbbra sem hagyott békén. Próbált még barátságosabb lenni,de ennek az lett az eredménye,h megkértem,hagyjon békén. (Eközben pedig elmagyaráztam magamban az Úrnak,h a bárkivel-t nagyon tágan értelmezte.)
A párbeszédünket a rapid hittérítőmmel egy mufurc asszisztens szakította meg,amikor hatalmas lendülettel kinyitotta az ajtót: Maga még itt van?Fogja a kézbesítőt és vigye!
Háh! Ez nem is orvos?! Hanem kézbesítő! Legbelül éreztem én....egy idős orvos nem ennyire hibbant.Azok recepteket cserélnek el betegek között és a bokámon mérné a vérnyomásom!Nem pedig tuszkolna a keresztény hit felé.
Sorra is kerültem. A professzor és a másik orvos hűvös fogadtatása megörvendeztetett.Végre! Jó helyen vagyok. Legalább 15 percig vizsgálgatták májam a monitoron és felhasználtak vagy 50 latin szót a problémámra. Néha megszólaltak magyarul is,h a buta beteg kicsit okosodjon,de bántam is én? Dehogy! A kis daganatomra koncentráltak és nem a vallásomra. A vizsgálat végén még átmentünk a másik szobába,elmagyarázták,h mire jutottak. Azt hiszem,nem lesz egyszerű. Mindegy...
Hazafelé megint sikerült ténfergés nélkül kijutnom.Jött egyből a busz,aztán a követekező,ülőhely is volt.Végre,nyugodtan átgondolhatta, ezt a délelőttöt. Jaj neee! Ekkor vettem csak észre,h pszichiátriai beteg ügyfelem velem szemben ült a négyes ülésen. Ő már észrevett,mert amikor ránéztem, úgy mosolygott,mint a kórházi kézbesítő.
Egészen a Bosnyák térig nyomta új meglátását a magyar nyelv szörnyűségéről,a magázódásról. Persze,megkérdezte erről a véleményem,de nem igazán érdekelte. A téma kimeríthetetlen volt számára,még amikor leszállt,akkor is mondta magában. (Ma duplán is teljesítették a kívánságom.Még hogy nincs Isten?!)
A bejárati ajtót átlépve eresztettem le igazán. Megreggeliztem, közben mosolyogtam magamon,h mennyiben lehetek más,mint a többi agyament?hm.Talán semmiben. Csak nekem más bolondságaim vannak.
Ahogy mondani szokták,nagy az Isten állatkertje.
De vajon ott lehetnék egy boldog, vízben lubickoló fóka?!

Viharos táncok.

2012-01-23T13:24:00.007+01:00

Muszáj volt rendet raknom az előszobaszekrényben,mert reggel az óvodába menet,majdnem kopaszra fújta fejem a szél. Szerencsére,az okos hajam nem hagyta el buta kobakom,mint pitypangot a repülőszőrös magja, de azért jobb volt az óvatosság.
Kerestem vmi kötött sapkát,ami sportos eleganciám megfelelő kelléke lenne. /tornacipő,farmer,dzseki./ Ebben a rumliban viszont ami a szekrényben fogadott,semmit nem találtam. Csak egy nagy összevissza horgoltkötötthalmot. Pedig régen úgy tudtam uralkodni a káosz felett...az előszedett ruhák közt mazsolázni,melyiket is vegyem fel....akár a kupac aljáról kihúzni az aznapi toalettem tökéletes darabját...
Megfogtam és kiszedtem mindent,amit a felső polcokon találtam. Sapkák,kendők,kesztyűk...anyám 1970-ben viselt menyasszonyi kesztyűje is...hm...Fannim első kicsi kezére való kézmelegítők...óóó!! gyermekkoromból visszamaradt homlokpántom,amit asszem egyszer sikerült anyámnak rám adnia. De most! Most felvettem. Belenéztem a tükörbe. Wow!Mint egy lepukkant Flashdance-táncos. Kissé gömbölyűbb, kissééé ...kissééé...kissé szörnyűbb. De azért táncolni csak tudok úgy?!
Youtube, flashdance,maniac.Bemelegítés nélkül. Csak a ritmust érezve lötyögni kezdtem,fejem rázva,egy helyben topogva. Mint Jennifer Beals. Testem átjárta a zene. Egész jóóó.....habár 4.01 percig nem bírnám,mint a videón Alexandra Alex Owens, hegesztőmunkás.
Mennyit is mondtam?Négy percet?...egy perc után a topogás lassulni kezdett, a nyakam pedig megrándult. Még jó,h nem a What a Feeling számra kezdtem el mozogni. Abban már merészen spárgázik és akkorát ugrik,mint egy kőszáli kecske.
Na,ennyit arról,h rendet rakok. Félig félrehajtott fejjel, visszatuszkoltam a kötött kupacot. Most hívjam fel Márkot a masszőrt,h flashdance-ben lesérültem?
Mindenesetre,veszélyes mutatvány sapkát válogatni.Ez már biztos:))

Tömeges étkeztetés.

2012-01-21T15:21:00.014+01:00

A barátnőm reggel kiposztolta az üzenőfalán,h ágyban fog reggelizni a lányával.
Aha. Nálunk ez egy kicsit macerás lenne....

Lányom álmát a plüss101kutya,alvósmackó (hálósapka van a fején),bajuszoscica,bozontoscica,ciciscica(ikeásplüss és 8 cici van rávarrva.tényleg!:),kisvíziló,nagyvíziló, egy víziló vagyok a gyerek mellett én is és tudatalatt kötéltáncos,mert az ágy szélén úgy tudok egyensúlyozni álmomban,h nem esek le. Néha persze néhány barbie is velünk alszik és ha kegyesek hozzám,akkor a nyakiglábukkal nem szurkálják az oldalamat,ha helyet változtatok. Egyszer fordult csak elő,h unikornispónit is beengedte Fannim a takaró alá. Semmi baj nem volt vele,csak éjszaka el kezdett beszélni,mert véletlenül hozzáértem a gombjához.Géphangon:Hercegnőpóni vagyok!....Gyere velem a kastélyba játszani!...áááá...megfogtam és eldobtam a szoba másik végébe.De még azért visszaszólt:- Ugye milyen csodálatos a sörényem?Megjegyzem,rózsaszín.
Éjjel általában azért magamhoz térek és átmegyek a hálószobámba.A saját plüsseimmel:))
Szóval, helyhiány miatt nem tudnánk ágyban reggelizni.
Ráadásul,ott van még a másik probléma, h lányom kissé határozatlan.
-Mit kérsz reggelire?
-Rántottáááát,de csak sonkávaaaaal!
-Jólvan.Tessék.Jóétvágyat.
-De én ezt nem szeretem máááár...tejbegrízt kéreeeek.
-Rendben.Megeszem.Tessék tejbegríz.
-Túl forró:( csokikagylót kéreeeek:((...
és mire görbítené a száját,már a tányércsere megtörtént. Én pedig kanalazom be a második fogást.Ahogy barátnőmnek is írtam.......és anya így lett egy gömb :)

Mindent egybevetve elképzelem,ahogy reggelizünk Fannimmal. Az ágy szegletében testemet a legkisebbre összehúzva,plüssök és 8 fogásos reggeli társaságában.

(A teljesség igényével...kihagytam véletlenül az 1méter hosszú csíkos krokodilt, a fehér tigrist és a hercegnőpárnát,ami eszméletlenül kényelmetlen,csak hát hercegnős.)

Őrült tyúkok nirvánája.

2012-01-19T18:28:00.009+01:00

Van egy barátom, aki "a Mesefaluban" lakik és folyamatosan keresi a választ, h hogyan lehet hálózaton kívül élni. Miközben rájön erre benne él, kiterjesztve a kört az esőerdőre és még nagyobb vonalat rajzolva egy képzelt körzővel Hawaii Nagy Szigetére.
Saját maga húzott fel egy házat némi segítséggel, van kecskéjük,nincs tv-jük,bográcsoznak veszettül és világítanak napelemmel. Kis közösséget terveznek szabályokkal, az esővíz nekik gyűlik,néha elszívhatsz egy füves cigit, Pázmándon pedig másolják őket.
Mindig érdeklődve olvasom és hallgatom őket. Egyrészt csodálom bátorságát, mert mert kiszakadni, másrészt viszont rengeteg kérdést vet fel bennem.
Lehet teljes életet élni úgy,h közben a világ rohamosan fejlődik?(Vagy inkább romlik?)
....Elegendő az egy gyermek számára,amit a kisközösségen keresztül a világból látnia kell?.....
Mm..ezen legalább egy órát filóztam. Három dolog maradt,ami miatt nem tudnék így elszigetelten lenni.
Az első az internet. Ezt ugye nem kell magyarázni?:)
A második,h talán több emberen tudok segíteni a munkámban,mint egy kis közösségben.Tehát,a hivatástudatom.
A harmadik pedig,ami a legveszélyesebb is egyben,az az állatok. Városi lány lévén kevés állat vett eddig körül.Néhány fickó,a mihaszna kutyánk és a dagadt macskánk. (Gyermekkorom különféle hobbikiskedvencére nem térnék most ki.)
Ki tudja,h egy kecske mikor őrül meg? Ne adj Isten,egy dühöngő, kapirgáló tyúk? :)
Egyébként,a kisközösség itthon is adott. Egy többlakásos házban élek a kiterjedt családommal. Nyáron kerti partizunk,télen anyám a szerinte finom süteményeket bedobja a közösbe. Hetente elviszem vásárolni, ha pedig dolgozom, sokszor ő vigyáz a gyerekre. Szelektív vagyunk a szeméttel, a hülyékkel és van kertünk,ahol évszaknak megfelelően mindig terem vmi gyümölcs.
Persze lehet,h változni fog a véleményem és ha egyszer úgy fogom érezni,h nincs több tennivalóm ebben az országban,akkor megengedem magamnak azt a luxust,h még földi valómmal eggyé olvadjak a környezetemmel és megvilágosodással keletkező nyugodtsággal megéljem a nirvánát.

/akit természetesen érdekel,hogyha hálózaton kívül szeretne élni,annak: http://offgrid.blog.hu/

Demo ajánlás.Hátha befutok.

2012-01-18T06:50:00.006+01:00

Megnéztem hogy jutok el János kórházba.Tiszta sor.Elmegyek autóval az 5-ös buszig és az ott tesz le.
Sosem utaztam még ezen az útvonalon. A törzsközönség fiatal iskolásokból állt és nagyon öreg nénikből. Az utóbbihoz sorolnám magam. Kellemes volt az utazás,mert nem kellett semmire sem figyelnem, csak nézelődnöm,csodálnom Budapestet, a régi házakat, épületeteket és elolvadnom,ahogy átmegyünk a hídon és meglátom a város szívét.
Ahogy én látom a szülőhelyem belső részét,úgy fogja látni a professzor az én belső részem,ha utam végére értem és sikerül megtalálnom a rendelési helyét. Ez talán kalandosabb lesz,mint az 5-ös busz járata. Nem tévedtem.
A kórház bejárata hatalmas volt,amolyan mindenkit befogadunk érzés. Ezt tompította a portás cseppet sem értelmes válasza, amikor megkérdeztem,h merre találom a megadott helyet. Itt felmegyek jobbra,aztán balra,aztán fel-le balra jobbra jobbrabalra...áááá...hazamegyek. De hát vár az orvos?! Jólvan. Megkeresem magam.
Majd vagy 20 percet bolyongtam,mivel még a fehér ruhás orvosok se tudtak segíteni. Aztán megálltam és kisakkoztam,h hol nem voltam még.Egyetlen egy épület maradt ki. Igen!Meg van! :))
Hamar bejutottam. Az öreg professzor megnézte a cd-t,amit vittem. Májamról szóló legújabb demo, ami inkább látványelemekkel van tűzdelve,mintsem zenével.
Elmagyarázta,h nincs nagy baj,csak jövőhéten kezdjük el a vizsgálatokat és minden leletemet gyűjtsem be. Nincs nagy baj, csak miért nem jöttem előbb,hiszen ezzel nem lehet viccelni.Nincs nagy baj,csak vadul firkált és még a súlyomat is megkérdezte. Oh! Ilyet sose kérdezz egy nőtől!!!
Rajzolgatott,magyarázott, kérdezgetett. Egészen addig,míg látta,h újra kisimul az arcom és szememben meg nem látta azt a távoli pillantást,ami nem csak a három napig elálló tejet látja,hanem a tartósat is. A végén pedig azt mondta:Viszontlátásra. Tehát lesz viszont? Azt gondolja,h újra látni fog engem? Najólvan. Nyugi. Jövőhéten kezdődik.
Hazafelé nagyon gyorsan történt minden. Simán kitaláltam az épülethalmazból. Nem mentem be tévedésből a fogászatra, nőgyógyászatra és a laborba. Mintha képzeletbeli fonalamat gombolyítottam volna vissza a kijáratig. A buta útbaigazítómnak is egy viszlát és már látom....jön a busz! Felpattantam rá és az odafelé utazó öregekkel,most visszafelé tarthattam.
Csak bambultam kifelé a párás ablakon és próbáltam kitalálni,h meddig fog ez a vizsgálatsorozat eltartani. Amolyan elképzelni az elképzelhetetlent.Hm. Mindegy,, sok öreg is azért jár orvoshoz,h foglalkozzanak velük. Most majd velem is fognak. Kíváncsiak lesznek az étrendemre,a súlyomra, a múltamra,jövőmre....óóó...egy gondoskodó barátnál nincs is jobb:))

Boldog az én szívem?

2012-01-16T11:13:00.005+01:00

Hétfő,hétfő,hétfő...mégis boldog az én szívem,ha olyannak adhatom energiám,ki talán minden pénzt megér:)
De lehet e pénzben kifejezni akár a nap vakító fénysugarát, a csontig hatoló hideget?Hááát...most legalább 20 ezer Ft-ot megérne egy plusz 15 fok és adnék vagy 10 ezret,ha a napot erősebben fűtené vki.
Átszellemült arccal (ami kívülről látva inkább idiótának tűnik) haladtam a metró felé,h ismét hasznos tagja legyek a társadalomnak. Bérletemet az ellenőröknek unottan felmutattam,amire általában érdeklődés olvasható ki az arcukon. Igen..igen..én vagyok a fényképen,csak akkor a fotósnak is idétlen arcot vágtam és tudom.Az még szörnyűbb,mint amivel a nyakam tetején közlekedek. Persze,ilyenkor mosolygok és azonnal rájön bármelyik karszalagos,h nem lehet ilyen arcot csak úgy utánozni,így tovább engednek. A mozgólépcső vitt lefelé,h utamat minél hamarabb elérjem,de mikor leértem látom,h két biztonsági őr egy nénit próbál a kijárat felé tuszkolni.
Már hallom is! Menjen felfelé!Csöves,hajléktalan!
Az öreglány olyan 70 körül lehetett. Ősz haja hanyagul kontyba fogva, ruházata szegényes volt. Egy hatalmas csíkos táska volt az egyik kezében,amit úgy szorított,mintha a testéhez tartozó rész lenne. Egyáltalán nem nézett ki csövesnek,már csak tudom! 12 éve családsegítőben dolgozom. De kit érdekel?!Lökdösték és rángatták felfelé. A metrót váró emberek meg csak nézték,mint vmi ügyes mutatványost és egyetlen.Egyetlen nő volt,aki sérelmezte azt a bánásmódot,amit az öregasszonnyal tettek. Jogtalanul!Mert legyen az bármilyen idős,szegény vagy büdi csöves,akkor sem érdemli meg ezt a fizikai tettet,méltánytalanságot,igazságtalanságot. Megjegyzem, a néni azért tartózkodott az aluljáróban,mert hímzett terítőket próbált árulni. Igen. Számla nélkül. A fiatal egyenruhások pedig kabátjánál fogva rángatták.
Mire odaértem hozzájuk,már ellenkezés halvány szikrája sem volt az illegális árusítóban. Némán tűrte az idős nő,h a két fiatal móresre tanítsa. Elvégre tanult szakmájukban ez a szabály? Ahogy hárman haladtak a mozgólépcsőn a fény felé, úgy nem láttam értelmét annak,h közbeavatkozzam. Csak egy pár dialógusnyi szó az őrök felé. Ne alkalmazzanak testi erőszakot és a tisztelet.Kérem!De kérhettem én,mert néztek rám úgy,ahogy én a felmutatott bérleten.
Így zárult a végső mondat: De hiszen ez egy nincstelen,hajléktalan?!
Ha bárki járt már afrikai országban vagy keleten, az tudja,h milyen egy nincstelen. Annak valóban nincsen semmije. Se ruhája, csak egy rongy,ami takarja intim testét. Se csíkos táskája,amiből kiárulhatja a fenntartását. A Föld egy részén a hajléktalan valóban hajléktalan. Ahol szemére álom jön,ott a porban fekszik és kel.

Dalban a nap.

2012-01-15T15:22:00.004+01:00

Ha zenében kéne élnem..akkor ma reggel,mielőtt felébredtem volna Andrea Bocelli Canto Della Terra. Aztán kinyitottam a szemem és egyből Jump For my love...The Pointer Sisters-től. Pont úgy jöttem le a tetőtéri lépcsőn,mint Hugh Grant miniszteri hivatalában.
Megláttam a nappalit,ahogy tegnap hagytam és vad rámolásba kezdtem.Belül pedig a Queen: I Want to Break Free-je.
Mire végeztem Fannim már dicsekedve mutatta magát,h márpedig ő egyedül is fel tud öltözni.Reggeli...Dream A Little Dream Of Me,The Mamas & The Papas-tól.
Korcsolya Lacibácsival,lányom megint csak ábrándozva csúszkál...őrület :))...a többi szülő mosolyog,biztatja,magyarázza a gyerekének hogyan is kellene,de korizni egy se tud....edzők idegei edzésben. Akkor most ki az oktató? Közben mama is hívott,h hol fogunk találkozni?Hány órakor fogunk találkozni?Találkozni,találkozni találkozni?...Prodigy Firestarter :))))
Amíg Fanni a nagyanyjával szülinapi zsúron van,addig rendbe szedem magam. Jólesően nézek a tükörbe,de alighogy Tom Jones éa a Sex bomb, már mennem is kell értük.
A rádióban Gazebo: I Like Chopin,Madonna Open your heart, Nena 99 luftballonja (természetesen németül) és már ott is vagyok a ház előtt.
Úgy örült nekem a lányom,h mindjárt egy Dirty Dancing Time of my Life:) és hazafelé már aludt is az autóban.
Estig már csak Frank Sinatra...Ella Fitzgerald..oh!..night és day...és alvás előtt Queen:Somebody to love.
Remélem,h szépálmokat......(Enya:Watermark)

Életrekelt mikrobi!

2012-01-07T14:54:00.003+01:00

Két napja olyan rossz érzés fogott el este,h szinte az egész testem megfeszült. Főleg a hátam és a nyakam. Próbáltam mindenféle tornamutatványt,h valamelyest lazuljak. Homorítottam,mint egy idegbeteg kismacska, gimnasztikázva magam mögé néztem karnyújtásokkal néhányszor,de azon kívül,h félig láttam a nagy fenekem felülről, a fájdalom nem szűnt meg. Persze, ami miatt mozgásom C-3PO -éhoz kezdett hasonlítani a Star Wars-ból, az közben megoldódott.
Hm. Emlékszem,volt az általánosban egy osztálytársam,akit az egyik farsangon robotnak öltöztetett az anyja. Szegény, mozdulni sem tudott. Olyan szomorú volt, még a szendvicset is csak segítséggel tudta magába tömni. Ráadásul,nem nyert.
Azt hiszem, most semmi más nem esne jól,csak egy masszázs...de addig is...break dance és ha lemerülök,akkor ki-kap-cso-lom-ma-gam-ma-gam-ma-gammmm.....

Végtelen napok fizetsége.

2012-01-03T17:59:00.006+01:00

Általában előbb szoktam megkapni a fizetésem,mint ahogy a hónap véget ér. Annyira hozzászoktam, h tulajdonképpen a harmincadika már szinte elseje. Úgy egybefolynak a napok,hónapok, mintha egy végtelen időben élnék,ahol néha elfárad a nap és lenyugszik,hol pedig erőre kap és szikrázik teljes pompájában. Csak ráncaim a tükörben és lányom kinőtt ruhái emlékeztetnek az elmúlásra.
Tegnap viszont feleszméltem. Hányadika is van? Milyen évet írunk?Ugyanis,a havi járandóságom még nem figyelt a bankszámlámon. Teljesen pánikba estem. De miért is? Mert talán nem fizetnek ki?Ugggggyan! Hisz állami hivatásom van! Elmaradt csekkek? Nincsenek! Bevásárlás? Megvolt. Hát akkor meg miért izgulok,h elsején van pénzem,vagy ötödikén? Biztonság?Lehet. Jó ha van,ott figyel,kitudja mi lesz.ÓÓó...pedig ahogy mondják :A pénz nem boldogít....Csak amit érte lehet kapni:)

Ha kívánhaték.

2012-01-01T09:32:00.009+01:00

Még lefekvés előtt kinéztünk Fannimal a fenti szoba ablakán és meglestünk néhány önfeledtül szórakozó tűzijátékát. Elég gyatra volt,de lányom nem tette magasra a mércét. Csodálattal bámult a csillagos ég felé.
Mikor reggel felkeltem,semmi nem változott. 2012. A kutya még mindig az ajtó előtt horkol és ha lettek volna újévi jókívánságaim,akkor ismét nem teljesülnének. Nem úgy nézek ki,mint egy topmodell és sehol se látom azt a fehér lovas herceget,aki megmentene bármitől.
Annyit tudok csak tenni h jó évem legyen, főzök lencsét! Jó. De hogyan? Felhívtam anyám. Háh! Pofon egyszerű. Miért is nem készítettem még eddig? Ja?Mert nem szeretem?
De most megeszem és eszméletlen sok pénzem lesz. Habár..azért holnap csak bemegyek dolgozni. Biztos,ami biztos.
Gazellatestem kialakítása érdekében pedig.. talán idén elkezdek sportolni, érzelmeimet pedig annyira engedem szabadjára, amennyire....semmenyire!Hűvös leszek,mint egy jégcsap.Megközelíthetetlen. Kivéve,ha a foglalkozása: masszőr,sürgősségi orvos,esetleg a sármos fehér lovas. Vagy ezek keveréke,vagy megközelítőleg tud lovagolni,műteni, masszírozni.

Anyám gyereke.

2011-12-30T08:22:00.007+01:00

Olvastam egy kiírást,ami úgy kezdődik,h "amikor gyermek voltam és felnőtt akartam lenni"..blablabla...eszembe jutott,amikor gyermek voltam. A szöveg innentől lett számomra érdekes. Visszagondolva....mm..gondoltam én arra akkor,h idősebb legyek? Áh!. Nem.
Megéltem minden évemet és korszakomat. Sosem szándékoztam nagy lenni. Nem vártam a 18 éves korhatárt és sosem gyúrtam arra, h űrhajós vagy doktornéni legyek.
Talán túlzottan is ragaszkodtam ahhoz,h ne lépjek be a nagybetűs életbe. Ehhez társult melleim késői növekedése is,hiszen tekintélyt parancsoló dekoltázsom csak 30 éves korom után lett,némi súlygyarapodást követően.
Nem sírom vissza a múltat,mert átéltem. Nem nézek annyira előre sem,mert tudom, h úgyis bekövetkezik. Kivéve,ha megint nem nézek körbe a zebrán,mert a minap a csodával határos módon nem ütött el egy autó. Azt hiszem, Isten néha ellazáskodja a munkáját vagy esze ágában sincs velem találkoznia,hiszen még most is legbelül gyerek vagyok és fel kell,h nőjek...

Kutya egy gondolat...

2011-12-28T19:42:00.005+01:00

Kezdődik a petárdázás. Tehát, közeleg a szilveszter. A hitvány házőrzőnk olyan rettegésben van,h csak anyám sajnálatára számíthat. Persze,a macska így is-úgy is szánalmas állatnak tartja.
Hiába a csillagfényes égboltra való ugatása, tudom jól,h gyenge munkát végez. De mit is kívánhatna ez a keverék eb a következő évre?Háh!Többször nyitva maradt kaput?Lassabb macskákat? Vagy hosszabb távú memóriát,h ne az egész kertet keljen kikaparnia egy darabka csontért?
A fene se tudja! Lehet,h neki is annyit jelent az év utolsó napja,mint nekem. Semmit.

Savanyú és finom.

2011-12-27T20:08:00.005+01:00

Karácsony összegzése.
Nem láttam:feldíszített élő fenyőt,bejglit,töltött káposztát.
Láttam:az alkohol erejét,a régi arcokat őszintén örülni,az általam főzött ételeket egy szemig eltűnni.
Nem kaptam: haszontalan ajándékot, rokonoktól náthát,kényszerű mosolyt.
Kaptam: két kis kezet nyakamat átkarolva, dagadt macskánktól lábamhoz dörgölődző nyolcasokat és Hugh Grant táncát miniszterként.

Azt hiszem nem híztam karácsonykor,habár sosem állok mérlegre és egyébként se mér tonnát. A fészbukkos személyes jókívánságokat szívből utálom,viszont nagy előnye,h nem kell telefonon beszélni. Mert azt is utálok:)) A legcsendesebb reggeleim pedig most voltak az ünnepek alatt. A környék megpihen, a varjak nem kárognak a kertben,ráadásul rengeteg naspolyánk van,amit szottyadtra csípett a dér. Az arcomat pedig az idő. Akkor most én is savanyú vagyok,de finom? :) ...áh! Minden nappal egyre öregebb...

Kiegyezés karácsonnyal.

2011-12-21T19:43:00.004+01:00

Kész.Ma megadtam magam a karácsonynak.Tégy velem, amit akarsz!
Ma volt utoljára a lányom oviban ebben az évben. Hazavittem az ágyneműjét,bocipárnáját,váltóruhákat rózsaszínben és az összes papírra vetett rajzait. Plussz! Három kifestett karácsonyfát,egy télapócsizmát szétkenve piros festékkel és egy hozzávaló sapkát,melyről már hullott le egy marékra való vatta. Azt hiszem,az volt a díszítés.
Szóval,egy tonna papírral és szennyessel az egyik kezemben,a másikban pedig lányom kis keze, így szaladtunk hazáig.Fannim teljes lázban volt.A mamát vittük karácsonyfát venni. Legalább egy tucatszor megkérdezte,h milyen színűt veszünk,én pedig egy tucatszor válaszoltam azt,h az igazi fenyő, az zöld. Mire az ikeához értünk, nagyjából meg is győztem. A gyerek nagyanyja ragaszkodott,h ide jöjjünk,mert itt vissza is veszik a fát. Nagy nehezen sikerült leraknom az autót az épület parkolóházába. Hogy miért nagy nehezen?Egyszerű. Mert számomra kevés az a hely,amit útnak és parkolóhelynek jelölnek ki.Ráadásul,utána stresszelhetem magam,h hová is álltam? Naneee...ez nem szőke nőknek való!! Oké. A14. Ez volt az oszlopra írva. Remek tájékozódási pont lesz.
Természetesen,a fa már elfogyott,de semmi gond. Menjünk a Sibrik Miklós útra. Jó.De az hol van?-kérdeztem. Azt nem tudom így kocsiból-jött a válasz. Így hát,kénytelen voltam memóriámra hagyatkozni. Először A14,aztán valahogy kijutni innen,de minden csak körbe-körbe...ááá..kijárat...sorompó,igggen...aztán elindultam az egyszermárjártamott-emlék alapján az Éles sarok felé. Sikerült!Csak nem vagyok olyan hülye!Jupijéé! Míg elértük a második célállomást,addig megkérdezte lányom a mamát,h milyen fát fog venni. A válasz:ezüstöt!Dehát az igazi fa nem zöld?....neeem..van ezüst,meg vörös,meg fekete is....ááááá.....most lettem totálisan tudatlan a gyerek előtt.Na mindegy,,
Mi az autóban maradtunk,a mama pedig elindult a lerakathoz. Kb. 20 perc múlva vidáman megjelent egy akkora fával mint én,szélességre pedig olyan kövér ágakkal,mintha legalább két tonnát nyomna,pedig körbetekerték egy hálóval. Ledöntöttem a vezető melletti ülést és lefektettem mellém. Tisztára,mint egy autós szex,csak most tüskésen. A nagyinak más jutott eszébe.Szerinte elfáradt és most hazavisszük hozzá teáztatni és adunk neki díszeket.Az lesz a ruhája. Fannim hangos kacagásba kezdett. Főleg,mikor elkezdtem fenyőhangon beszélni és utasítottam magam,h most már cseréjünk helyet,mert én is szeretnék vezetni a szúrós ágaimmal. Mindent elhisz még....imádom!
Út közben gyönyörű fényeket láttunk. A póznákon hatalmas, aranyban fénylő harangok, kivilágított rénszarvas,hóember, lógó jégcsapok,füzérek. A Bosnyák téren meg egy hatalmas fehér fényben pompázó fa,ami több méter magasságban nyújtózkodott az ég felé.
Persze,én még mindig giccses és erőltetettnek tartottam ezt az egészet,egészen addig,míg Fannim azt nem mondta,h : "Anya!Ez a karácsony annyira gyönyörű,h ezt szeretem a világon a legjobban!" A rádióból pedig Chris Rea...Driving Home for Christmas....a franc...legyen. Odarakom magam.Meg a szívem.Nézzük meg,h mit is lehet kihozni ebből a karácsonyból. Szenteste úgyis nálunk csoportosul mindenki.Főzök. Jóóó..sütök is. "De anya!Mézeskalácsot is tudsz?"...szerintem még azt is.
Persze,persze....Lágyítsd a szívem Fanni!....Lágyítsd a szívem Chris Rea!...:)))

Lenullázott úszások.

2011-12-20T10:42:00.006+01:00

Míg az ismerőseim újévi fogadalmak tesznek és képesek hinni abban,h január elsejével gyökeres változásokat lehet hozni,addig nekem nem jut eszembe semmi, amit másként tennék.
Habár a Libri törzsvásárlói kártyám minden évben nullázzák,h újra késztessen a könyvvásárlásra és 2012-ben ismét 26 nap szabadsággal rendelkezem,talán lehet,h én is megpróbálkozok egy-két lenullázással és fehér lappal.
Az idén főleg az egészségemmel foglalkoztam és a lelkemet szerettem volna néhány dologgal könnyíteni. Erre rámentek olyan emberi kapcsolatok,amik fontosak voltak számomra,de ha most, így madártávlatból tekintek vissza a megtörtént eseményekre, akkor pontosan úgy csináltam,mint ahogy a ragtapaszt is le kell tépni.Gyorsan felszakítani,h utána a seb kitáruljon és gyógyulni tudjon. Persze,ezek csak az én vergődéseim, amit más észre sem vesz,mert el van foglalva saját maga mókuskerekének hajtásával. Talán akkor fogják megtudni,h vmit tettem, amikor eszükbe jut,h "úúúú,mi lehet a nagyvikivel"...de addigra én már hol vagyok?....Mint halak jegyű ember, kisiklok a kezek közül és egyszerűen csak elúszok.
Azt hiszem,már el is határoztam magam a következő évre.
Kerülni fogom a felszínes emberek társaságát és csak is kizárólag a hozzám közelállóakkal leszek hajlandó eltölteni a szabadidőmet. Akiknek a szívemben helye van. Ezt természetesen olyan őszintén fogom közölni,amilyet a helyzet megkíván.Hm.Nem is várok januárig,hiszen újév után ugyanúgy kel fel a nap.Elkezdem hát most. 2011 év 12. hónapja 21. napján.
..mm...és ha valaki meglát úszósapkával a fejemen és nem veszem észre, úgy üzenem,h éppen abban a pillanatban siklottam ki a kezei közül és vad tempóba kezdtem az élet medencéjében...

Kampókéz. A kezdetek.

2011-12-17T19:42:00.004+01:00

Odacsuktam az ujjam. Azonnal az agyamig hatolt a fájdalom, de míg satumódjára közrefogva láttam utolsó ujjpercem, pillanatokig csak szenvedtem,ahelyett,h kiszabadítottam volna.Úgy látszik, a kín teljes mértékben elfoglalta az egész helyet fejemben és a cselekvés részt totálisan blokkolta.
Természetesen, azért nem vagyok annyira buta,mert akkor még mindig ott állnék Á-hangot ordítva az ajtónál.
Először elkezdett fájni a végétől,aztán szolidaritást vállalva a többi ujjam is zsibbadni kezdett. Egy óra múlva már a tenyerem is bekapcsolódott. Most estére a körmöm se kéne kifesteni,hanem azzal a ronda lila körömlakkal átkenni a többivel együtt,amit fogalmam sincs,h milyen megfontolásból vettem nyáron. Lehet,h akkor a fejemet csuktam valahova,mert visszagondolva elég sok hülyeséget csináltam...
Próbálom hajlítani, néhány gyakorlatot csinálni jobb kézfejemmel,de rá kellett jönnöm,h korlátok közé vagyok szorítva. És mindig beakad és hozzáér vmihez. Szerencsére nem kalózhajón vagyok,mert ott már kampókéz lenne a becenevem....persze lehet,h a rum most meggyógyítaná...na.Elég a nyavalygásból! Vitorlát felhúzni!

Dermedt szívek,híg kocsonya

2011-12-16T09:19:00.007+01:00

Kaptam egy ímélt. Egy barátom hívta fel a figyelmemet arra,h milyen fontos infarktus ellen,h meleg vizet igyunk. Mert ha hideget iszunk,akkor megdermed bennünk a zsír és mittudoménmitcsinál a belünkkel és megáll később a szívünk.Azthiszem:S De aggodalomra nincs ok,mert ha forrón teázgatunk,mint a japánok,akkor zsírunk is úgy csusszan bensőnkben,ahogyan aa....nem is részletezném:))Aztán kitér arra az üzenet,h miként is észlelhetjük magunkon az infarktus jeleit és végezetül pedig továbbítsuk igaz barátainknak ezt a hírt.Mmm!...és meg sem említi az utolsó sor,h nem lesz szerencsém,ha megtartom az információt. Nem is tudom...
Bent,a gyomromban kb. 37 fokos hőmérséklet lehet. Namármost. Ha a kocsonyára gondolok jó erősen, mint dermedőre,akkor anyám mindig jól lehűtötte.Nem hőemelkedés fokozaton! Istenem...az az aranyló remegés a tányérokban!..hol is tartottam? Szóval nem hiszem,h 37 fokon saját készítésű kocsonyám lenne az emésztőrendszeremben. És akkor hogy jönnek ide a japánok? Egy szó. Szertartás. Csa-no-ju. Lépésről lépésre haladva. Centiméterben megadott tatamin.
Aztán el kezdtem elmélkedni,h mi az,ami semmiféleképpen nem dermedne meg bennem?...őőő...Megvan! VODKA!Tehát.... ha vodkát iszol,akkor nem lesz merev a zsírod és ezek szerint nem kapsz infarktust. Teljesen világos. Megoldottam a dolgot. Ráadásul,ihatod hidegen is,mert a vodka fagyáspontja jóval mínusz alatt van.
Megnyugtató az is,ha netán mégis csak megállna a szíved,úgy álmodban ér a vég.(Statisztika szerint 60%-a az embereknek).
Innentől kezdve,egyenes út vezet a Bloody Mary és Moscow Mule felé.
Erős szívvel és egészségesen: irány a bárszekrény!

Legjobb viszlátom.

2011-12-15T13:12:00.003+01:00

Indulás az oviba.Esik az eső.Olyan őszesen. Kapun kilépve az első szomszéd.Szépjóreggelt! Már nincs éjszaka rosszul,mert betartja a diétát,de január végén műtétre megy.Viszlát!Két házzal arrébb.Jóreggelt!Már mászik a kislány.Nem is akárhogy!És annyira apás.Mennünk kell.Viszlát! Jóreggelt!Mi ez az idő?Mintha nem is december lenne?- mondja aki négy házzal odébb lakik. Nem is tudok aludni,mert bevilágít a Hold -folytatja.Mi már teljes késésben. Akkor tessék lehúzni a redőnyt!-vissza a jó tanács. Még két jóreggelt és két viszlát. Beértünk. Jóreggelt! Jóreggelt!Vigyázz magadra drágám!Fannim búcsúpuszija arcomat megtartva két pici kezével. Ez a legnagyobb viszontlátás,amit kaphatok ezen a vizes reggelen....

Télen-nyáron...karácsonyt!

2011-12-14T13:32:00.009+01:00

Már két hét sincs és itt a karácsony. Számomra nincs jelentősége,de nem azért, mert nem tudok szeretni.Egész évben szeretek.
Képtelen vagyok piacon vadászni karácsonyfát,fogalmam sincs,hogyan kell halat passzírozni,ráadásul év végén sem hajt senki,h jön a következő esztendő. Ennél már csak a szilveszter a semmitmondóbb.
Természetesen,azért lesz feldíszített fa. Műfenyő.Védjük a fákat.Egyél hódot. Ennek előnye,h bármikor lehet karácsony. Akár nyáron is,legfeljebb teleszórom az ablakpárkányt műhóval és fenyőillatot árasztok mécsessel.
Fannimnak sokat jelentenek az ünnepek. Vadul kézműveskedünk, teli izgalommal ajándékot készítünk és együtt várjuk,h az arcokra mosolyt csaljunk. Nem szeretném megfosztani ezektől azért,mert az anyja nem látja értelmet.Ha szükséges,nyuszinak is beöltözök húsvétkor és kiköltöm a tojásokat.Télen pedig annak ellenére,h nem bírom az alkoholt, megiszom a fűszeres bort és értelmetlen zagyvaságokat beszélek. Most egy pohárral ittam. Kellemes húsvéti ünnepeket és boldog új évet kívánok!Szerintem egy óra múlva pedig...gfhsgjfdgsédhfs....és közben szól Frank Sinatra....sving...let it snow,let it snow,let it snow.....

Nonverbális pongyola.

2011-12-11T10:43:00.009+01:00

Böngészem a vaterát. Néha eladok,néha veszek. Keresőbe beütöm:szexi... meg a méretet. Nem olyat.A sajátom:)) Kidobott 167 terméket. Nyitott tangák az összes színárnyalatban, áttetsző bodyk, és miiii??...egy hosszú ujjú virágmintás póló,ami szerintem kinyúlt pamuttrikó. Ez szexi?! Persze, a nagyanyám ezt a szót nem is ismerte, mert ha tudta volna, akkor nem hordta volna azokat a vastag bugyogókat kötött harisnyával. Megjegyzem,a papám így is imádta. Anyám is csak érintette a témát,mert kékre festette a szempilláját és rikító rózsaszínre a száját.Szörnyű volt,habár apám kajánul mosolygott rá. Én pedig néha túlzásba esek a combfix gyűjteményemmel, de ez? Ez a fekete,meg arany flitterekkel díszített pongyola?...
Mindenki másként szeretne az ellenkező nemnek tetszeni. Meztelenül vagy szűk ruhában.Szőkén hajazva,esetleg démoni feketén. Botoxolt szájjal...vékony ajakkal csücsörítve?? Áhh....metakommunikációt ismerve, testtel manipulálva. Ez a legolcsóbb,ha ismered a dörgést:) Nem kell a szellős madzagbugyi és az áttetsző csipkeruha. Ráadásul,ha 45 cm-en belüli intim zónádba került valaki,akkor azonnal húzd magadhoz,mert valószínű,h szexinek találtattál.

Száguldó rózsabokor.

2011-12-10T15:15:00.004+01:00

Kaptam ma egy állásajánlatot. Irodai. Számítógépes-pénzszámolós-fizetésmagasabbas:)
Elég idő viszont nincs. Fogtam egy papírt és középen húztam egy vonalat. Pozitívumok: Pénz.Pénz.Pénz. Ez három. Negatívumok: Lányom nagyon korán menne az oviba és későn jönne haza. A délelőtti fejlesztőfoglalkozásokat "el szeretnék kéredzkedni"-vel kéne megoldani, vagy szabadságokkal. Na,ez kettő. Nem vállalom. Miért?Mert több hasznomat érzem egy Ifjúsági Irodában, mint egy pénzügyi vállalkozásban. Hülyeviki! Sosem viszed semmire. Talán. Viszont szabadnak érzem magam.Azthiszem.
Persze, ez mit sem változtat azon, h jelen pillanatban a világvégére vágyom. Vágyom az ismeretlent, a végtelent, az újat,azt a messzit,ahonnan vissza tudnék nézni.
Lenne kedvem felfedezni Amerikát, keresztül vonatozni Szibérián, kimerülésig túrázni az Alpokban,vagy csak ernyedten nyújtózni egy lakatlan sziget fehér homokján,h bőrömet melegítse a vakító fénysugár.
Lennék sivatagok ördögszekere, ami talajától elszakadva görgetné magát kietlen tájakon.Meg sem állnék a világ végéig. Jesszusom!Hogyan jutottam el az irodai munkától a sivatagig?!
Keresem helyem a világban,mint a jerikói feltámadásvirág tövéről letörve, szél szárnyán kergetve. Szombaton.A kanapén.

Keresztben-hosszában,avagy merre az arra?

2011-12-07T18:07:00.008+01:00

Leadtam az autót szélvédő javíttatásra és délelőtt kellett érte mennem. Gondoltam,nem nagy szám,hiszen végig megyek a Szentmihányi úton,aztán a Szlovák-on, onnan pedig rámegyek a Cinkotai útra.Ennyi. 15 perces távról beszélek.
Tömegközlekedéssel sem tűnik bonyolultnak a helyzet,mert kisétálok a piacig, felpattanok a 46-os buszra és ott rak le. Aha. De mikor??
Kellemes idő fogadott reggel,mikor kiléptem a kapun. Felvettem a tempót és frissen,üdén kisétáltam a megállóig. Megnéztem a menetidőt és kezdett hűvös lenni arcom,mert ráfagyott a jókedv. 20 perc még a várakozási idő. Álltam.Vártam.Leültem a padra. Telefonáltam. Nem is volt fontos. Felálltam. Járkáltam. Már majdnem kiújult a szívinfarktusom,mikor láttam,h kanyarodik ki a busz a végállomásról. Felszálltam és bárhova leülhettem volna. Az első ülés mögé huppantam le,h úgy lássak,mint a vezető. A végeláthatatlan útjáratot. A rákoskeresztúri városközpontig 58 megálló. Én csak a Gyöngytyúk utcáig voltam utasaimnak társa,így semmiségnek tűnt az a 38 megálló.
Szépen,mint amikor autóval megyek,haladtunk a Szentmihányin.Csak most a körforgalomban jobbra kanyarodtunk. Aztán balra,aztán megint jobbra és ez így ment egészen a Szlovák útig. Ott kezdtem megörülni,h most már végre nem csak keresztbe megyünk,hanem hosszába is,mivel így haladunk gyorsabban a végcélom felé,de megint lekanyarodott. Itt nem örültem,hanem megőrültem. Legalább 20 évet kezdtem öregedni.Éreztem,ahogy ráncosodok és őszül a hajam.Neeeee...Megint keresztbe, értelmetlenül, kis utcákban kanyarogva, kietlen részeken. Mintha azt akarná a BKV,h ne találjak utána haza és kényszerítene,h ismét az ő kék guruló dobozát vegyem igénybe. Hohóóó!Megint ismerős lett a terep,mert elértük a cinkotai autóbuszgarázst. Már csak egy megálló.Rosszul képzeltem. Mivel minden 10 méteren van egy busztábla,ezért az 1 km-es távot 3 megállóra szabdalták. Nem bírtam tovább. Le akarok szállni!!! Jeleztem.Határozottan. Az ajtó olyan lassan nyílt,h szinte marasztalt. Alig vártam,h inkább a lábam vigyen célomig. Jól esett egymás elé tenni a csámpás cipőim.
Megérkeztem. Frissen és üdén, tempómat lassítva. Az autó rendben, hazafelé 15 perc. Hosszában,nem megállva, Cinkotain,Szlovákon és a Szentmihályi úton. Magam sofőrje voltam és egyetlen egy megállóm volt,az otthonom.

Önkéntes lappföldi.

2011-12-06T09:19:00.009+01:00

A Télapó álmosan baktatott le a lépcsőn, h a rózsaszínű bundás kis bakancsot megtöltse csokoládéval. Virgácsot is tűzött volna jobb felébe az apró cipőnek,de a gardróbszekrényben sehogy sem találta meg a kora hajnali sötétben. Azt hiszem, kezd szórakozott lenni a puffancs ajándékosztó.
Aztán lezuhanyozott, felöltözött,rövidre vágott szőke tincseit megfegyelmezte zselés kezével, szempilláját kifestette,majd amilyen lassan vánszorgott lefelé,olyan gyors iramban lépkedett felfelé az emeleti gyerekszobába. Késésben volt. Apró puszikat nyomott arcára lányának,h úgy ébredjen fel,mintha még mindig álmodna. Közben öltöztette, mert meg kellett nézni az édességgel teli ablakot,elcsodálkozni és kifejteni,h miért is kell jól viselkedni egész évben és reggelire beérni az óvodába.
Az ő Fannija teljesen oda volt,h a "jó öreg piros ruhás" mennyire meg volt vele elégedve. Pedig sokszor volt hiszti hajmosásnál, nem szereti az overált, mert nem rózsaszínű, sokszor pedig túl hamar jön a lefekvés ideje.
Kíváncsi vagyok,h ki lesz az,aki felnyitja a szemét,h a láthatatlan csomagosztó Lappföldön él és nem a Petrence utcában. Ráadásul fehér szakállas öregfickó,nem pedig sötétben botorkáló lelkes anyuka.
Mindenesetre,a cipőmben nekem is kikandikált egy tábla csoki és biz' Isten nem én voltam.
Akkor most tényleg van télapó?!

Megkoronázásom története.

2011-12-03T09:11:00.007+01:00

Van egy könyvünk.A címe:Tündérek és tündérholmik nagy könyve. A lényege,h felszerelheted magad különféle kellékekkel.Mint például tündérpálca,tündércipő,tündérszárny,tündérfüzér,tündértündér...bediliztem.
A hozzávalók:különféle színes papírok,kartonok,szívószálak,gyöngyök,mozaikok,filcek,ragasztók,csillámporok. Természetesen,a legtöbbjük rózsaszínű,arany és ezüst. Elvégre hercegnők vagyunk a lányommal! Neki koronája is van műanyagból és gyémántokkal van kirakva. Nekem pedig nemsokára lesz papírból!
Amit a könyv felsorolt,azt megvettem,hiszen fogalmam sem volt,h éppen melyik tündérholmit kell elkészítenem. Itt jegyezném meg,h kézügyességem csapnivaló, eddig még csak szex közben értem el vele vmit.
Ebéd után el is kezdtük a kézműves foglalkozást a nappaliban. Koronakészítéssel nyitottunk,mivel nem voltam elég hiteles e nélkül. Lányom felcsapta a megfelelő oldalt és rámutatott a képre,h hogyan is fog majd kinézni az ékesség a fejemen. Pofonegyszerű- gondoltam. Néhány cikk-cakk,itt bevágom ott összeragasztom.Díszítem és már parancsolgathatok is magamnak,mint egy nagyképű királykisasszony.
Fannim segített. Egyenes vonal mentén vágott az ollóval görbéket. Na mindegy..majd a drága ékkövek dobnak rajta. Kész lett. Próbáltam összeragasztani a két végét,de lányom ezt a feladatot is magára vállalta.Szépen szétkente a ragacsos stiftet a szélén,aztán az asztalon,kicsit a hajába,majd a pulcsijába.Eztán jött a nagy ötlet.Miért nem csillámporozunk?-kérdezte Fannim.....erre nem tudtam azonnal választ adni,de tulajdonképpen nem is várt rá. Amolyan költői kérdés volt,mert már szórta is a koronára. Aztán az asztalra,parkettára, hajába, ruhájára.Talán kicsivel többet is,mint a fejdíszemre. Óó..és a kis mozaikokból is!-jött a kérés és még hozzá a lécilécííí. Abban a percben ki is szórta,le a földre. Annyit hajolgattam,mint Haraszti Mici (Schneiderné) a Hyppolit,a lakájból, amikor kiszórták neki a papírfecniket,h egyenként vegye fel fogyókúrás torna gyanánt.
Nagy nehezen kész lett a koronám. A rajta lévő csillámpor nagyrészt az arcomon landolt,ahogy kezdett leperegni a kartonpapírról.De egész jó lett. Már a bozontos hajamon díszelgett vagy 5 perce,mikor arisztokratikus mozdulattal mutattam az asztalon lévő káoszra, h rendet parancsoljak. Lányom elhúzta a szája egyik szegletét és közölte,h nem vagyok igazi uralkodó,mert nincs tündérpálcám (10.oldal) és tündérpapucsom (62.oldal). Ráadásul,tündérpalotám sincs (66.oldal). Olyan lehettem,mint egy diliházi Boaparte Napoleon.De hát hogy is lehetnék Napoleon,ha én egy hercegnő vagyok??!!

Papírkuckó.

2011-12-02T11:38:00.006+01:00

A Spar és egy 100-as áruház közrefogott és fedett részén található a Nyírpalota utcában. Olyan megbújósan és szerényen. Egy ajtó,egy ablak, nem lehet nagyobb 12 négyzetméternél. Csak az a zöldséges bolt vet még árnyékot arra a papírkuckóra, ahol mindent megkapsz. Szándékosan nem azt írtam,h szinte mindent,mert akkor már lehúznám a helyet. Hiába a nagy irodaszer depók, sokszor hiányosak a polcaik. De itt? Hah! Nem fogom most felsorolni a választékot,mert akit érdekel,az odamegy.
Nem kell,h ismerd a tulajt,mert anélkül is mindent beszereznek neked egy csupa kedves hölgy társaságában,aki kiszolgál téged.Neeem...nem megnézi a termék árát és elkéri a pénzt,hanem ahogy egy vevővel bánni kell.Pontosan annyi mosolyt megereszteni,ami megszínesíti akár az egész napodat és annyit társalogni, amennyi az adott helyzetben szükséges.
Meglepő és szinte már felfoghatatlan,h egy ekkora üzletben bármit kérhetsz.Előveszi az alsó polcról,vagy abból a kihúzós részből,ahol az a sok színes papír...vékonyabb...vastagabb..csillogóbb...te jesszuss!Variációk zöld papírra!
Egyszer kértem dobókockát.Százat.Mert társasjáték fazonú a kiadványunk borítója. Tárááámm!Van a papírkuckóban!10 centis,pici boríték az ajándékkártyáimnak.Van.Milyen színben?...anyámnak műfenyőt szeretnék.Van!Milyen méretben?....tollpipi végű rózsaszíntoll..óóó..Fannimnak...van!nyomtatványok?Van!Karácsonyi dekoráció?Van!Mmm..hercegnős füzet?A csipkerózsikás vagy a hamupipőkés?Ááááá.....
Hazaérkeztem és elgondolkodtam,h jó. De mi nincs?
A nagy Ő-t keresem szép öregkorral. Holnap felhívom a Mikit. Lehet,h van neki raktáron?

Negyvenéves utazás.

2011-11-30T07:19:00.005+01:00

Ahogy mennek a napok és évek, úgy telik meg fejem a történésekkel,emlékekkel és érzésekkel. Minden,amin keresztülmentem, átitatott és formált. Hol azon az úton jártam,mi ki volt jelölve,hol pedig göröngyös ösvényen csak azért,mert ott színpompás virágok nyíltak. A végén persze, mind odaérünk ahová mennünk kell, de valaki hétvégi pikniknek éli meg, más pedig dzsungeltúrának.
Ha már elérted a 40 éves kort,úgy elmondhatod, h az uzsonnád felét megetted és kezded betörni a kirándulócipőd.
Két barátom is elérte ezt a kort, és mind a ketten meglepetéspartit kaptak ajándékba. /Mivel az elsőn voltam csak ott,ezért azon keresztül tudom gondolataim megfogalmazni./

Vártuk,h hazajöjjön. Nem tudom mennyien lehettünk,de ahogy körbenéztem, pontosan azokat az arcokat láttam,akik jóbarátom életét végigkísérték.Hm.Születésem óta ismerem. A családja és barátai,kik nem csak jót mulattak vele egyszer,hanem részesei voltak mindannak, amit ők is átéltek vele együtt.
Mikor megérkezett, a csöndes ház hirtelen megtelt kacagással, mert örültünk a pillanatnak,h ezt is közösen nevetjük. Nem tudom,h ő mit érzett, de én úgy láttam,h zavarban volt.Talán a meghatottságtól vagy csak egyazon időben volt ott minden,mit egykoron megélt.
Két év (najó,másfél....najó,egy év és 4 hónap) múlva negyven leszek. Nem hiszem,h lesz meglepetésbulim. Hiszen ki tudja,h kik voltak azok az emberek,kik 40 éves utazásom alkalmával igazán jó utastársaim voltak?

Sült kolbász cicikkel.

2011-11-27T12:47:00.008+01:00

Mostanában sok a várandós körülöttem, szinte környékez a gyermekvállalásomról szóló élményeim leírása.
Mikor a blogot elkezdtem írni, már javában újdonsült anyatigrisként éltem mindennapjaim,aki minden pillanatban képes volt rácsodálkozni arra a kis tündérre,akit 9 hónapon keresztül a melle alatt,a puncija felett és a háta előtt hordott.

Teherbeesésem kisebb változást idézett elő bennem,így nem volt nehéz rájönnöm, h állapotos vagyok. Az első hónapjaimat a mester utcai hentesnél töltöttem sült csirkecombok,tarják,kolbászok társaságában. Enyhén csípős almapaprikával! A közeli építkezésen dolgozó melósok voltak a reggeliző partnereim és ámulattal nézték nap mint nap,ahogy élvezettel csúsztattam le minden egyes zsíros falatot. Kívánós voltam a nap 24 órájában.
Ahogy teltek a napok, a cicim is egyre nagyobb lett. Szabályos félgömb,amit körzővel sem lehetett volna jobban megrajzolni. A lányom születéséig akkora melltartóm lett,hogy ikerszülés esetén, a sapkára nem lett volna gond.
Szó nem lehetett kantáros kismamanadrágról,meg praktikus nagy bugyikról. Szexinek képzeltem magam és ettől az a nagy mozgó hordó sem tántorított el,amit olyan sokáig cipeltem magammal. Nem gügyögtem más gyerekéhez,nem jártam a bababoltokat, semmi nem volt édi, főleg nem édibédi. Hagytam sodródni a kilenc hónapot, teljes harmóniában a bennem lévő albérlővel,egészen a különválásunkig.
Lányom megérkezésével a határozott elképzeléseim feledésbe merültek. Megismertem a rózsaszín összes árnyalatát és bármit el is tudok képzelni ebben a színben. Simán levesz a lábamról egy "léci-léciii" és képes vagyok elénekelni egy dalt akár ötvenszer is.
Szerencsére,szülés után is azt gondolom,h a kantáros nadrág ronda,a cicim még mindig körzővel rajzolt,csak kicsit kisebb átmérővel és a sült kolbász enyhén csípős almapaprikával?Eszméletlen finom.

Lenni ebéd finom?

2011-11-24T16:42:00.004+01:00

Az egész napomat a muffinmasszához lehetne hasonlítani. Nem kell méricskélni,elég egy pohár.Lehetsz nagyvonalú a grammokkal, tele fantáziával, mert ez az a recept,amit elrontani sem lehet. Vmi ilyesmi napom volt. Könnyed és kreatív.Csak a kínai kaját hagytam volna ki. Óóó..Kívántam, ettem is belőle,de csak egy keveset.Annyira nem esett jól, h a délutánt alvással töltöttem és még most sem tért észhez a gyomrom. Szerencsére,Fannim ma úgy döntött,h inkább vízfestékezik,mint balettozna, így nem kellett a hátralévő időt rohanással tölteni.
Hazajöttünk, végignyújtóztam a kanapén és erőt gyűjtöttem,mert jön még este egy vendégem. Anyám szerint az ebédért való bennmaradásért igyak egy kis almaecetet vízzel elkeverve. Szerintem, nem szeret már engem. Ilyet egy szülő nem mondhat!:) A gyerekem apja pedig értetlenkedik,h miért próbálkozok ilyen fűszeres dolgokkal, ha az orvos már ezerszer elmondta,h túl satnya a testem az ázsiai konyhához. Ő sem szeret, de legalább nem akart tovább kínozni,mint anyám.
Négy óra telt el az ebéd óta. Még mindig szenvedek,mint a kutya.Habár az nem szokott szenvedni.Képes a több hónapos csontokat újra előkaparni a ribizlibokor alól (titkos rejtekhely) és csámcsogni rajta. Gusztustalan. Vagy ő csinálja jól? El kellett volna ásnom a kínai kaját a kert végébe?...hát..most inkább a "Jóízű wokbüfé" szakácsát ásnám el. Attól viszont félnék,h a kutya kiásná,mert ő is elrontaná a gyomrát. A kínaival.

Hajjal?...hajjaj...

2011-11-22T14:10:00.008+01:00

Próbáltam hétköznapi Merilin Monró lenni, de csak a kutyánkat tudtam néha elkápráztatni és van egy sanda gyanúm,h a csirkecsontok nagyban közrejátszottak. Így hát,úgy döntöttem,h levágatom hullámzó fürtjeimet rövidre.
Most jelen pillanatban Meg Ryan és Brigitte Nielsen keveréke lettem,vagyis mókás kislány nagy mellekkel.Azt hiszem:S Persze,nem is lennék szőke,ha nem november vége felé szabadítottam volna meg fejem a hajamtól. Kilépve az üzletből furcsa is volt,h átfúj a fülemen keresztül a szél,körbejárva belül a koponyámat. Óó..de rossz,kinek fenékig ér a homlok...
Azt olvastam vhol,h egy drasztikus változtatás a külsőnkön, jelent vmit. Aha. Remélem,h nem a ma-uri masszázsnak köszönhetem ezt is,mert akkor nagyon spíler a hely,ahova járok:) Mmm....csak most jut eszembe,h egyetlen egy rövid hajú hulatáncost sem láttam még. Najó. Akkor masszázs kilőve. Mi jöhet?....
Most itt várom a változást rövid hajjal,ki tudja.../persze,elsősorban a lottóötös és görög félistenek jelentkezését várom./

Szirénázó kutya és a vonyító katasztrófa.

2011-11-21T16:36:00.007+01:00

Sikerült a második szinten is túljutnom. Megtanultam a kenbiki-t,ami a shiatsu masszázsnak egy része és minden nap doin-oztunk kezdésnek.Eszméletlen. Ma reggel úgy ébredtem,h a náthám eltűnt és hihetetlen kipihent voltam.
Tegnap volt egy kis elmélet, ami sok mindenen elgondolkodtatott. Hazafelé az autóban kicsit magamba néztem és azt hiszem, meg kell változtatnom az agyamban ezt-azt. Kifelé vagány vagyok,de legbelül egy nyápic lakozik,aki nem mer kiállni a saját maga boldogságáért.
Mialatt folyamatosan húztam le mihaszna életem, úgy jöttek elő az újításaim,ötleteim,amivel szerintem hamarosan sokkolni fogom környezetem és barátaim.
A masszázs embertelen befolyással van rám. Két nap alatt minden részem megmozgatásra került,hiszen nem csak én masszíroztam,hanem rajtam is gyakoroltak. Persze,a ma-uri az,ami a legnagyobb hatással bír. A legmélyebb helyekről szedi elő az érzelmeimet,elképzeléseimet, megvalósításra váró álmaimat.
Mialatt a felszínre törő megéléseimet próbálom önző mód szavakba önteni, addig az egész ország szirénázik. Katasztrófavédelmi gyakorlatot tartanak. Kint a világvégét próbálják menteni elméleti szinten, én meg filózgatok a kanapén. Mentségemre szolgáljon,h a környékünkön lévő riasztás olyan halk,h a szomszéd kutyájának hangjára előbb csődül össze az utca,mint erre a gyér nyekergésre.Ráadásul az ebnek olyan fülsüketítő a vonyítása,h kb.5 km-es körzetben is meghallani.
"Nagykorú magyar állampolgár lévén katasztrófavédelmi feladatok ellátása érdekében polgári védelmi szolgálatra kötelezhető" is lehetnék. Nem tudom,h mire mennének velem.Semmire sem vagyok jó. Esetleg elrettentő példának.Talán néhány kóbor lelket tudnék megmenteni. Meg azt a vonyító kutyát. Csak egy kicsit lenne csendesebb...

náthás zen.

2011-11-19T12:54:00.006+01:00

Megfáztam.Nagyon.A szokásos óvodábólgyerekenkeresztülhazajövő-nátha. Nem hiányzott egyáltalán,főleg, h ma kezdtem a shiatsu masszázs következő szintjét. Síri csend két napig egy tucat emberrel,akik koncentrálnak magunkra és tudás elsajátítására. Csak én töröm meg a némaságot orrom trombitálásával.
Most éppen ebédidő van,így ki is használom az alkalmat egy kis élménybeszámolóra. Szóval...
Kora reggel már arra keltem,h szét vagyok esve. Kint hideg,a busz tömve, én pedig bamba arccal a világba. Hamar odaértem, szinte sejtettem, h gyorsabb,mint az autó. Majdnem h csak nőkkel találkoztam ebben a csoportban. Semmi kungfus, keleti harcművész, önjelölt Buddha,mint első alkalommal. Most masszőrök és a japán masszázs szerelmesei.
Ez a hétvége igen nyugis lesz. Zene nélkül vagyunk egész nap,szinte nem is beszélgetünk. Mindenki meredten figyeli a mestert, a finom mozdulatit próbáljuk ellesni. Teljes mértékben nyugtató hatású,ugyanakkor tanulunk is.
A falak halványsárgára vannak festve, semmi hivalkodás. A bútorzat is igen gyér,de nincs is szükség semmire,csak matracokra.
Nagyon jól érzem magam, leszámítva, h elhasználtam már legalább két csomag papírzsebkendőt.
Holnap már vizsga is lesz belőle és nem csak amit frissiben tanultunk,hanem az elmúlt időszak fogásai és elméleti részei is. Izgalmas. Tulajdonképpen azért tanulom,mert ez teljesen más,mint az európai masszázs. Ez ruhában,zene nélkül, más fogásokkal,de mégis olyan intim hangulatban,h kellően el tudjon lazulni bárki.
Lassan vége az ebédidőnek és kezdődik a délutáni folytatás. Érdekes,h annyira megszoktuk a csendet,h most se nagyon beszélgetünk. De nem is hiányzik. Jó így. Könnyebben szárnyalnak a gondolatok.Mindenről.Meg semmiről.

bánatzsír,fókazsír,libazsír.

2011-11-18T08:45:00.002+01:00

..."aki azt hiszi hogy a 10-20 kilós súlyfölösleg ledobása után nem érezné jobban magát az téved és lusta, meg sok eü problémát okozhat a zsírpárna a hason"....

Ezt a kijelentést egy könyörtelen körzeti orvos szájából tudnám elképzelni és nem egy barátoméból,aki egy jóképű faszi és megannyi nőnek megérne egy ajtócsapkodást. Persze,lehet h én is többször elérném a 19 órás metrót,ha kevesebb lennék pár kilóval. De valahogy nem izgat a dolog. Általában akkor szoktam a mérleggel viaskodni,ha vmi legbelül nem stimmel. Éhgyomorra, wc után,minden levegőt kipréselve magamból,teljesen ruhátlanul. Még a körmömet is levágom és ha grammot is lehetne mérni, akkor kettőt levonnék a gyöngyház fényű lakk miatt az ujjaim végén.
Olvastam valahol,h a test lelki okok miatt is kipárnázhatja magát, egyfajta védekezés a külvilággal szemben. Télen pedig tény, többet eszünk a hideg miatt,h ne fázzunk. Megtermékenyülés szempontjából pedig ideális,ha egy nőn van némi felesleg. Könnyebben esik teherbe sovány társaival szemben. Tehát,aki kövér, atlétában is hógolyózhat,garantáltan nem bánthatja senki és a nagycsaládosok útjára léphet.
Természetesen,van egy határ,amit nem érdemes átlépni. Ha cikinek tartod megkérni barátodat,h kösse be a cipőd,mert nem tudsz lehajolni,vagy eszméletlen méretű szerszámod csak tükörből látod,háát..akkor túlöltöztél a hidegre és nem biztos,h megvédted magad a környezetedtől.
El is érkeztünk a választáshoz. Hosszúnyelű cipőkanál férfiaknál,nőknél pedig köldökig kivágott blúzok hangsúlyozása figyelemelterelés végett? .....Vagy...és ez a nehezebbik része, életmódváltás, bizonyos élelmiszerektől sírva búcsúzás és kiválasztott sport kitartó művelése legalább fél évig,de akár életünk végéig?
A lényeg az elhatározás. Akarok e egészséges lenni, szép és időben elérni a metrót? Ha igen,akkor holnaptól diéta és mozgás. Nem akarok?Akkor eszméletlen jól nézek ki,semmi hurka, rajtam a Gyurka és imádom a salátát ebédidőben. Esetleg el se gondolkoztam addig rajta,míg jóbarátom fel nem hozta a témát?
Óó..akkor jelenleg egy boldog nő vagyok,aki szereti a testének minden hajlatát és csak mosolyog a fürdőszobai mérlegre,mert nem érdekli egy deka zsír sem. Kivéve,ha liba. Paprikával. Házikenyérrel.

Dallamos aszfalt

2011-11-15T20:24:00.009+01:00

Ma autóval mentem végig a munkahelyemre,mert kiságyat vittem egyik ügyfelemnek. Nem az én érdemem,hanem az unokatestvéremé, hiszen tőle kaptam.Én csak megkérdeztem,h kell e neki még,vagy adományba adhatom olyan családnak,akiknek nagy szüksége lenne rá. Odaadta. Ha tudná,h ez hatalmas segítség....
Szóval pont találtam parkolót az Irodánál. Kivettem az ágy szétszedett részeit,átadtam az újdonsült apukának,aztán mentem is ügyelni. Este hétkor végeztem,mint mindig és a tél közeledtével az egyre rövidült nappaloknak köszönhetően teljesen besötétedett. A nap halovány sugarai sem melegítették már fekete kabátom,így alig vártam,h a fűtés meleget fújjon az ujjából kilógott kezemre,na meg az arcomra.
Hazafelé már nem voltak olyan sokan az úton,talán már mindenki hazaért a családjához,szerelméhez,szüleihez,kutyájához,aranyhalához. Könnyedén lavírozhattam a sávok között, a Cliót lazább pórázra engedhettem,a rádióban pedig Whitney Houston hangja mászott a fejembe. A közlekedésben velem résztvevő autóstársaimat figyelve és természetesen az utat, mégis néha ünnepelt világsztárnak képzeltem magam, aki a stadion közepén énekli ki minden érzését,h rajongóit elkápráztathassa. Ennek hangot adva próbáltam követni az énekesnőt,de hiába a gyermekkori zeneiskolába járatásom, az én dallamaim valahogy borzalmasan hangoztak. De mégis! Áthatott vmi megkönnyebbülés. Hátrahagyva magam mögött az egész napot, más emberek problémáit, a magam gondjait,h mire megérkezem, tisztán tudjak örülni Fannim ölelésének.
Ahogy az M3-as kivezetőjénél még az utolsó piros lámpa megfogott hazáig, átnéztem a másik sávba,a mellettem lévő kocsiba. Hasonló tekintetet láttam a sofőr arcán.Talán ő is már gondolatban otthon jár és a feleségét öleli vagy a macskáját doromboltatja.
Mert valahol mindenkit vár valaki.

fából faragott álmok.

2011-11-13T15:23:00.008+01:00

Kezdek furán nézni a lányomra.Elmúlt négy éves és még nem volt beteg. Fel sem tűnne,ha tegnap nem lett volna olyan csöndes. Amikor odabújt hozzám és átölelt éreztem,h tüzel az egész teste a láztól.A szeme csillogott és folyamatosan könnyezett.Elringattam és olyan korán elaludt,h már előre láttam magam, ahogy hajnalban játszom Fannimmal, félig lehunyt szemmel,kócos hajjal,mert kialudta magát.
Úgy ahogy volt, ruhástól vittem fel az ágyába. Az én alvásomig lévő hátramaradt időt böngészéssel töltöttem a neten. Az erőszakmentes kommunikációról kerestem anyagokat,mert egy kedves ismerősöm beszélt róla nekem. Mmm..igen érdekes. Találtam egy oldalt,a neve www.emk.hu
Azt hiszem,beszerzek néhány könyvet ezzel kapcsolatban. Még lefekvés előtt átnéztem a shiatsu masszázs jegyzeteimet is,mert jövőhéten kezdem a második szintet. Már nagyon várom,de valahol a 9.oldalnál bealudtam.Aludtam,álmodtam, forgolódtam,kivánszorogtam wc-re,visszafeküdtem, álmodtam,álmodtam,h a lányommal vagyok és hív....anyaaaa...anyaaa..gyejeee...kinyitottam a szemem.Ez nem álom. Fél 6 és tényleg hív.Megfogtam a homlokát,h van e láza. Semmi. De akkor mi volt vele tegnap? Egynapos betegség nem létezik. Nem is volt időm ezen elmélkedni,mert kócos hajjal,pizsamában, félig lehunyt szemmel fafigurát tologattam idétlenül elváltoztatott hangon egy fából készült várkastélyban.

Szemmel láthatóan.

2011-11-12T08:20:00.004+01:00

Ha reggel a szememmel látnál :
A szemgolyód akadozva forogna a két lyukban,mert nem tartalmaz fagyállót a fejem. A kocsi szélvédőjén kitekintve előtted a végállomás,kiszállás,buszgarázs.Mögötte az erdő,talán egy-két hajléktalannal. Robinhúdos életérzés,de ők nem adnak semmit a szegényeknek,viszont el sem vesznek a gazdagoktól. Egy igénytelen szakállas botorkál ki a fák közül,h a pagony melletti Lidlben akciós bort vegyen. 30%os kedvezménnyel,csak vasárnapig!Hideg ellen. Mögöttem az áruház,fanatikus reggeli élelmiszerhajhászokkal.Anyámmal.Is.
Most a szemed kissé hunyorít úgy,mint Bud Spenceré.Nem azért,mert hirtelen behíztad az arcod,hanem mert mosolyogsz. Mert az élet mozijában ingyen jegyed van,ahol láthatod a külvilágot. Totális 3D. Az autóban a Tilos Rádió zenéje,főként azoknak,akik túl sokat szívtak pénteken. Te pedig friss levegőt,mert párásodik a tekinteted és gyorsan pislogsz....és csak pislogsz,csak pislogsz,mert anyám csak macskakonzervért hozatta el magát és a bevásárlókocsija megint színültig tele.

Fájdalomszívó porszívó.

2011-11-10T11:55:00.004+01:00

A november úgy látszik,h a nagytakarítás hónapja nekem. Nem csak póktársam haverjainak nyolclábú performance-át gyűjtöm össze portörlőre, hanem hasznos levezetése is lelkem tombolásának csitítására. Talán a porszívó monoton zúgása nyugtat,vagy a rend,h végre megtalálok bármit nem tudom,de azt igen,h még csak 10-ét írunk és elveszítettem egy barátot. Sajnáltam,mert mindennél többet ért,mint a szerelem. Kiadhatod magad úgy,h ne féljél attól megsérülhetsz...önzetlenül adhatsz...blablabla...elég is,hisz akinek vannak barátai,tudja jól milyen az.
Most itt ülök a porszívóval a szobában, pókhálókkal és eggyel kevesebb baráttal. Persze,könnyezni sem tudok és ez az igazi fájdalom,így erőt veszek magamon és talán a ruhásszekrényben is rendet rakok. Habár..nem sok értelme van. Az ajtaját kinyitva egy fekete lyuk,mert annyi sötét felsőm van, h fogalmam nincs sokszor mit is húzok ki éppen. Csak elvétve egy rózsaszín,vagy fehér. Azt hiszem,azokat akkor vettem,mikor soványnak képzeltem magam és boldognak.
Remélem,h nemsokára tisztábban látok majd és nem csak azért,mert megtisztítottam az összes ablakot,hanem mert egy igaz baráti beszélgetés mindig megszelídít.

Csúszós őstehetség

2011-11-05T11:45:00.006+01:00

Minden szombaton délelőtt viszem a lányomat korcsolyázni. Mire odaérünk,általában már Lacibácsi,az oktató ott várja a pálya szélén.A negyedik alkalommal vagyunk a Pólus Centerben annak reményében,h egy híres jégtáncosnőt szültem és itt jegyezném meg,h nem be nem teljesült álmomat szeretném megvalósítani Fannim által,hanem ő akart mindenáron csúszós balerina lenni.
Mialatt zajlik az oktatás, én a palánk szélénél átszellemülten figyelem minden mozdulatát a gyereknek, és annyira beleélem magam,h az óra végére szent meggyőződésem,h simán menne nekem is egy dupla Lutz,vagy egy tripla Rittberger. Semmi kétség! Elméletben őstehetség vagyok!
Hazaérve,előkotortam a szekrényből a lánykori rózsaszín fűzős korimat és megmutattam a lányomnak. Természetesen, miközben tátott szájjal bámulta kedvenc színébe öltöztetett lábbelim, rövid történeteket meséltem neki arról,h hogyan kerültem én is ennek a sportnak a közelébe. Hamar elunta:) Háát...ennyit az ösztönzésről és az érdekes gyerekkoromról.
Szerencsére karatéztam, aerobikoztam és síeltem is fiatalon, így még elég sok ötletem van sport tekintetében. Oh!...és de szerettem volna vívni, teniszezni és latin táncos lenni....:)

Ha a távirányítót az életre kapcsolod...

2011-11-03T14:00:00.007+01:00

Sírni szerettem volna Jane Austen Emmáján,de sehogy sem ment. Pedig minden adott volt. Havi női probléma, túláradó érzelmek két napig, százas zsebkendő közelben. A tv adásban viszont vmi hiba volt. A kép akadozott,a hang pedig időszakonként úgy elment,h Gwyneth Paltrow szinte a fülembe suttogott. Egyszóval: ÍGY NEM LEHET ZOKOGNI!!
Kihívtuk a T-Com-ot,mert ő itt az egyeduralkodó. Megállapították,h a kábelek,olyan öregek,mint én. Persze, úgy mint egy ráncos feleséget fiatal 25-ösre, úgy a vezetéket is simán le lehet cserélni egy vadi újra,de amíg még egyszer ki nem jönnek,addig ideiglenesen összedrótoztak fent a tetőtérben vmit. Hááát..most már határozottabb volt Gwyneth, viszont anyámnál teljesen elment az adás. Televízió nélkül maradt,ami azt jelentette, h megszűnt csatlakozni a külvilág felé.
Első reakciója a kétségbeesés volt és a düh. Miután kitombolta magát és még szegény apámat is hibáztatta,aki 14 éve már nem él rájött,h a világ ilyenkor se áll le. Sőt! Észrevett egy csomó mindent. Rájött,h a kutyánk öregszik és eme megállapítását arra alapozta,h kárörvendő arca az ebnek erősen őszül. Remek. Évek óta ilyen. A Fannimat is nagynak találta. Hát,igen. Négy éves is elmúlt már. Tehát, míg ő a tv-t bámulta, a körülötte lévő emberek, állatok és tárgyak megváltoztak.
Tegnap egy szuper sálat kötött az unokahúgaimnak, ma pedig a nagyobbiknak tanította a szabásminta kirajzolását. Jó újra találkozni anyámmal. Viszont szombaton megint lesz legalább 100 csatornája,ami közül kedvére válogathat. Remélem, h most már nem engedi,h elmenjenek mellette a napok,az évek,a hónapok.

holtak vándorlása és a kopasz kutya.

2011-10-31T17:45:00.007+01:00

A kelták szerint,ezen az éjjelen az elmúlt évben meghalt lelkek vándorolnak a holtak birodalmába.Mindenszentek napja.
A temetőben eltévedt rokonok, kik legalább egy éve nem jártak arra, az utakon remegő kezű öregek a volán mögött,akiket nem csak a rég elmúlt emlékek kavarnak fel,hanem annak a feldolgozása, h nem 1970 van,amikor még néhány kocsit kellett kerülgetni a budapesti utakon.
Mi nem szoktunk a temetőbe járni,mert az csak a test. Ameddig viszont emlékezel szeretteidre,addig veled is maradnak. Szerencsére,rengeteg családi történetet ismerünk és számtan eseményen fel is szoktuk eleveníteni. Ilyenkor jókat mulatozunk és rájövünk,h pontosan ugyanazok vagyunk mi is. Ahogy öregszünk,egyre inkább hasonlítunk szüleinkre,nagyszüleinkre,testvéreinkre. Hiába minden tiltakozás,h márpedig én nem leszek olyan,mint anyám.Dehogynem! Persze,kevesebb krémest eszek és nem vagyok 120 kg, de képes leszek majd ragaszkodni hülyeségekhez és talán egy macskám is lesz,aki azt hiszem majd,h szeret.
Gyújtok gyertyát a húgomnak, akit korán elvesztettem és sose feledek, apámnak,akitől el se búcsúzhattam, a nagy- és dédszüleimnek, kiknek háza még mindig áll és lakunk benne. Tele emlékekkel, mik nem csak ezen a napon elevenednek fel. Nem kell nekem bénám farigcsált töklámpás és olcsó mécses ahhoz,h emlékezzek azokra, akik bennem élni fognak mindaddig,míg én is csak egy emlék nem leszek valakinek.
ui:Akinek olyan kutyája van mint nekünk, az nehogy az ajtó előtt gyújtsa meg a gyertyát, mert az ostoba állat most pörkölte meg a szőrét másodszorra. Habár... ha tetszene a kínai meztelen kutya-fajta, rá nem szólnék.

érzelmeim ámokfutása

2011-10-30T10:35:00.006+01:00

A szokásos havi női dolgom fog jönni:S Ilyenkor jobb,ha senki nem szól semmit. Nem csodálkozik, nem ellenkezik.Ja?És nem is helyesel!
Hideg,napos reggel és éppen csak annyira csípi meg az arcom,h tudatában legyek a közelgő télnek. Olyan kívánós vagyok tegnap óta,h egyszerűen mindent felfalnék. Tulajdonképpen egy részét a hűtő tartalmának el is pusztítottam,ami nem olyan nagy szám,inkább az ételek párosítása. Libamájas pástétom nutellával, fűszeres burgonya lekvárral, tejberizs,rögtön utána pirítós, juhtúróval. Mindehhez párosul mérhetetlen nagy érzelmi kitörésem,ami csillapíthatatlan vágy,h ölelhessek és öleljenek. Tegnap egy gésa emlékirataira sírtam,ma délelőtt a Valentin nap című filmre. Késztetést érzek, h piros papírból kivágott szíveket dobáljak szét amerre járok,de szerencsére nem megyek sehova. Csak a kertben voltam.
Hátraosontam és ellenőriztem a naspolyát. Kő kemények,mert a fagy még nem csípte meg. Attól lesz olyan puha,savanykás ízű,amiért most ebben az állapotomban megvesznék és talán csillapítaná ízlelő bimbóim sóvárgását a savanyú ízért. Megsimogattam a kis diófa ágait,amit még anyám 60. születésnapjára ültettem, és átöleltem a cseresznyefát. Micsoda érzés! Ajánlom mindenkinek, h ha vissza szeretne találni önmagához, a bensőjéhez,vagy energiára van szüksége,menjen a legközelebbi parkba,vagy a kertjébe..óó..csak ki az utcára és ölelje át a legközelebbi fát. Azonnal tapasztalni fogja a hatást,ha őszintén átkarolta.
Talán még egy napig tart mérhetetlen nagy szeretetem. Aztán csak szeretek.Bizalmatlanul és nem azért,mert nem vagyok őszinte,hanem mert legbelül nem hiszem el, h igazából bárki is szeretne. Abbahagyom,mert saját magamtól is könnyezem,ráadásul egy szelet csokiért most mindent megtennék.Mi mindent?...képes leszek felöltözni és elrohanni a cukrászdába egy krémesért,egy kis pogácsáért,egy marcipánért,diós puszedliért,de csak egy kis zacskóval,oh..a málnás omlettet remélem nem felejtem el.....

A pók érkezése, avagy kedvesen behálózva.

2011-10-27T14:48:00.017+02:00

Mielőtt bárki arra számítana,h egyfajta természettudományi esszébe kezdenék,el kell h keserítsem, mert korántsem ez lenne a szándékom. Újdonsült ízeltlábú lakótársamról szeretnék említést tenni.
Az ősz beköszöntével az állatok vagy elköltöznek melegebb éghajlatra vagy keresnek egy olyan helyet,ahol meghúzhatják magukat tavaszig. Utóbbi megoldás mellett döntött nyolclábú barátom is,aki úgy gondolta,h a fürdőszobába rendezkedik be,amíg kint újra elfogadható nem lesz számára a hőmérséklet. Álmait és házát a kád szegletébe tervezte és kivitelezte pillanatok alatt, mely igen kusza és szövevényes,nem amolyan szabályos kör fazonúra sikerült. Ki tudja,h miért pont ez a hely tetszett meg neki?! Talán a fürdőszoba díszei miatt?
A kád sarkában egy váza van,mellette egy kézzel festett hal alakú kerámia, a sort pedig egy kaspó zárja,amiben egy hosszúkás alakú kaktusz ágaskodik az ablak irányába. Néha ezt a látványt töri meg egy sampon vagy egy ottfelejtett borotva.
Az aprócska pók pontosan a halacska,a csempe és a kaspó között szőtte szellős otthonát. Amikor észrevettem a munkálatait, egyből végigfutott az agyamon,h talán kívül tágasabb,de ezt valószínű,h ő is tudta és különben is.Céllal jött a meleg lakásba. Így hát,hagytam.
Fura napjai lehetnek. Nappalok és éjszakák összevissza, hiszen a villanyt állandóan kapcsolgatja a lányom reggeltől estig, néha egy hatalmas fehér óriás vizet permetez a lakására (fürdök), a mosógép zajáról már nem is beszélve. Ráadásul,a sampon flakonján a hosszú hajú mosolygós néni olyan lehet neki,mint egy hatalmas reklámplakát. Ennek ellenére mégis jól érzi magát és lelkesen várja a finom rovarokat. Persze,nekem sincs vele semmi bajom,kendőzetlenül dobom le előtte a ruháimat,pedig ő nyolc szemmel látja tökéletesnek egyáltalán nem nevezhető testemet. Meg is állapítottam, h most már két élőlény előtt egyáltalán nincs takargatni valóm. Az orvosom és a Pók.
Délután elolvastam a fajtájáról ezt-azt. Úgy fest,h ez nem özvegy,de nem is keresztes. Se szőre, se idegmérge. Tök általános,kis kerti veszedelem legyek és muslincák sajnálatára. Ráadásul maximum két évig él. Óó... remélem,h azt a kevés időt boldogan fogja tölteni és rengeteg szövevényes dolgot átél lakáson kívül és kerten túl. Kívánom neki, h tavasszal a cseresznyefánkon fújja a szél hatalmas hálóját,amiben a legkövérebb bogarak lesznek a vacsorái.

Aki korán kel,az vissza is fekszik.

2011-10-22T08:57:00.005+02:00

Ha megfeszülök se tudok sokáig aludni.Hiába próbálom a szemhéjamat edzeni,minduntalan visszapöndörödik a szemöldököm irányába. Persze, a sikeres emberek korán kelnek, de esetemben ez a mondás még várat magára. Ami viszont legjobb az egészben,h ilyenkor az elme szabadon szárnyalhat, az új dolgok megszülethetnek és a résnyire kinyitott ablakon becsicsergő madarakon kívül senki más nem zavarhat meg ebben az átszellemült létben. Lehetek a világomban egyedül, egyesülve a végtelennek tűnő csenddel. Ez az egy-két óra pontosan elég arra,h rendezzem a gondolataim. Amikor aztán mindent átvettem sorjában, jöhet a nap. Hétvége lévén piac,amit eszméletlenül imádok. Ízek,illatok,színek,arcok.
Első utam mindig a sajtokhoz vezet,mert nézelődés közben csipegethetek az újhagymás kecskesajtból,hozzá finom házikenyeret tördelve. Mikor azt hinném,h mindent megvettem (anyám szerint még a toronyóra lánccal is kéne),akkor hazafelé betérek a bioboltba. A krumplicukorért megveszek,meg azért a mézes szezámmagért. Mialatt én már buta fejem a csípős reggelben kiszellőztettem és bevásároltam, általában akkor szoktak az utcában elindulni a háziasszonyok. Ha tudnák.... már túl vagyok agyam reptetésében, reggeli falatozásomon, és semmi más dolgom nincs még ilyen korán,csak bekéredzkedni Fannim mellé a takaró alá,átölelni és visszaaludni. Na,ennyit a koránkelésről.

Piti igazságok,kis emberek...

2011-10-21T09:54:00.013+02:00

Ma is asszisztáltam anyámnak a vásárlásban és elvittem arra a helyre,ahol minden fájdalma elillan. Ezt a szent helyet hívom:Lidlnek. Bementem most én is, h vegyek egy kis üveges ásványvizet. Az üvegajtó úgy tárult ki,mint Aladdin előtt a kincses barlang kapuja és semmi máshoz nem értem,mint ócska lámpáshoz,csak is a vízhez.
Kevesen voltak,így rapidvásárlásom közben jól szemügyre vehettem anyám vásárlótársait,akik hasonlóan a gurulós kosárra támaszkodva, kis papírfecnit szorongatva lavíroznak a sorok közt. Néhányuk annyira elmélyül eme tevékenységben,h engem észre sem vesznek,nekem jönnek, előttem megállnak és alfában gondolják ki az aznapi ebédet.
Nekem csak ásványvíz kellett,így célirányosan haladtam az üdítős sor felé,mikor egy férfi elmélázva nekem jött. Anyám testtartását láttam rajta is, na meg az átszellemült tekintetet,amit a Dzsungel könyvében lehet vicces formában megtekinteni Maugli arcán,mikor Ká éppen bűvöli. Nem szóltam semmit,automatikusan én kértem elnézést,h kirívó magatartásommal, üres kézzel, határozottan lépkedtem az áruház kövén. Még talán el is mosolyodtam,h mit keresek én ott,mint egy nem oda illő részlet, de már meg is találtam a vizet és haladtam a pénztár felé. Beálltam a sorba és mit veszek észre? Hogy előttem áll az az öreg faszi,aki még egy perce bambult a fejéből két sorral arrébb. Néztem,h miket tesz fel a szalagra és szemügyre vettem. A sor úgyis lassan haladt. Behatárolhatatlan kora volt,valahol ötven és a hetven között. Ezt az alkohol vájta barázdák is nehezítették,meg az élet. Talán. A kis kupac,amit feltett a futószalagra,már a pénztárhoz ért. Lépkedtem én is előre,mert lassan én jöttem. Végösszeg, kifizetés, blokk,mehet. De a férfi csak ott állt és nézte a pénztárcáját. Ránéztem,h tán úgy maradt? De nem. Kis bátorságot merített,majd közölte a robotmódjára dolgozóval,h nem stimmel vmi a visszaadással,mert ő húsz ezressel fizetett. ÓÓ! A pénztáros kihúzta magát és megkérdezte,h tán mit is mond? ..és már magyarázta is, mint dedósnak az óvónéni:"tízezrest ütöttem be,tetszik látni?és a blokkon is az van!" Ránéztem a vénemberre és azt láttam abban a pillanatban az arcán,h nincs igazság a Földön, ezért tart itt ebben a ruhában,ebben az áruházban,ezzel a kis élelmiszerrel a szalagon. Nézett vissza rám az öreg,tekintetemből olvasott: Kimersz állni itt és most magadért?Az igazadért?Vagy meghunyászkodsz,engedsz a magyarázatnak és alázatosan távozol az üvegajtón? Tedd meg! ...és megtette. Háta egyenesedett,hangja már nem volt olyan elcsukló. Ha az arca nem is simult ki, de a fényt megláttam apró szemében ,amit a ráncok takartak el félig... Húszezrest adtam!..mmm...végre! A pénztáros megdöbbent,majd rovanccsal fenyegetett. Az öreg nem rezdült meg. Mellettem állva erőre kapott. Pedig egy árva szót sem szóltam mindvégig,csak néztem a jelenetet.Közben lehúzta az ásványvizem kódját robotnéni és fizettem én is. Ekkor megszólalt a Lidl-s hölgy:-Igen! Húszast adott.Most már emlékszem!..Visszaadta a tízest, a magyarázatul szolgáló blokkot és már az utánam következő emberrel foglalkozott. Zavarban volt,de nem fog egy "ilyen"-től (keveset vásárló,miért jött be ide ezért a pár tételért vevőtől) elnézést kérni. De nem is volt érdekes. Az igazság győzedelmeskedett. Kifelé menet az öreg nem támaszkodott a kocsira, hanem egyenesen és határozottan haladt a kijárat felé. Embernek érezte magát.Ismét.

A sporttáska nélküli élet.

2011-10-16T23:17:00.002+02:00

Anyámat mindig próbálom rávenni egy kis testmozgásra,mert a napi edzése néhány térdhajlításból áll,mikor a fotelba huppan, vagy kevéske karkörzésből, amikor főzés közben kavargat. Ezen kívül megerőltető minden fizikai tevékenység számára. Ezért is örültem neki, h megkérdezte, hol van az a bordó sporttáska,amit tavaly adott nekem. Nem is tudom,h mire gondoltam, hiszen elképzelni sem tudom, ahogy elindul bármiféle edzésre,de mégis jó volt hallani a hangján azt a szót,h sport.

Természetesen, teljesen más indokból kérte vissza. Kórházi csomagot szeretne előkészíteni. Első hallásra hülyeségnek tűnik. Aztán másodikra is. Harmadikra pedig elgondolkodtam.

Azt mondta,h tegnap is fájlalta a szívét és nem szeretné, ha nekem kéne vele bajlódnom. A temetéséről is szokott beszélni, meg a cséb-biztosításáról,amit még a 1970-ben kötött. Miért jut eszébe ilyesmi? Mindig fáj valamije és eddig esze ágában sem volt pakolászni. Habár, azt a fehér papucsot sosem horda még és megvette már vagy két éve. Na,azt tuti bele teszi a csomagba.

Az öregség velejárója,h a halállal elkezdjünk barátkozni. Nem félni,hanem felkészülni rá,h velünk is megtörténhet. Elfogadni,h nincs örök életet adó víz,25 éves korig visszafiatalító arckrém, és h igenis nem ciki,ha átadják helyüket a fiatalok a buszon. Remélem,h idős koromban tudok majd együtt élni a ráncaimmal, a szenilitásommal és az addigra lógó cicijeimmel. Bízok benne,h hamvas fürjeimhez jól fog menni a halvány babarózsaszín, szeretni fog még akkor is a lányom és rámtalál addigra az Igazi. Nem szeretnék sporttáskával készenlétbe lenni,hanem élni,élni,élni….ameddig csak lehet.

2011-10-12T17:28:00.002+02:00

Szeretem a munkám. Nem is munka ez,hanem hivatás. Talán ezért se fizetnek túl. Mivel élvezem. És hogy miért?
Elcsíptem egy párbeszédet most, h az információs pult előtt elhaladtam:
nő:- megjöttél?
férfi:- meg.
nő:- hol voltál?
férfi:-na hol?
nő:- hol?
férfi:- ha nem tudod, akkor találd ki!
Ehhez persze el kell képzelni a figurákat. Én csak álltam és találgattam:)))....azt gondolom,ha vki sokáig van egy adott közegben, kicsit azzá válik ő maga is. Vajon észre fogom venni majd magam?
Ja.Talán.

7D7.A.5.

2011-10-10T19:32:00.016+02:00

Sosem vonzott a tetoválás, nem is tudom miért tetszett meg. Viszont azt igen,h mikor indult el bennem ez az egész. Azt hiszem,egy beszélgetés kapcsán határoztam el,h a bőrömet el fogom vinni ha nem is a vásárra,de a Mátyás utcába biztosan. A Nyíri Sanyihoz,mert az jó fej,meg eszméletlen jó a szakmájában-ahogy hallottam.
Eredetileg egy csillagtérképet szerettem volna,de előtte úgy gondoltam,h lányom születésnapja alkalmából e jeles napot fogom először maradandóvá tenni a hátamon. Persze,nem oda kívántam,de ott annyi hely van, mint egy ping-pong asztalon. Mivel az egyik felem racionálisan gondolkodik,a másik pedig teljességgel megmagyarázhatatlan, így vittem a születés és az anyává érésem napjába egy kis logikát, mégpedig úgy,h a dátumot átváltottam hexadecimális számrendszerbe. Az eredmény: 7D7.A.5. Mielőtt visszaemlékezne az olvasó első számítástechnika órájára, megmondom lányom érkezésének időpontját: 2007.10.5.
Teljes elhatározással,kis félsz-el indultam tehát útnak. Délelőtt 11 volt,a Ráday utcán keresztül sétálva a serényen pakolászó pincéreket kerülgetve. Kellemes melegérzet járt át, még érdemes volt kihasználni a nap utolsó sugarait, ezért azon az oldalon mentem,ahol a házak között ért a fénysugár. Odaértem.Előbb vagy 10 perccel. Biztos az izgalom miatt vettem gyorsabbra a lépteim..vagy futottam?...najó,nem is érdekes.Ott voltam és kész.
Lefelé a lépcsőn,hatalmas szuterén tárult a szemem elé. Az ablakokon kifelé a kilátás lábakból és autókerekekből állt. Egy srác fogadott,aki nagyon kedvesen hellyel kínált. Végignyúltam a kanapén, lazának mutatkozva, holott egyáltalán nem voltam az. Izgultam. Tudtam,h fájni fog,csak még besorolni nem tudtam a mértékét.
A szülés a legmagasabb fok. A legalacsonyabb,ha beverem a térdem az asztalsarkába. Mielőtt filózni kezdtem volna,h milyen is lesz,mikor szétvarrják a hátam (5cm x 1 cm),meg is érkezett Sándor. Széles mosoly, kusza haj, vagányság,nem erőltetett. Szimpatikus. Ha hálivúdi színésszel kéne helyettesíteni,akkor Robert Downey Jr. enyhe borostával.
Elmondtam ki vagyok, h kerültem ide és mit szeretnék. A szeme sem rebbent. Sok őrülttel találkozhatott már. Megbeszéltük a betű típusát, nagyságát és az egész méretét. Felhelyezte a mintát,h hogyan is fog rajtam mutatni. Tetszett. Úgy néztem ki,mint egy selejtes játékbaba, akit leszedtek a futószalagról,mert nem sikerült,viszont a gyári azonosító sorszám már rákerült a hátára. Leültem a székbe Sanyinak háttal és elkezdte a műveletet. A gép hangja beindult,ezzel pedig párhuzamban a szívem is heves dobogásba kezdett. Apró szúrásokat éreztem. Te úúúristen! Ez fáááj!! Próbáltam beilleszteni a fájdalom-rangsorolásomba. A sebészeti varratszedés és "ráesett a lábujjamra a gyerek fajátéka" közé tudtam rakni. A harmadik betűt rajzolhatta,mikor már egy pohár vizet kértem.A negyediknél még egyet. Egy lány csokival is kínált.Azt mondta,h ilyenkor kell. Amikor csak egy betű maradt hátra, addigra teljesen kész voltam. Sápadt arcomat, remegő testemet elhagyta a vér. Közben bejött az üzletbe két csaj. A kisebbik forma barátja nevét szerette volna magára tetetni. Míg azon tanakodtam,h hány felírást kéne magamon elviselni, ha minden faszi felkerülne a bőrömre,addig Sanyi kész is lett a dátummal a hátamon. Mivel a lányok látták az arcomon,h milyen megviselt, szerintem azt gondolhatták,h:- Eeeez igen! Ez a nő bevállalós!Az egész hátát varratja egyszerre!....de aztán észrevették a kis betűimet. Nagy hűhó,semmiért... Beláttam. Nyápic voltam. Nem is akármilyen:( Viszont!
Én is tetkós lettem és senki nem tántoríthat el attól,h a csillagtérkép is felkerüljön a lapockámra előbb,mint utóbb. Nem jelent semmit és mégis.... Köszönöm Sanyinak a tetoválónak és Tamásnak,aki szerint dobókocka,koponya,na meg a pucérnő mindenképpen kell, h igazi tetovált legyen valaki. Talán.Egyszer.

Vásárlási technikák kezdőknek

2011-10-09T12:46:00.002+02:00

Mielőtt a történethez kezdenék, meg kell, h mondjam, anyám igen is egy értelmes ember. Mérnök, racionálisan gondolkodik és hihetetlen lexikális tudással rendelkezik. Bármilyen témában otthon van, legyen az matematika,fizika, biológia, földrajz,tudomisénmégmi. A televíziós kvízjátékok királynője lehetne,ha lenne elég indíttatás benne,h a házból kitegye a lábát és bárkivel is szóba álljon,akik nem a barátnői vagy testvérei.

Két dologban viszont sosem volt otthon. Az általános ügyintézésekben és a vásárlásban. Ez utóbbiról szeretnék beszélni, amit próbálok megérteni,megfejteni,de máig nem sikerült rájönnöm,h miként működik ilyenkor anyukám. Kezdeném a legelejétől….

Rengeteg szóróanyagot dobnak be a postaládánkba, a legkülönfélébb ajánlatokkal. A kedvezményes nyelvtanulás,a „magas áron telket, házat veszünk” és a kirándulásokra invitálós papírok élből a szelektívben végzik. A ruházati prospektusok első átlapozás után szintén mennek, de az élelmiszeres hirdetmények maradnak. Kiváltképp a Lidl,Aldi és Tescós ajánlatok.

Anyám megszokott rutinnal él, ebbe beletartozik,h heti egyszer el kell mennem vele a Lidl-be. A többi helyre csak azért nem,mert oda a testvérével megy. Szóval. Minden újságot gondosan összehasonlít, legalább kétszer átnéz,bekarikázza, kiírja,ezt követően összesíti. Készít egy listát fontossági sorrendben, majd feljegyzi,h melyik nap kell pontosan megvenni. Ez már hihetetlen számomra,de minden további nélkül asszisztálok ehhez oly módon,h elviszem kocsival.

Míg kint várom az autóban, figyelem a hatalmas üvegablakon keresztül a parkolóban.

Betolja a bevásárlókocsit és elindul. Mindig megáll az ásványvíznél és leemel egy kartonnal. Szénsavasat. Persze, számtalanszor mondtam már neki,h egészségtelen,de erre a válasz az szokott lenni,h tudja és mindig kibontja a flakont és megvárja,míg a szénsav távozik belőle. Tovább indul a kocsira támaszkodva,kezében a gondosan összeírt papírdarabbal. Lekvár mindig,gofri mindig… (sosem érti,miért nem tud lefogyni)….óóó..hamburgerzsemle,ha jön a Mimi (1.számú unoka)….zöldséges pult…felvágottas rész,csak a megszokott termékek,semmi újítás. Aztán itt jön a fel nem írt rész, az a sor,ahol kerti törpétől kezdve a színes ceruzáig minden van. Itt mindig kitalál vmit, h az kell neki,mert. Továbbhaladva olaj,paradicsompürék…fordulás sor végén vissza a tisztítószereknél. Öblítő most akciós. Szerinte. Nem jön rá,h ez nem koncentrátum, és semmivel sem jár jobban. Mindegy…csak ámulok kintről,ahogy cikázik az épületben rémületes sebességgel és energiával. Olyan erőre kap itt anyukám, mintha egy csodadoktor meggyógyította volna a térd,derék és bármilyen betegségéből, amire akkor szokott hivatkozni,ha a lányomat kéne elhozni két utcával lejjebb,az óvodából. Hihetetlen…újra a régi lett,de már pakolja a tojást,rétes lisztet (csak azt,mert szerinte a finomliszt nem való semmire. Honnan vette?!)….fagyasztó pultok. Mirelit zöldségek és hamburger húsok bepakolása...aztán megint vissza egy sorral arrébb,mert a listán kihagyott két tételt. Lassan egy órája bolyong az üzletben és még lefogadom,h a lista félig sincs kihúzva. Úgy játszik mindig az időmmel,mintha nem dolgoznék, és nem lenne semmi tennivalóm. Ahogy az üdítőknél jár,már kezdek általában kikészülni,mert tudom, h visszafordul a papíráruk felé,mert a zsebkendőt általában el szokta felejteni. Aztán a pénztár felé fordul. Aztán vissza,mert a szalvétát is elfelejti. De hát ott van a listaaaaaa!!! Az autóból nézve, ez felőröl és tudja ő is. Tudja. Biztosra veszem,mert minden alkalommal elmondom neki, h az idegeimmel játszik.

Elérkezett a pillanat és odaállt a pénztárhoz. Listát ellenőrzi,h meg van e a 10 tétel,amit szeretett volna. Megvan. Mind a 35 tétel,amit megvett. Bankkártyával fizet. Ez plusz perceket szokott jelenteni,mert legalább egyszer elüti a kódokat, hiszen a szemüveget otthon hagytaJ…de csak mosolygok kintről. Már semmi sem számít…a lényeg,h van egy szép lányom, az ég kék, és nem őrültem meg.Neeeem..nemJ Megvárja a blokkkot,nézi,mintha egyből rá tudna jönni,hogyha tévedés történt,majd nekitámaszkodva a kocsira,elkezdi kitolni szééééépen lassssan….már nem olyan fürgén,mint bent az áruházban, ereje is alább hagy…újra megindul a fájdalom a térdében és a derekában. Mindent bepakolok a csomagtartóba, visszaviszem neki a kocsit (mert már jártányi energiája sem maradt) és elindulunk. Végre. Ilyenkor kezd a rend helyreállni a szervezetemben. Vérnyomásom a régi és mosoly az arcomon. Kinevetem saját magam, h hülyeségeken húzom az agyam,ahelyett,h próbálnám megérteni anyám vásárlástechnikáját.

Már fordulunk be az utcába, a nap további feladatain jár az eszem,mikor megszólal mellettem anyu. Elfelejtem (általában) szörpöt, kávét,tejszínt borsot és réteslapot venni. Áááááááááááááááááááááááááááááááááá………………………

Fülbemászott képzelet...

2011-10-06T21:03:00.014+02:00

Ki szerettem volna próbálni a másfél órás ma-uri masszázst, így hát időpontot egyeztettem. Délelőttöt választottam,mert egyrészt akkor érek rá, másrészt pedig az egész napomat kellemessé teszi. Tehát...frissen és üdén,egy burgonyás croissant-al lötyögve a gyomromban indultam Márkhoz, a masszőrhöz.
A hely ismerős volt, az ajtóban fogadott mosoly kellemes,ami első alkalommal is így volt, de másodikra már úgy tűnik,mintha évek óta találkoznék ezzel a fogadtatással.
Nem sokat beszélgettünk,mert nem ezért jöttem,nameg késve érkeztem (nem szoktam) és nem szerettem volna az időt húzni az üres fecsegésemmel. Ahogy készültem, a zene már kúszott a fülembe,pont az az over the rainbow-s mint először, ami segíti a képzeletemet elrepíteni az ágyon fekve.
Elhelyezkedtem.Ahogy a meleg olajat éreztem a hátamon, úgy kezdett távolodni fizikai létemből a megfoghatatlan és kusza lelkem. Pillanatok alatt a Csendes-óceán lágy hullámai ringattak valahol Hawaii partjainál és én csak hagytam,h sodródjak,mert nem volt mitől félnem. Biztonságban voltam,hiszen a végtelen víz valójában egy profi masszőr mozdulataira fodrozódott. Pontosan abba az állapotba kerültem, amikor gondolatban bármit megtehetsz. Lehetsz világbajnok szörfös, bátran pimaszkodva a vad tengerrel, vagy világjáró utazó,aki felfedezvén egy lakatlan szigetet,elégedetten megpihen annak fehér homokjában. Másfél óra alatt voltam én felfedező,fűszoknyás hula táncosnő, vagy csak unatkozó milliomos kókusztejet szürcsölve, mikor hátról hasra fordultam.
Aztán újra,egy pillanat alatt visszatértem világomba,amit gondolataimmal rajzoltam meg és a ma-uri az,ami ezen az utazáson elindított. Megtalálni,h ki is vagyok valójában és mit is akarok. Persze,ez egy hosszú folyamat és nem elég egyszer kipróbálni, de ha mégis megteszed és van bátorságod kitárni a lelked saját magad előtt, akkor ezen a helyen elindulhatsz egy magasabb szint felé.

Lekváros molnárka hazaérkezése..

2011-10-06T18:49:00.001+02:00

Lassan befejeződik a nyaralás. A reggeli úszások,a házimunka nélküli lébecolások és a „csak úgy vagy” nagyon hiányozni fog. Persze, huzamosabb ideig nem tudnék itt lakni, de ez a kis idő pontosan elég lesz arra,h újult erővel kezdhessem hitvány közalkalmazotti létemet.

Fakultatív kirohanásainkat befejezvén szigorúan csak a tengerpartra és a medence környékére korlátoztuk. De már nem sokáig. Tegnap este Fannikám átvette a Dino-klubtól a diplomáját ünnepélyes keretek között,vagyis a minidiszkó előtt,ami annyira meghatotta,h kilenckor már el is aludt az ölemben. Így hát, a szálloda színvonalas Zorro c. előadását már nem tudtuk megtekinteni.

Hazautazás. Vágyom már,h otthon legyek. Szívesen pakoltam be és nem azért,mert itt rossz volt,hanem mert hiányzik a ház,ahol felnőttem. Most futott végig az agyamon,h hogy is tudnék én külföldön élni huzamosabb ideig?...persze,az lehet,h teljesen más. Na mindegy,,

Most valahogy minden ruha befér a bőröndbe,pedig vettünk barbilabdát,barbiúszógumit, egy tonna Allah szemét és két kg hűtő mágnest is. Délkor jön értünk a busz a szokásos sofőrrel. Addig még van egy kis idő és lemegyünk a hotel állatkertjébe és elbúcsúzunk a pelikántól. Ja?Igen.A pelikán. Ő egy hatalmasra nőtt tollas madár,aki teljesen csámpás és baromira agresszív. Főleg a visongó gyerekekre és azok idétlenül bohóckodó szüleire veszélyes. De főleg az utóbbiakra. Viszont mégis van benne vmi jópofa. Szóval, odamentünk hozzá, lányom hosszasan nézte,talán azért,h kis fejében elraktározhassa az emléket, legyen mit mesélnie a mamának.

Hazafelé tartva a buszból kipillantva még mindig az volt bennem,h jártam már itt. Lehet. De az még az Oszmán Birodalom terjeszkedése alatt lehetett, vételen szűzlány képében. Szerintem. Mire ismét átélhettem volna előző életemből egy szeletet, addigra a repülőtéren találtam magam. A csekkolás gyorsan ment, hamar a gépen találtuk magunkat és tessék. Megint jelzi a gyomrom,h nem lesz jó ez túlzott elrugaszkodás a földtől. Most valahogy gyengének bizonyulok és rimánkodok a reggeli lekváros molnárka bennmaradásáért.

Hamar eltelt a kétórás repülőidő,mert lassan leszállunk. Na,ezt sem bírom,de mire elkezdenék nyavalyogni,addigra már a kerekek koppannak a kifutópályán. Megérkeztünk. De jó itthon!

Kanyarodunk be az utcába. Bensőm megnyugodva,arcom kisimulva. Még a nyavalyás kutyának is örülök. Otthon. Édes otthon.

Antalya gyorsban.

2011-10-04T20:18:00.004+02:00

Ma ebéd után fakultatív program. Homokszobor,vízesés,óváros, kimerülés. De addig is…reggeli és medencézés az elefántos csúszdánál.

Reggeli. Fannim nem sokat variál étkezés terén. Kizárólag lányos tányérról hajlandó enni. Mielőtt a kedves olvasó azt gondolná,h a gyermek el van kényeztetve és merőben engedékeny vagyok,jól gondolja,annyi viszont legyen mentségemre szólva,h nem én raktam ki a rózsaszín és világoskék macis tányérokat a gyermekmenük mellé! Szerencsére otthon nincs ebből vita,mivel csak nyuszis, halacskás és kis piros tálcáról lehet szó lányom részéről.

Az ételekről annyit,h első ránézésre azzal találja szemben magát a vendég,h WOW! De tulajdonképpen semmi wow, mert minden nap u.a. kis változtatásokkal. A kedvenceim: tojásos lecsó(szerintem),baklava és variációi, és az kis édes tésztájú péksütemény rózsalekvárral. El sem tudtam eddig képzelni,h hogyan lehet illatot kóstolni. Felcserélni érzékeket, és tessék. Rózsalekvár. Arra is rájöttem, h a törökök imádhatnak húst darálni. Még amiről azt hiszed messziről,h egyben megsütve és hajszálvékonyan felszeletelve, basszuss…az is előtte darálva volt és vhogy megint egyben lett és úgy lett felvágva. Csak Isten (jelenleg Allah) a megmondhatója,h miért is tesznek ilyet.

Az italok tekintetében semmi extra, csak az „aktív” medence mellett lévő gyümölcskoktélok. Facsarnak ott mindent. Ananászt,őszibarackot,banánt, dinnyét, amit csak lehet. Még, talán ha jobb nők mennek el a pult előtt és észreveszi a mixer srác, az ujját is. Ezek nagyon finomak. Természetesen ujj nélkül értem.

Van annyi időnk az indulásig,h a félnapos program előtt barbiúszógumira ráharcolva magam sodródjak a gyenge hullámokkal,amiket a medencében kreálnak a gyerekek önkívületükben.

Elnéztem az időt.Ááá… Gyors ebéd, ásványvíz magunkhoz véve,pisi és rohanás. A kedves sofőr már széles mosollyal vár minket a kapu előtt.tudoooom..majd tip box. Felpattanunk, és már kezdjük is szabadon választott kirándulásunkat. Első állomásunk a homokszobrok megtekintése Antalya-ban.

Bőröm szerint kilépve a légkondis buszból 70 fok lehet. Valójában 30 körül. Hatalmas területre rengeteg homok hozatva a hegyekből,tengerből, innen-onnan. Mert nem mindegy,h milyen minőségű alapanyaggal dolgozzák ki a mesterműveiket. A téma:HollyWood. Óriás joda,karib-tenger kalóza, jurassic parkos őslények. Még terminátor is. Egy helyi arc Fannit fotózza,amit azonnal egy matricára kreál, és fehér tányérra ragasztva örök emléket kínál a szerető szülőnek. Muszáj megvenni!Mert kinek is adhatná el?És ha már ennyit fáradt vele?....persze,lehet azt mondani,h köszi nem,de olyan cikiiii….habár,akkor sincs gond,legfeljebb Fannim képére ráragasztja a Kovács család kisfiát,aki olyan cuki és már a tányér sem megy veszendőbe.

Najó. Megvettem. Tök giccs.Tuti,h a lányom fotója alatt már vagy négy család gyereke van,mert olyan vastag az a matrica a porcelánon. Mindegy…vissza a buszba. Irány a vízesés. Kicsit fáradt vagyok a melegtől és tiszta homok a lábam.

Düden-vízesés. Hogy odáig eljuss a parkolóból, át kell keveredned a szuveníres soron, aztán egy építkezésen (parkot hoznak létre vízeséshez vezető úttal), és az öntözőrendszeren. Most már nem homokos a lábam. Saras. A vízesés szép. Persze,ahogy anyám mondja mikor hazaérek: „az ember mindig jobbra számít”. Ha nem is jobbra,csak nagyobbra. Vissza a buszba,de előtte fagyi. A helyi bagaméri Fannimmal tréfálkozik,h odaadná neki a fagyit,de úgy csinál,mintha leejtené. Ezzel azt érte el,h mégse kell a fagyi. Nem volt mókás. Idegen gyerekkel sose viccelj!:)

Letudtunk két programot. Még óváros és most szólt az idegenvezető, h hazafelé megállunk egy ajándékbolt előtt,mert a Best Reisennek ott hatalmas kedvezménye van és megfogtuk ezzel a Mindenható lábát. Haladjunk.

Óváros. Aki volt már Egerben,annak szerintem az a furcsa érzése támad,h hirtelen ott termett. Csak az arcok mások és több a kendő, szőnyeg és nazar boncuğu,vagyis Allah szeme. Na meg a kikötő.Ja?És a tenger. A többi stimmel. Fannimat kezdi kiütni ez a sok mászkálás,ígyhát a visszafelé úton már cipelnem kellett. Teljesen leizzadtam. A ruha úgy tapadt rám,mint a kóbormacska a záróvonalra. Áá..hulla vagyok. A szökőkút előtt volt a találkozó. Odaértünk,vissza a buszba. Pipa.

Hazafelé tartunk, már csak az ajándékbolt van hátra,ahol mindenki eszméletlenül jól járhat,ha ott vásárja meg az emléktárgyait. Hatalmas áruház. Belépve török édességek, beljebb haladva törölközők,legyezők, játékok, fából faragva szinte minden…óóóó..és kovácsoltvasszerű mécsestartók, amik otthon a spárban is le vannak árazva,csak itt drágább. Mintha egy bazi nagy 100 Ft-os boltban lennék. Itt tenném hozzá, h annyira megérte itt megállni,h minden négyszer annyiba kerül,mint a szálloda üzleteiben,és úgy,h már a best reisen 20 %-a is lejött belőle. Lányom már annyira fáradt,h nyűgjében rákattant egy műanyag laptopra,aminek minden gombja hangot ad vagy zenél. Naneee….egy gagyi rózsaszín legyezőben kiegyeztünk. Az lányos.

Hazafelé már nem csicsergünk annyit. Én is csak bámulok ki az ablakon. Házak…fa…fa…banánültetvény…fák..házak…fák…(kinézek a másik oldalon)…hegyek…hegyek…fák…fa…fa…házak…házak…

Megérkeztünk. Irány a zuhany, mert lemosom az út porát,aztán meg vmi vacsora.

Annyira fáradt vagyok,h kedvem sincs enni. Hiába a sok mmm..baklava...nem. Most nem kívánomL Aludni szeretnék már.

Amikor nem szabadítják ki Willyt.

2011-10-03T18:45:00.002+02:00

A reggeljeim úszással indulnak 7kor, két öreglány társaságában. Jobbra köszönve good morning, balra pedig guten morgen. Mire végzünk,addigra mások is felébrednek,vagy egy cigit elszívva az erkélyen, vagy csak néznek ki a két lukon, maguk elé bámulva.
Mikor a szobánkat nyitom,Fannim még mindig keresztbe az ágyon, bozontos hajjal alszik szétterülve. Cseppet sem vette észre,h az anyja ideiglenesen sportolásnak adta magát.
A mai nap abban különbözik,h Delfin-show-ra megyünk. A busz egy óra múlva indul,remélem klassz lesz.......

Sofőrünk ma is jobb lábbal ébredt,mert vmi török dalt dúdol és egyfolytában mosolyog. Egyértelmű 1 euro a tip boxba:) Piroson is csak egyszer ment át. Az út Alanyába vezet, a delfináriumba. Ablakon kitekintve banánültetvények,szállodák,egyforma kockaházak és a mecsetek.
Egy óra alatt odaértünk. Rengetegen vannak és tiszta káosz. Szerencsére, túravezetőnk mindent előre elmond, megveszi a jegyeket,fotókártyákat (ha egy képen szeretnél rajta lenni palackorrú barátunkkal).
A show 50 perces. Az első két sor már csurom víz,mert a fókák mókából fröcskölnek. Ezalatt a delfinek hatalmasakat ugranak és eszméletlen aranyosak. Szerintem senkinek nem jutna eszében rosszat feltételezni ezekről az állatokról. Olyan kedvesek,mintha mindig mosolyognának.
Nagyon élvezem a produkciót,de ugyanakkor sajnálom is őket,h egy láda halért embereket szórakoztatnak. Ahogy a lányom is el tudta unni őket 20 perc múlva,képzelem,h szegény állatok hogy érezhetnek:( De nem lehetek ennyire álszent. Ha igazán sajnálnám őket,akkor elutasítanám és nem is jöttem volna el,vagy "szabadítsátok ki Willyt!". Ráadásul,még puszit is elvárok egy fotó erejéig. Megkaptam,családom társaságában. Indulhatunk hazafelé.

A délutánok mindig vízben történnek,az esték pedig a mini diszkóban. Először a kicsik tombolnak,azt követően pedig vmilyen szórakoztató műsor a felnőtteknek. Nekem egyetlen előadást sem volt szerencsém látni. Viszont tudok egy német,olasz és egy angol gyerekdalt,mozgással egybekötve.

A fakultatív programok közül még Antalya óvárosa,a vízesés és a homokvárépítő kiállítás van hátra. Kíváncsian várom majd.

Este fél 10. Fannim kitáncolta magát, és ahogy jöttünk haza,az ölemben elaludt. Csak lágyan az ágyra raktam és melléfeküdtem. Szerintem nemsokára elalszo……m…..jsjdsahaadéghh (utolsó billentyűzésim a mai napJ)……

Reinkarnált piroslámpák,kétéltű vacsorával.

2011-10-01T00:04:00.001+02:00

A busz ámokfutásszerűen halad a szálloda felé, három piros lámpát is figyelmen kívül hagyva. Ha oldalra tekintenék és hagynám,h gyomrom a torkom felé induljon, elmosódott pálmákat,leandert és sok-sok banánfát látnék. De nem. Nyakam egyenes irányba tette fejem,h pontosan azt lássam,amit sofőrünk. Még egy piros lámpátJ Ami végigfut bennem,az olyan,mintha már jártam volna itt. Otthonérzés. Ismerősnek tűnnek a távoli Toros-hegység kopár csúcsai és a közeli fák is. Már gondolatban majdnem bő bugyogóban táncoltam, arcomat eltakaró selyemmel, cseppet sem lapos hasamat hullámoztatva egy török pasának, mikor az autóbusz hatalmasat fékezett. Megérkeztünk a szállodához. A kis jattos tányérkát nem felejtve, dobok bele két eurót. Széles mosolyt kapok cserébe.

A szobánk földszinti, kis erkéllyel, amire sűrűn felkapaszkodott a jázmin. Eszméletlen jó az illata. Teljesen rendben van. Gyorsan lezuhanyozok és átöltözünk lazába. Feltérképezzük a helyet és lesétálunk a tengerhez.

Saját állatkert idegbeteg pelikánnal, homokos tengerpart, mikimauszos gyerekmedence összegabalyodott kígyócsúszdával, vattacukor, nyomós fagyi,gombócos fagyi, talán még máig harcoló japán katona is. Azt hiszem, fürdőruhára váltok és irány az elefántos csúszda gyerekmedencével,Fannival.

Kell egy barbiúszógumi. Hogy szúrta ki ez a gyerek?Alig lehetett észrevenni….

Több mint két órája pancsol Fanni a vízben. Szerintem, ha így folytatja,úszóhártya nő az ujjai közé. Habár, otthon a sok mosogatástól sem lettem kétéltű ember,miért pont ettől mutálódna a lányom?! Ez idő alatt a hat hónapos csecsemő is lemert csúszni az elefánt ormányán,csak a sajátom nem. Az egész táv kb. másfél méter. Félelmetes. Egy hangyának,de nem egy közel négy éves gyereknek. A mama szerint nem gyáva,hanem óvatos. Aha.

Lassan vacsoraidő. Menjünk öltözni.

Ahogy elhaladtam a medence mellett, reinkarnációs emlékképeim szertefoszlottak. Ilyen fikuszfát még nem láttam. Otthon veszekednem kell anyámmal,h nem tehetek arról, h csak 16 levele maradt a növénynek,itt meg úgy burjánzik,h bozótvágóval kell levagdosni a friss hajtásokat.

Az szálloda étterméhez érünk. Hatalmas asztalokon kínálják a vacsorát. Fanni lányos,vagyis rózsaszín tányéron szeretne enni. Én bármilyenen. A kinder részlegen elsőként lányos tálon sültburgonya,csibefalatokkal. Felnőtt asztalokon válogatva egy olyan ételt választok,ami olyan,mint a túrós csusza,csak sajt van sütve a tetejére. Definom…tip boxban majd díjazom.

Persze, bármennyit is eszik az ember, a desszertnek mindig van hely. Főleg annak a kis tányérkának,amiben tejberizs lehet,csak még rá van sütve egy picikét. Kegyetlen jó!

Esti levezetésnek jó lesz egy kis séta és közben feldolgozni a mai napot.

Úton,levegőben,malacokkal,tejszínhabban.

2011-09-30T08:12:00.000+02:00

A légi utaskísérők mindig mosolyognak. Én nem. Főleg,h a le- és felszállást sosem tudtam és fogom megszeretni. Keresztülhúzzuk magunkon a biztonsági övet…ami ugye zuhanáskor is megvéd?Na mindegy…már gurulunk szélsebesen és közben a kerekek sem érik a földet. Emelkedünk. Miközben gyomrommal harcolok,h maradjon fixen a cicim alatt, Fannimat semmi más nem érdekli,csak az,h lássa az apró házakat,autókat…édes Istenem!...szédülök. Hátraszorítom a fejem az ülésben. Így jobb. Főleg,h a pilóta szerint elértük a biztonságos repülési sebességet. Ez számomra olyan ellentmondásos,mint a jó reggelt. Még szerencse,h a három kismalac története a hercegnős táskában,vagyis el tudom terelni a figyelmet. Már a második malacnak fújja el a házát a farkas (van tüdeje rendesen),mire észreveszem, h emésztőszervemmel vívott csatámat megnyertem. Kipillantok a kicsi ablakon és egyszerűen lenyűgöz a látvány. A fodros felhők, mint óriás tejszínhabok. Szinte kedvem lenne beleharapni, felette pedig a tökéletes kék ég. Milyen csodálatos ez a hely, ahol élünk. Mármint lent a földön. Mert azért nem felejtettem el teljesen,h „biztonságos” sebességgel haladok az atmoszférában.

Fanninak pisilni kell, éhes, szomjas és meséljem el a három röfit nyolcadszorra. Jó. Öveket kicsatolom és most egy rövid időre kiszolgáltatom életem a kapitánynakJ

Szendvics és üdítő. Kipipálva. Kávét nem kérek,mert csak jobban felpörgök. Így is,mikor kimentünk wc-re, pont akkor jött ki a mosolygós néni a kapitányfülkéből és egy pillanatra megláttam a fedélzetet. Végigfutott az agyamon,h talán bekéredzkedek. Elvégre az autóban is akkor nem vagyok rosszul,ha vezetek, vagy elől ülök. Najó…egy könyörgő „léci,léci,léci”-vel se mennék semmire. Inkább olvasom a mihaszna disznók kálváriáját a farkassal.

Az ötödik újrakezdésnél tartok. Az előttem és mögöttem lévő sorok már kívülről tudják a mesét. Szerintem nem kedvelnek.

Lassan megérkezünk Antalyaba. A nap ragyog, állítólag a kinti hőmérséklet 29 fok. Öveket visszacsatolom, és felkészítem gyomrom a leszállásra. Érzem a repülő kerekeinek koppanását a talajhoz, majd belső szervem visszavonulását. Megállunk. Azt hiszem, a biztonságos sebesség után ez a legbiztonságosabbJ

Bőröndök begyűjtése, ennek izgalma, mert azért kár lenne azért a piros ruháért, amit szintén elhoztam. Megvan minden, a busz már vár. Az állandó sofőrünk egy idősebb férfi, aki első lépésként kezet csókolt Fannimnak. Jóó,jó. Nem fogok elfeledkezni a „tip box”-ról,ha leszálltunk,csak induljunk,mert árnyék nélkül szerintem 40 fok van. Mindenki megvan, aki arra jön, amerre mi. Rövid népszámlálás,ami nem terjed ki vallásosságunkra és fogyatékosságainkra,csak szimplán egy főnek vagyunk tekintve. A busz elindul, szemem pedig mindig előre néz és figyeli az utat. A buszt sem bírom természetesen,kivéve,ha nem én vezetném. Akkor viszont az utasaim nem bírnák, így hát megkezdődik az újabb harc testemmel. A menetidő a szállásig 50 perc lesz.

Törökország.Előkészület.Indulás.Menjünk mááár!

2011-09-29T13:47:00.000+02:00

Minden megvan? Bugyi…fürdőruha…útlevél..basszuss körömreszelő…keksz az útra, mert sosem bírtam a repülést. Jó. Dehogy! Még azt a színes ruhát is vhogy be kell tuszkolnom a bőröndbe,de a 101 kutyától nem fér be. Most meg a sellőbarbi lába lóg ki. El kell döntenem,h mi a fontos. Fanni szerint a pöttyös fenevad. Meg a barbi. Egyezkednem kell. Ha a hátizsákjában utazhatnak az útlevél nélküli „személyek” és a ruhám kerül a bőröndbe, akkor a duty free-ben választhat vmit a reptéren lányom. Belement. Időt nyertem,pénzt nem,viszont lesz egy este,amikor majd kinézek vhogy. Induljunk már!!

Rájöttem,h az autót se bírom sokáig,ha nem én vezetek, így hát a keksz számban és az ülésen morzsálódásnak indult. Pont időben érkezünk. Címkézés Best Reisen matricával, fóliázás, csekkolás. Ahogy masírozunk át a duty-n, Fanni szeme felragyog.Áááá….neee….barbiparfüm. Megegyeztünk. Hazafelé megvesszük. Nincs már sok idő, a gépbe már pakolják a csomagokat, lassan beszállás. Még egy utolsó pisilés és indulhatunk.

Alig várom már, h hátrahagyjam azt,ami nemsokára annyira hiányozni fog. Az otthon.

Ebéd a MÁKban,avagy első randim zöldalmalevessel..

2011-08-23T21:50:00.002+02:00

A környék jó. Öltönynadrágos faszik, még így közel a sivatagi időhöz képest is. Ahogy végigsétáltam a végcélomhoz vezető hosszú utcán, vékonyka nőket láttam,ahogy a salátabár kinti részén tudatosan soványra ebédelik magukat. Nekem nem ez volt a tervem. Szerelembe szerettem volna esni az ebédemmel. Nagy nézelődésemben oda is értem. A hely teljesen rendben volt. Nem félsz attól,h félned kéne. Szóval,érted. Feszélyezve. Talán a zene teszi vagy a hely egyáltalán nem hivalkodó berendezése. A pincérek mosolyogtak. Őszintén! Rögtön ásványvizet kértem,mert én nem vagyok teve,h tároljam púpomban a folyadékot. Habár van kettő elől,de az fogdosásra jó maximum. Aztán leves. Leves az kell! Amíg várakoztam, kaptam házikenyeret vajjal és kedvességgel.

Az első fogás hideg zöldalma leves rebarbarával. Hűsítő és savanykás. Kegyetlen jó volt! Leéltem úgy 38 évet,h a zöldalmát a blendamed reklámból Lacin keresztül ismertem,akinek jók voltak a fogai. Nade,h levesformában?Minden hálivudi gyöngysornak és fogatlannak ajánlom ezt az ételt!

Aztán vörös márnát rendeltem,vargányával. Pintxo. Amolyan snack-falatok. Pontosan annyi,h átérezzem a séf ételkölteményét. Sem a gomba,sem a hal nem törekedett individualista módón arra,h csak egy fajta ízt érezzél a szádban. Az első falat után eggyé olvadtam a tányéromon lévő csodával és azonnali mély meditáció fogott el. Szinte lebegtem az asztalomnál, a külvilágra nem reagáltam. Már-már kezdtem pironkodni,h ilyen tudatállapotba kerültem. Nem volt más választásom,mint hogy kérjek egy fekete cseresznye habot barackkompóttal. Hosszúkás pohárból kanalaztam. Eztezetezt nem. Nem is bírom leírni, mert tömör szex. Ha valaki potencia zavarokkal szenvedne, azonnal próbálja ki ezt a desszertet! Lelkemig hatolt az édes csábítás. Azonnal lehűtöttem magam egy kis ásványvízzel és kértem a számlát. Ekkor jött az utójáték. Ajándék mangó fagylalt, házi túrórudival! Egyértelmű,h a pöttyös egyáltalán nem az igazi! Alig bírtam evés közben jegyzetelni a netbookba.

Hazafelé menet azon gondolkodtam,h mi is volt ez a fél óra a MÁKban? Azt hiszem…könnyű ebéd,fenséges falatok és ízek varázsa ebédidőben.

Nyaralás Budapest óceánjában

2011-08-17T07:08:00.007+02:00

Kipróbáltam a ma-uri masszázst.
Két helyszín között választhattam,az egyik egy fitnesz center,a másik pedig egy kis stúdió.Utóbbinál maradtam,mert talán ez intimebb.Nem csalódtam. Pici garzonlakás,végtelenül szimpatikus mosollyal,pedig egy normális nőben végigfuthat a gondolat,h vadidegen faszival egy lakásban,ráadásul te ruhátlanul leszel legalább egy órán keresztül. De valahogy mégsem. Sőt!Egyáltalán nem.
Pár szót váltottunk,majd hagyott vetkőzni. Aztán felfeküdtem teljes valóságommal az ágyra,törölközővel takarva.
Halk zene,amolyan Over the Rainbow-féle kezdett el gondoskodni arról,h átadjam fizikai létem minden részletét a masszázsnak.Aztán meleg olajat éreztem a bőrömön. Ez által a kezek is finom, meleg simogatásokká váltak. Hol az alkarját éreztem a masszőrnek,hol pedig a tenyerét,ahogy végighúzta rajtam. Minden mozdulata tökéletes volt. Ahogy engedtem el a képzeletem,úgy követte őt a testem.Mintha egy rituális táncba hívna és én vakon megbízva mennék utána. Néha pillanatokra gondolataim egy óceánpartra vittek,ahol a homokos tengerparton fekszek és a vad hullámok ringatnak. Én pedig hagyom és cseppet sem félek,h magával ragad a végtelen víz.
Budapest közepén nyaraltam röpke egy órát egy lakás óceánjának közepén, és szent meggyőződésem volt és van a mai napig,h márpedig ott hatalmas hullámok tomboltak.
Azt hiszem,ez a faszi nem csak kiváló masszőr,de valahol egy illuzionista is,aki egy pillanat alatt elvisz olyan tájakra,amiről álmodni sem mernél. Ráadásul úgy megbízol benne,h kérdés nélkül mondanál neki bármire igent. Hát,igen.Igen!
Hazafelé menet kellemes nyugalom áradt szét bennem,rengeteg folyadékot kívántam és kora este feküdtem le,mert egyszerűen elfáradtam. Ennyit még sose pihentem.Ráadásul,álmomban megint azon a homokos tengerparton feküdtem,mint amikor a masszázson voltam. Azt hiszem,erre a ma-uri "nyaralás"-ra többször be fogok fizetni.
Mindenkinek tiszta szívből ajánlom!

A lomtalanítás nirvánája

2011-08-16T07:22:00.007+02:00

Eljutott hozzánk is az éves lomtalanítás. Ez amolyan most vagy soha érzést vált ki sok mindenkiből. Ezen a napon érik be veszekedéseim gyümölcse. A 35 éves bőrgarnitúra utolsó darabját sikerült úgy kitennem,h anyámat teljesen meggyőztem arról,végképp nem lehet vele mit kezdeni. Persze,megannyi vita és veszekedés kellett hozzá,h elengedje az ócska bútordarab testét és lelkét. A szekrényekről már nem is beszélve. Ha van tároló helyiséged,sufnid,raktárad,mindent megteszel annak érdekében,h meg is töltsd. Ehhez van szükség kiszuperált elemes bútorra,esetleg a nagyi régi kredencére, vagy ki nem dobott tv-s papírdobozokra, h aztán ebben tárolhasd azokat a kincseket,amelyekért bármelyik kalózkapitány harcba szállna,akár az élete árán is.
Gyermekem apja idén is elsütötte azt a poént,h gurítsuk ki Renault 4-emet a legszimpatikusabb lomolósoknak.Persze,ezen rajta kívül senki nem nevetett,pedig mennyit kacagtam régen a viccein...akkor még biztos szerettem...
Szóval a bőrfotel kikerült és az üveges tolóajtós szekrény is lapokra szedve. Ez tulajdonképpen már újkorában is selejt volt vagy csak a sógorom rakta össze szarul? Ezt nem tudtam eldönteni a mai napig,viszont anyámmal ezt a meccset is le kellett harcolnom. A végén annyiban maradtunk, h a tükrös ajtót nem dobom ki róla,mert az unokahúgomnak szüksége van rá. (hip-hop tánca jár és ez előtt gyakorol. Egyébként fiúzni és bulizni megy.Szerintem nincs is olyan,h tánctábor,meg éjszakába nyúló edzések.)
Kétórás pakolás eredménye tehát egy bőrfotel és egy 3részes szekrény volt. Aztán begyorsultak a folyamatok. Anyám kénytelen volt az ebéddel foglalkozni,így én lettem a főnök a döntéshozatalban. Persze,halkan mondva,nehogy a konyhába szűrődjenek a szavak. Régi szőnyegek, gőztisztító berendezés,ami a tvshop szerint istenkirály, egyébként egy forintot sem ér,húgom ifjúsági bútorának egyharmada és a régi albérlők gyerekeinek kerékpárja. És ekkor főtt meg az ebéd. Anyám a kapuban termett és feltette azt a kérdést,ami ismét elindította a vitát. "Miért dobsz ki két jó gyerekbiciklit? És ha kell nekik?" Nem is tudom,h miért nem tanultam ügyvédnek?Rengeteg pert nyerhettem volna. A kerékpárok szabadulása volt a tét,h a garázsban sínylődjenek még vagy 20 évig. "Hogy miért dobom ki? Mert egyrészt azok a gyerekek már felnőtt emberek,másodsorban 10 éve elköltöztek és ha kellett volna nekik,akkor már elvitték volna,harmadrészt meg rozsdás,kiszuperált járművek,amiknek rendbehozatala annyiba kerülne,mint egy új bringa." Védőbeszédem tökéletesre sikeredett. Nyertem! Mehet a kapu elé.
Már csak egy bejárati ajtó maradt hátra,ami annyira volt csak elvetemedve,h oldalról nézve egy nyolcas számra hasonlított az alakja. Aha,igen.Ezt is fel tudta volna akasztani anyám valahova,de meg sem vártam érvelését. Olyan fáradt volt már minden izmom és az agyam is az állandó hülyeségektől,h a görbe szögek,rozsdás szerszámok és a halott német katona teteme már nem is lett a lomtalanítás martaléka. Felvonszoltam magam a lépcsőn és lezuhanyoztam magamról 16 pókhálót és legalább 60 dkg port és koszt.
Ma reggel jött az a kocsi,ami összezúzza a felesleges holmikat. Kivételesen most nem zavart a csörömpölés reggel 6kor. Lelki szemeim előtt láttam,ahogy minden,ami nem kellett senkinek,hogyan kerülnek összepréselésre. Amolyan nirvána állapotba,ha tetszik. A teljes megsemmisülésbe, a létezés ellentétébe, a nemlétbe. Itt minden bútor, félszemű baba és kinőtt ruha eggyé válik velünk, tárgyak gyűjtőjével,h aztán egy magasabb boldogság állapotába kerüljenek a lomok és mi.

"mell"esleg jólvagyok...

2011-08-12T08:32:00.003+02:00

Túl vagyok a varratszedésen. Alig vártam. Teljes ellenállásban volt már a testem. Úgy látszik,h nem bírja az idegen dolgokat. Habár ez elgondolkodtató,mert szexben ilyet soha nem éreztem:-)

A legnagyobb vágás pontosan a szegycsont alatt helyezkedett el,négy öltéssel. Kicsit kisebb, mint amit a farkason vágott a nyavalyás vadász,de simán átéreztem a falánk állat fájdalmát. Szerencsére nincs kutunk, így hiába is tervezgette gyermekem apja az életbiztosításom eldorbézolását,kénytelen lesz a fizetéséből megélni. Tényleg itt volt már az ideje,h eltávolítsák a cérnákat,mert nagyon feszítette a bőröm.

Reggel korán értem a kórházba azt gondolván,h én leszek az első. Naja. Első. Az utolsók közt. Szerencsére a lányom kihúzott a pácból. Mivel még nem tudtam anyámra hagyni és egyébként is úgy tapad rám,mint kóbor macska a záróvonalra,így magammal vittem. Pont akkor értem a dokihoz,mikor lejött a vizitről. Egyből látta,h nem lesz egyszerű, ha Fannim sokáig a folyóson marad,ezért másodiknak be is hívott. Mivel a legfájdalmasabb sebemet a melltartó csak még jobban kikezdte volna, megkockáztattam,h anélkül indulok az orvoshoz. Fura volt. Vagy inkább szabadságérzet? Nem is tudom…általában szeretem,ha testrészeim abba az irányba követnek,amerre a lábam visz. Persze,megértem kebleimet is,hisz amellett, h a gravitációval kell megküzdeniük,még a ritmust sem vehetik fel teljesen a mozgásommal. Minden izmukkal egyenesen és keményen kéne állniuk testem felső részén. Több-kevesebb sikerrel ment is nekik. Szóval,már a sebésznél voltam,h kiszedje a varratokat. Már kezdtem magyarázni a gyulladással járó kellemetlenségeket,de addigra meg is szabadított a varratoktól. Közben megjegyezte,h milyen szép,mármint az öltések,amit a kollégája végzett rajtam operációt követően,de láttam,h míg a dicsérő szavakat mondja,szeme két irányban pislogott inkább. Örültem,h így átevickélve a B-oldalra még pozitív reakciót vált ki nőiességem két gyöngyszeme. De melyik nőnek nem esett volna jól?

Hazafelé vezetve, már kezdtem tervezni a következő hónapot. Konditerem,futás,masszázs. Év végére legkésőbb össze kell magam szedni, mert a fene se tudja,h mi van még,amit bennem össze kell szerelni…

befelé haladva fiatal..

2011-08-09T09:52:00.000+02:00

Mikor felkelt a lányom elmesélte,h mit álmodott:-"Csupa józsaszínű volt a szoba,telistele hejcegnőkkel.Tudod anya,ez hejcegnőszoba volt." Óóó,de szép lehetett-mondtam neki:)...és elgondolkodtam,h leszámítva a felnőtt tartalmú ábrándjaimat, volt e az utóbbi időben meseszerű álmom?Hát nem:(...elfogyott belőlem a gyermek?

Pedig tudom,h ott van bennem legbelül.Csak akkor szokott előjönni,ha szerelmes vagyok. Mert idővel egyre bölcsebbek leszünk,tapasztaltabbak és teljes rutinnal kiigazodunk az élet nagy gubancain, de ha egyszer....Egyszer eltalál Amor nyila,azonnal azok a kisgyerekek leszünk,akik szemlesütve,pironkodva mondanak zagyvaságokat és cselekednek irracionális dolgokat. Ekkor tudom,h lehetek akár 86 éves fogatlan néni is, akinek az a copfos kislány szeme néz arra a botra támaszkodó, snájdig úriemberre,aki talán maga is kisfiú legbelül.

A koponya,a dobókocka na meg a pucér nő.

2011-08-07T07:09:00.002+02:00

Egy betegségsorozat kétharmadánál járok és persze az alagút vége még sehol, de ahogy a testem megcsillogtatja erejét időnként, úgy teszek fogadalmakat magamnak,h legalább jövőképem legyen. Ilyen a mindennapos testmozgás, az egészséges táplálkozás, a heti fűnyírás és a kutyánk megszeretése még akkor is, ha tök büdös a bundája. Persze, ezek mind-mind felelőtlenül tett kijelentések,ha egy kicsit is ismer vki, attól viszont nem tántoríthat el senki,amit a kórházi ágyon fogadtam meg. Tetováltatni fogok!

Az egyetlen egy élhető bolygó fellelhető helyét, a Gemini csillagképben. A Gem 37-et. A jobb lapockám alsó részére szeretném varratni, pontok,összekötő vonalak és betűk megjelölésével. Nem egy látványos vmi, afféle csillagászati térkép. Fogalmam sincs, h jött ez, egyszerűen eszembe jutott. Pont úgy, ahogy az a Valaki, aki egyszer azt mondta nekem,h egy férfin,aki komolyan akarja venni,h tetoválások legyenek rajta,annak következő formáknak kell lenni a testükön:koponya,dobókocka,pucérnő. Csak úgy,mint anno,mikor a nők egy része úgy gondolta,h kell neki egy ribancrendszám (fenék felett lévő keresztcsonton elhelyezkedő bármi),vagy testet körbe karikázó viráginda, vagy cuki pillangó a punci fölé.

Megnézegettem egy-két helyet, ahova elmehetnék és még ezernyi felvarrható mintát. El is döntöttem,h csak abban az esetben lennék tetkófan, ha egy yakuza lánya volnék,aki isteníti apját és a cseppet sem bizalomgerjesztő haverjait. Azok a tetoválások gyönyörűek. Természetesen csak rajtuk. Mint ahogy az „Erzsi”,”anyám” és az öt pont a kézfejen is csak bizonyos embereknek áll jól.

Barátnőm a fickója nevét rakatta fel magára tibeti írásjegyekkel. Jól néz ki. Nekem még senki nem ért meg 15 perces fájdalmat,h örökre magamon láthassam. Túl válogatós vagyok? Nem hiszem. Vagy nagyon meggondolom,h mi legyen az,ami életem végéig elkísér a bőrömön? Ezt sem gondolom. Mert ha végigfuttatnám az agyamon,h mit tervezek a hátamon,akkor már le is tettem volna róla.

Beszélgettem pár emberrel, akiknek testét borítja örök rajz. Valaki így nem szeretne felejteni és örök emléket akar, vagy totálisan részeg volt és fogalma sincs honnan az ötlet, vagy csak volt üres félórája és a „festőművészt” pont üresjáratban találta meg. Engem bármi is vezérelt arra,h csillagtérkép díszelegjen rajtam,amit a hátam közepére kívántam, úgy gondolom, h sosem fogom megbánni vagy rajta filózgatni. Egyszerűen csak legyen. Vagy.…mindenki így kezdte?!