Alig vártam a vasárnapot,h végre megpihenjek, sokáig aludhassak és ne kelljen stesszelni semmiért,amiért el lehet késni és oda kell érni. Óra nélkül, heverészve a végtelenbe, a legcsodásabb dolog a világon!
A halvány fény lassan kúszott be oldalt,a függöny mellett rést engedve magának és valahogy egyik szemhéjamat ingerelve lehetett, h kinyitottam én is résnyire a szemem. De csak az egyiket! Lustán az órára pillantottam, h mennyire is aludhattam át a délelőttöt...nem törődve azzal,h talán szétfolyt az idő.
Ötóra negyven. Hát ez remek! Ennyit az én hosszas szendergésemről.... már megint délelőtt 10re kész lesz az ebéd, a takarítás,a teregetés, a vasalás.....ááááááá......
