2011. február 6., vasárnap

Kanapézarándokok.


Ha megszentelt hellyé lehetne nyilvánítani vmit a lakásban,tuti a kanapé és környéke lenne az áldott terület. Hajnal kettő felé levánszorogtam a nappaliba és begubóztam egy pléddel. Háromszemélyes ez az ülőhely,de mégsem tudom végignyújtani a lábam. Kissé befelé lejt,de legalább meg van az az érzés bennem,hogy magával ragad és átölel. Valahogy mindig erre a helyre lyukadok ki,ha gyógyulni szeretnék. Pedig szivacsos, vászonból készült ikeamutatvány, semmi különleges nincs benne.És mégis. Még a gyerek apja is itt szokott regenerálódni masszív bulik után.A lányom pedig itt alszik el,ha még nem álmos.Megszokta várni,míg elaltatom (magam), óvatosan kioson mellőlem és halkan leszól az apjának az emeletről,hogy vigye le.Persze,a kanapé rögtön álomba ringatja és öt perc múlva már alszik is:)
Maga a nappali,ahol a kanapé is áll,mindig ezt a funkcióját töltötte be. Vendégváró,tévébambuló és természetesen gyógyító erővel bíró helyiség. Amikor a szüleim lakták a házat,apám is itt vészelte át a különféle macskajajokat, anyám is itt ágyazott meg nekünk,mikor várnom kellett a "félelmetes" doktornénit,minden ugyan úgy zajlik mint gyerekkoromban.Azzal a kivétellel,h anyáméknak fekete bőrgarnitúrájuk volt,ami még jobban magához engedett.
Aki ismert már kislányként is és jár hozzánk, mindig fura érzése támad.Semmi sem változott.A függöny,a szekrények,a csillár,az állólámpa,mind-mind meg volt. Nem történt változás.Csak a kanapé és a műszaki cikkek. Még a bútorok is ugyanott állnak,mint anno. A kanapé is.Ami biztosra veszem,h pozitív energiával feltöltött hely. A zarándokok,aki hosszú útjuk után eljutnak a célig (vagyis elvánszorgunk a kanapéig ilyen-olyan kínunkkal), azok mi vagyunk.A család.

2011. február 5., szombat

kócos haj,maciszáj,kilenc peni...


Jelenleg baromira ráérek,mert csak annyi a dolgom,h szenvedjek...
Ha a pszichoszomatikus betegségek útján vezetném le kórságom,akkor azt mondanám,h tisztul a szervezetem.Megszabadul a gondoktól,a problémáktól,felszabadítja a testet és lelket. Természetesen a körzeti orvosom némi vizsgálódás után megállapítaná, h nagyon csúnyán megfáztam és szedjek sok c-vitamint:S....Persze,ez olyan gagyi...így hát maradok az előző verziónál. Borzasztóan sokat fújom az orrom és iszonyatosan fáj a fejem. Rengeteg probléma lehetett a lelkemben,de mire felépülök,olyan tiszta leszek,mint Teréz anya, vagy a latin amerikaik által csodált guadalupei szűz (mexikói szappanoperákban:Lupita:)
Most már második napja itt élek a kanapén, a nappaliban. Körbevettem magam két csomag százas zsebkendővel,a netbookkal és gyümölcsteával,amit egy kancsóból iszok,nem fogok bögrékkel szórakozni:)
Szerencsére,lányom megérezte, h kerülni kell,mint a száraz leprást,ezért mindenáron a nagymamához szeretett volna menni. Van Isten:D Persze,ha valóban létezne, nem a kanapén fetrengenék zebrás pizsamában és kócos hajjal,de lehet,h ez is csak egy próbatétel:) Habár mi jöhet még?
Annyi zsebkendőt használtam el,hogy az orrom és a szám között egy halvány csík keletkezett,annyira kidörzsölte a bőrömet a papír:( Most úgy nézek ki,mint egy játékmaci,mert annak van ilyen vonal a szája és az orra közt.
Mindent összevéve, egész jól érzem magam,kb. annyira,mint a gyalog-galopp című filmben,mikor hozzák és viszik a halottakat.Kilenc penit most értem is adnának...csuda jól érzem magam....