Megkezdődött a lomtalanítás. Ezt az időszakot nem is tudom mihez hasonlítani. Egyrészt van az az ember, ki a lomot először a sufniban,garázsban,pincében és a többi eldugott helyen halmozza fel.Ezek a már semmire sem jó dolgok.Habár anyám mindenre tud magyarázatot adni, hogy miért tartogassunk akár egy csorba bögrét vagy egy két lábú asztalt. Na ez volt a kínál-oldal.
...és akkor jön a kereslet-oldal. Az első hullámban, akik már hetek óta cirkálnak a kis utcákban,azoké a vas-fém hulladék. Ezek általában nyitott tetejű, évről -évre jobb autókon közlekedő egyének...a második hullámé az a hulladék, akik már nemcsak a fémre,hanem a bútorra is utaznak.Ők sokkal sokoldalúbbak....a harmadik szemezgető csoport már csak a morzsákon osztozhat,max. a csámpás szekrényről tudja leszerelni az alumínium kulcslyukat...most is hallom,ahogy megállnak a házunk előtt feltornyozott ócskaságok mellett.
Mint minden évben, idén is rengeteg holmit tettünk a kapun kívülre. Mintha egész évben szexelnének a csálé szekrények és kifeküdt heverők a garázsban. Egyre több van belőlük,pedig esküszöm,hogy nem vettem tavaly semmit!Remélem, hogy most elvágtam a vérvonalat és sikerült minden nagyobb bútort kihajítanom....jaj!Közben eszembe jutott az a fotel, ami hátul van a sufniban. Abban szokott a macska heverészni,de már olyan büdi, hogy a nyavajás állat is messzire elkerüli. Na ezt még rádobom a kupacra.....
Hm..ahogy kidobtam,egy romanő ott pihent meg rajta. Mondtam neki, hogy csupa bolha lehet, de nem érdekli. A szemét le sem veszi a szomszédunk előtt éppen kirakodott hulladékos zsákokról. Közben előbukkant a barátnője.Vagy rokona?Nem tudom...azt kérdezi:-Van még vmi?
Ezt a kérdést normál esetben nem is tudom hová tenni, de most mintha fél szavakból is megértenénk egymást. Válaszom:-Nincs.
Alig várom már, hogy jöjjön a mindent összezúzó kocsi. Fanni imádja ezeket felül szirénázó,csörömpölő teherautókat. Ma már látott ilyet a másik utcában.Ámulva nézte, ahogy a 70-es évekbeli végeláthatatlan szekrénysort hokedli méretre préselte az autó. Egyébként tök jó.
Amihez az ember ragaszkodott még egy 20 éve, spórolt rá,talán még otp-hitelt is felvett,attól most olyan gyorsan szabadulna.
Én szeretem elnézni ezeket a kupacokat. Végülis...egy családtörténet,egy élet leledzik benne. Különbözik pl. egy lakótelepi és egy családiházas halom...és teljesen más egy belvárosi bútortorony is....és mennyit nevetek, mikor spontán ruhát próbálnak lomolás közben.Úristen!Az mindent visz! Molytól agyoncsámcsogott divatjamúlt nyúlbunda....még jó cipő!:)...persze..most itt kacagok.. közben meg ha vki meglátja nálam a két kis piros műbőrfotelt,ami anyámék első bútora volt, ugyan úgy nem értené. Hm. Sem a garázsban rejtegetett fantáziával teli szekréynsort, ami a mamáméké volt és még ha kinyitom az egyik fiókját, az ő lakásuk illatát érzem. Sose lehet tudni! NA és ettől a mondattól kezdve, már egybe is olvadtam azzal a roma nővel,aki a bolhás fotelban pihen:)....

Írt nekem vki egy bejegyzést Susan Boyle-ról, hogy ne haragudjak mááár,de rohadt ronda egy nő. Hát persze, hogy nem szép. Én se vagyok vak.Sőt!Megjegyzem, vannak bizony emberek, akiknek én is rohadt ronda vagyok. Aki írta a megjegyzést, lehet, hogy ő is vkinek rohadt ronda. Hát ez van! Meghát kinek mi a szép?Jelenleg mi a trendi?
Valószínű, hogy én is divatba jövök egyszer...meg a ruháim is.Talán azért tárolok el mindent a szekrényben (végre van magyarázat a sok kacatra!)....eljön még az idő, mikor hálivúdban hizókúráktól lesz hangos a sztárvilág.
Aztán ott van az is, hogy egyszer mindenki megtalálja a párját. Hát lehet, hogy ez a Susan Boyle is...meg én is.
Harmic éves koromig nagyon soány voltam. Bármit felvehettem. Még a wc ajtót is. Az is jól állt volna. Most nem vagyok vékony. De imádom a hasamon a hurkákat és a kerek fenekem. Büszke vagyok, hogy értelmet adtam a mély dekoltázsnak és a második krémes után se lesz bűntudatom. Ha bárki,aki hordani tudja azt a testet, amiben abban az életében él, megszépül.
Én még barátkozom ezzel a fazonnal, de egész jól elférek benne és csak egy-két helyen bő...

Tegnap elgondolkodtam egy barátság fogalmán.
Azért szerettem mert különlegesnek,különcnek és őszintének ismertem meg. Vagy a kép,amit látni akartam volt az. Mindegy..az egy külön boncolgatás.Már-már szinte rajongásig fajult, hisz bármilyen undok és simlis stílust vett elő, még mindig azt a másikat láttam benne. Hiába mondták körülöttem, hogy nem az,akinek látszik,én mégis kitartottam álláspontom mellett, hogy ez egy emberi gyöngyszem.
Szombat este egy kártyás összejövetel volt nálunk. Ott volt a "gyöngyszem" is. Most döbbentem rá, hogy ez csak egy tekla-gyöngyszem. Egy mesterséges utánzat. A csomagolás mást takar. Vagy eddig se volt másmilyen,csak én láttam másként?Óóó...
Eszembe jut egy történet erről.A nagynénémék ünnepekkor az ajándékot mindig vmi dobozba csomagolják,mert ugyebár úgy illik? Ők praktikus és spórolós emberek, tehát semmit nem dobnak ki csak pocsékolásból. Talán születésnapom lehetett, mikor kaptam egy dobozt. Szép nagy volt, ami kellően megindította a fantáziám. Lehántom a csilivili papírt, és lásd! Egy mobiltelefon!Neeeeem kelllett volnaaa-mondtam és fejtem ki a dobozból tartalmát.....egy világítóan piros pulóver volt benne...persze,szeretem a pirosat, de mégis lefelé görbült a szám,mert nem erre számítottam.
Csak remélni tudom, hogy ezt az embert nem a nagynéném szisztémája szerint csomagolta az élet és nem spórolt a Jóisten a pozitív tulajdonságokkal, mikor a "barátomat" alkotta.....

Amilyen korán elaludtam, olyan korán ébredtem. Az áramkimaradás után a mosógép befejezte munkáját,így hajnalban ki is teregettem. Kinyitottam az erkélyajtót, hogy belássam a "világot"...A közeli fák mögött látni, hogy teljesen párás a levegő. Nincs hideg. Ó!Sokkal zöldebbek a levelek, élénkebbek a színek.Úgy látszik,este minden növény patyolattisztára mosakodott....annyira korán van, hogy még csak a madarak csipogását hallani. Mintha mi sem történt volna.A kémény tetején ugyan úgy táncolnak a kis rigók,bohóckodva, hogy ki foglalja el egyedül a csúcsot...csak a felmosóvödör árulkodik arról, hogy nagy zivatar tombolt,félig megtelve esővízzel..
Kinyitottam a "Júlia"-erkélyt (annyira kicsi,hogy itt max. csak a korlátra támaszkodva lehet szerenádot fogadni), nagyot nyújtóztam a reggeli párába...szeretek itt lakni...azok a fák,amiket születésem óta itt látok magam körül, mindig valahogy újat mutatnak . A madarak, akik évről évre visszatérnek, ide térnek vissza.Ide, ahol lakom. Itt minden állandó... és mégis múlik az idő...

Viharos romantika.

Láttam már, mikor a felhők gomolyogni kezdtek egymásba, hogy itt zivatar lesz,de ekkora??!!
Mintha letaszították volna egymást az égről... Hömpölygött a víz végig az utcában, a kertben,a járdán, utat keresve magának...aztán óóó...a konyhaablakon kinézve szivárvány!!Milyen széééép...felemeltem Fannim, hogy lássa mennyire dicsekszik a természet..ő ilyet is tud!....de a háttérben már készülődnek a főszereplők a következő felvonásra. Az ég kék egén szürkés-fekete ruhába öltöztek a felhők,harci táncot járva....az összecsapást villámok kísérik, és lezúduló eső. Ahol először medret ásott magának a víz, ott most újra és újra mélyíti tovább...
Aztán elment az áram. Hm. Most akár egy giccses romantikus filmben is szerepelhettünk volna, mert a konyhaszekrényből előhalászott teamécsesekkel raktam tele a kandallót. Még egy mosolygó kerámiafejet is kivilágítottam vele, amit Fannim ámulva nézett. Amilyen korán kezdtek az égi színészek, olyan hamar vége is lett az előadásnak. Csak a sötétedő utca maradt,meg a csend. Nem hallottam semmit, a szomszédaim hangján és a szirénázó tűzoltók autókon kívül. Egymást kérdeztük, hogy van e áram...nincs...úgy látszik, ma mindenki romantikázni fog:)..végre alkalomhoz illően öltözködhetek. Felvettem a pöttyös gumicsizmám és lementem felmérni a károkat. A tisztára mosott faleveleken kívül csak a kutyát láttam összegömbölyödve anyám zsebkendőnyi küszöbén. Naszép! Visszajött a csavargásból. Talán ez volt a felbecsülhetetlen kár:))...
Kimentem az utcára és megtisztítottam a csatornalefolyók tetejét, hogy jobban lemenjen a víz. Mindenki szedte össze a leszakadó faágakat és vad söprögetésbe kezdtek. Közben visszaidézték azokat az időket, amikor még ennél is nagyobb vihar tombolt. Fél füllel hallottam csak, hogy már a 40-es éveknél tartottak ,holott a legöregebb szomszéd is a tracspartiban 50-ben születhetett...
A vihar elvonultán valahogy mégis olyan jó érzésem támadt..Nem volt rohanás..zajok...csak egymásra figyeltünk...jó volt ez a pár órás áramkimaradás. Persze lányom elkezdett álmosodni a nagy sötétségben,így vittem altatni.Úgy fűzte át a nyakam, mint egy szoros lánc. El sem engedte addig...meddig is?...amíg el nem aludtam....

Készül a vihar.Anyám mennyire tud félni ettől?!...mikor gyerek voltam, még zuhanyozni se engedett ebben az időben...mert..bejön a villám...legfeljebb fürdünk együtt:)
A fák ágai olyan kövérek a leveleiktől, mint Fannim vastag kis combjai....és most a szél csapkodja ide-oda. Teljesen más színekben pompáznak ilyenkor. Olyan szürkék a levelek, mint az ég. A híres festők biztos így festették le. Mi meg ámulunk,csodálkozunk a múzeumban, hogy mik ezek a színek?...Nem zöld..világoszöld, sötétzöld,kékeszöld. Frászt!Szürke. Mint az ég...Lóg az eső lába...együtt hajlok az ágakkal. Csapongok,ásítok..mindjárt elalszom...közben jön a vihar..

Vizes eset.

Kimentem a nagynénémékhez Rákoscsabára, hogy a gyereket egy kicsit megfuttassam a friss levegőn és közben szokja, hogy van egy végeláthatatlan családja. Elég sokan össze szoktunk itt jönni, mivel anyámnak és testvéreinek ez a szülői háza. Vagyis a kiindulási pont:)mindegy...
Belépünk a kapun, és azt látom, hogy egy fickó terpeszkedik az egyik nyugszékben. Elég visszataszító látvány volt, ahogy a feketére festett hosszú haját rendezte, miközben a különféle ásványvizeket fikázta. Azt gondoltam először, hogy valamelyik u.tesóm haverja. De nem. Kezdett kikristályosodni a felfogóképességem számára, hogy ez egy ügynök,aki valamiféle víztisztítót szeretett volna eladni potom 300 ezer forintért. Nagynénémet ugrasztotta a házban fellelhető mindenfajta ásványvízért, hogy megvizsgálja a család szeme láttára. Be akarta bizonyítani, hogy márpedig, mi koszos vizet iszunk.
Ezt egyébként megmondtam volna neki így zsigerből is:)Namindegy...Teodóra,Szentkirályi, noném áruházi víz...ja?és hozzunk már a kerti csapból is egy pohárral, amire esküszünk, hogy finom íze van.Ok.
Egy szerkezetbe öntötte a folyadékot, közben a hiányosságokkal teli fejünkbe is öntötte az információt. Óóó..az eredmény!A teodórából ha sokat innánk,meghalnánk. Egyébként is egyszer utol érne a vég...a Szentkirályi?Kiolvasztja a flakon olajtartalmát és az lebeg láthatatlanul a pohár felszínén.Csapvíz.Valahogy nem olyan zöldes-barnás, amit a faszi várt. Hm.Persze,hogy nem,mivel egész XVII.kerület egy kútból kapja a vizet és nem a Duna hömpölygő hordalékát vezetik a rendszerbe.A lófarkas ügynök itt elgondolkodott. Aztán én is. Mit beszél itt erről a gépről?!azon kéne inkább gondolkodni,hogy a kerti csapvizet hogyan hasznosítsuk??:))))
Én személy szerint megköszöntem neki, hogy új vállalkozásmohoz ötletet biztosított:))Innentől kezdve, ha akartam volna se adott volna el nekem ilyen gépet--ezt az előadást tartó unszi hapsi mondta.
Azért fél füllel még hallgatóztam. Namármost.
Ezt a szerkezetet a NASA találta fel. Háborúban a katonák ezt használják, mivel víz hiányában a saját pisijüket tisztítva isszák meg. Nameg az űrhajósok is.Meg szegény országokban az éhezők.
Elmondta még, hogy minden víz fertőzött és koszos. Még a több ezer méter mélyről érkezők is, hiszen az egész Föld egy fertő!Olyan érzésem volt, mintha egy messiást hallottam volna, aki elhozta a megváltást.
Csak az volt a furcsa, hogy a geológus nagybátyám oda se jött, hanem szótlanul falatozott a cseresznyefáról,majd mikor megszomjazott, jó nagyot hörpintett a kerti csap vízből. Érdekes...
Az elején még a lazán hátradőlt nagyképűsködő emberből egy csapásra kezdő termékforgalmazó lett, aki úgy ült ott, mintha ez lett volna az első napja a cégnél. Nem gondolta volna, hogy nem mindenki kapható pisiátalakító szerkezetre csak azért, hogy egészségesebben éljen. Hm.
Szerencsére anyám, most jó célra fordította elviselhetetlen természetét. Kikészítette a kezdő előadót,aki fejvesztve menekült:)..A hátralévő időnket így pihenéssel tölthettük...

Ma volt az első nap, hogy biztonsággal mentem az úton. Lányom elaludt az ülésben, hátam mögött lévő utas sem tud vezetni, az autópályán se voltak sokan..szóval haladtam, ahogy kell.Néha még hátra is dőltem a kormány mögött és a tükrökben is láttam ezt-azt:)..Valahogy nem izzadt már annyira a tenyerem,nem kapaszkodtam görcsösen a kormányba...azt hiszem,lazulok.Persze, nem szállhatok el magamtól sose, hiszen aki már rutinból vezet,nem is tudja, hogy ez egy életveszélyes mutatvány ááám...:)...
Mindent egybevetve jó volt.Kezdek hozzászokni ehhez az autóhoz,sőt!Még talán szeretem is ezt a formát,a kezdetleges dizájnt, az egyszerű megoldásokkal teli dolgokat.
Klótyóra azért még nem megyek vele, teljes átéléssel vagyok képes közlekedni buszon,metrón,villamoson.Hiszen azt is szeretem.Nézelődni..bambulni...élvezni, hogy UTAZOM.
Ha két évet kibír mellettem ez a gépjármű és nem költöm rá az életem, akkor megy veteránvizsgára és felspécizem, mint a Grease-ben Kenickie-ék azt a csotrogányt....természetesen évjáratának és a francia izlésvilágnak hangulatával fűszerezve.

Most hallottam először Lajkó Félixet.Ennyire bunkó nem lehetek!!!Ez tényleg a hegedű Hendrix-e!!Egy zseni! Egy csúcs! Teljesen át vagyok tőle itatva!Hol éltem eddig?Szatyorban???
Hátborzongatóan játszik a hegedűn!Leírni sem lehet...csak hallgatni...hallgatni...

Ha hernyó lenne..

Próbálom megérteni jelenlegi házőrzőnk gondolatait,hogy miért ás folyton a kertben lövészárok nagyságú gödröket????
A süni lehetőségét kizártam,hiszen ha be is vackolta volna magát egy szúrós kis nyavajás, annak a téli álma már réges-rég véget ért, tehát...elhagyta a bázist. Aztán eszembe jutott, hogy nagyszüleim az aktuális ebeket-természetesen melyek kimúltak-mindig a kert valamely részében rakták végső nyugalomra. Talán ezeknek maradványaira kíváncsi ez a galád kutya?!...óó..vagy melege van és a hűvös föld ellensúlyozza ezt?..nem.Egyszerűen egy romboló személyiséggel megáldott négylábúval van dolgom, aki kedvét leli abban, ha virágnak gyökere van fent, és szára lent (rosszabb esetben megette mind a kettőt). Performance.
Már eljátszottam azzal a gondolattal, hogy talán le kéne vágni mind a négy lábát és akkor nem kaparna. De amilyen leleményes, úgy a hasával kúszva,mint vmi hernyó dörzsölné ki a növényeket.Semmilyen megoldást nem látok a ritkuló kert megmentésére:((...

Elolvastam Lukács Béla elméleti fizikus egy tanulmányát. Ha már az én szürkeállományom ennyire fantáziadús, legalább egy ember szabjon neki gátat. Sikerült. A fekete lyukak valószínű,hogy nem egy párhuzamos világba röpítenének, hanem simán elégnék porrá és hamuvá. Aztán a tér és idő fogalmával barátkoztam. Egy csomó tudományos alátámasztással ismerkedtem meg,szóval végre vki elmagyarázta, hogy Atlantisz sem létezhetett különféle okok miatt és a Marson se fogunk lakni. (Akit érdekel,olvassa el:Lukács Béla: Utazások térben,időben,téridőben.)
Ahogy élek, vagyis a mának és nem filózgatok ,hogy milesz majd ekkor majd akkor,mert úgyis jönnek-mennek a történések,akár a fejem tetejére is állhatok,de ez a hihetetlenül távoli jövő igen érdekes. Elképzelni az elképzelhetetlent.
Jó lenne, ha az ember rájönne, hogy nincs egyedül és marhára nem az ő kedvéért süt a Nap és a Föld se azért forog, mert Isten megpörgette,aztán elkezdett teremtgetni rajta ezt-azt.

Nem tudtam elképzelni, hogy mit nem lehet elképzelni mindaddig, amíg az univerzum működéséről nem kaptam egy morzsányi betekintést. Míg a lányom aludt, kerestem vmi értelmes műsort a tvben,és megakadt az ujjam a távirányító gombján. A National Geographic-on épp szupernova robbanást mutattak be..óóó..hogy milyen szép is lehet a világűr...és minden anyag megtalálható bennem, ami a nagy végtelenségben is. Lehet, hogy egy szupernovából vagy egy üstökösből keveredtünk össze?...hol van akkor Isten létezése?!...csak a tudatunkban lakozik?..mennyi mindent nem tudunk még és azt hisszük?!..mennyi mindent fontosnak tartunk,hisz nem is az!..A Földet elhagyva megáll az idő és a tér..hol görbül, hol pedig elnyel...felfedezetlen galaxisok és bolygók,ahol talán párhuzamos világok vannak. Ahogy én nézek az égre, úgy nézhet az égre akár három,négy, de lehet, hogy ugyanúgy két szemmel egy hasonló gondolatokkal élő lány vagy fiú, vagy vmi....még hogy egyedül vagyunk?!micsoda nagyképűség!! Persze,tudósok a hatalmas távcsövükkel kémlelve az eget, még eddig nem akadtak semmire.Pedig gyereknek láttam már olyat, ami valószínű,hogy nem e világi....ha mélyebben elgondolkodok sztratoszféra, tejútrendszer és galaxisokon túl, természetesen fényévben mérve, akkor mennyire nem számít, hogy 220-al száguldozol az autópályán vagy ragaszkodsz tárgyakhoz,csip-csup ügyeken rágódsz...maga a keletkezés,évmilliók formálódása...más meg türelmetlen, ha a sorban eléjük mászik vki,hátha két perccel hamarabb végez....