De akkor ki volt a Judit?

Közös érdekek voltak. Elvégezni az iskolát, kibírni a az oktatókat, túl élni a gyakorlatokat és nem utolsó sorban egymást. Amikor aztán eljött a végső bizonyítvány kiosztása, mindenki ment tovább azon az úton,amit a Jóisten/Sors/Fénylények/Kemény szülők kijelöltek számunkra.
Ezalatt az idő alatt hol barátságok köttetek,h pedig a nagy semmi. Egy dolog viszont biztos volt. Az,h egy adott időpontban,egy adott helyen találkozni fogunk. Pénteken este a Kaja.hu-ban.

Nagyjából egyszerre érkeztünk. Ki a bőrkanapén nyújtózott végig,ki pedig az asztalnál. Ezért volt jó a galéria rész. Az étel-ital rendelése internetes rendszeren keresztül működött. Az asztalokba voltak beépítve az elektronikus étlapok,így a pincért csak akkor láttuk,amikor kihozta a megrendeléseinket.
Talán a hely,vagy h nem vagyunk már olyan fiatal kamaszok, gátlások nélkül szóba elegyedtünk egymással és az a fiú,aki egy köszönéssel is megpirongatott volna, fesztelenül beszélgettem vele mindenről,de legfőképpen az élet nagy dolgairól. Rá kellett jönnöm, h mennyi végtelenül kedves,tele humorral emberrel nem barátkoztam anno és most milyen jól is éreztem magam. Egytől egyig egyéniségek,színes, saját világgal és könyvbe illő sorsokkal voltak teli. Óó...ha akkor, fiatalon nem vagyunk tele szociális gátlásokkal,amely megakadályozza,h kapcsolatot tudjunk teremteni,h megismerjük egymást...de hát..mindegy is volt,h mi volt. Pénteken akkor volt. Akkor volt a most és ott volt a pillanat,h újra szembekerüljünk akkori kamaszkorunkkal. A szemünk ugyanúgy fénylett,mint anno és ha a ráncaink és a felszedett kilók már ki is kezdték a külsőnket, a hangunk összetéveszthetetlen volt.
Miközben előkerültek a régi sztorik, ettünk és ittunk. A könnyed ételek nem engedték lenyomni a hangulatot, sőt! Szinte hívogatták a mély sötét merlot-t, h finom, fűszeres ízével olyan dolgokat is kimondjunk, amiket sosem mertünk. Igen! Utáltam a matekórát! Igen! Én voltam,akinek tetszettél! Igen! Imádtam,amikor azt mondtad,h...
Ahogy a zárás időpontja felé közeledtünk, egyre több ital és történet került elő. A bailey's is kakaóvá változott szervezetem számára. Elhatalmasodott rajtam a világbéke hangulat és az egyetemes szeretet.
Szerencsére, a Kaja.hu-ban csak kedves felszolgálók voltak,mert ő tőlük is puszival köszöntem el, hiszen a világ jó, ráadásul azt hittem,h ők is az én osztálytársaim.
Hazaérve már a jézusi érzéseim csillapodtak. Ha filmben lehetett volna kifejezni,akkor Dr. Jekyll és Mr Hyde-t említhetném. A felnőtt nő átváltozott kötözködő partiarccá,amit ő egyáltalán nem gondolt kötözködőnek.
Igenis, jó volt az énekhangom, a telefon azért van,h használják,ha kell éjszaka is és ...a többire nem emlékeztem.
Másnap felébredve több lettem. Nem csak kilókban,hanem érzésekkel. Átjárta minden részem, mert találkozhattam szemtől-szemben azzal a három évemmel, amit már majdnem elfeledtem.
Szívemből remélem,h fogunk még találkozni.

30 dkg ómmm.

Létezik egy hely, ahol a vevők sosem fogják tudni átvenni a hatalmat. Itt nincs olyan,h a pénzemért azt kapok,amit akarok,meg az eladó van értem. A frászkarikát!
Közel van? Igen. Az alap élelmiszerek megvannak? Igen. A lényeg,h kiszolgálnak? Igen. Akkor mi a baj? Semmi! :)) Dehogynem....
Fotocellás ajtó,ami nem mindig érzékeli,h be szeretnél menni. Tételezzük fel,h beenged.
Kosár mindig van,mivel sosincs tömeg.Vagy én nem találkoztam még vele. A polcok zsúfolásig magyar(?!) termékekkel,mert h magyarságát nagyban hirdeti a cég. Jobbra lecsó konzervek választéka,balra a cukros üdítők tobzódása. Kissé szűk a hely, így hát nagykabátban és rétegesen öltözködve még sosem mentem vásárolni. Jelzem,h nem vagyok kövér! De ha az lennék? Akkor már meztelenül is passzentosan mozognék a sorok közt.
Mivel a lecsót inkább én készítem,ezért mindig beljebb kell mennem. Át az általában sosem friss zöldségek és gyümölcsök közt. Egy vmitől azonban mindig elfogadom a bocsánatot. A helyben sütött sütőtöktől. Azt nem tudom,h ki találta ki,de eszméletlen!
A tejtermékek rendben vannak és a pék áru is. Korántsem magyar árakon. Inkább egy különlegességeket kínáló delikatesz kisboltéhoz hasonlít. Azzal a különbséggel,h ott minőségi termékek vannak felsorakoztatva. De ne legyek már olyan kötözködős! Miért nem tanulok meg kenyeret sütni?
És akkor el is érkeztünk ahhoz a részhez,ahol az eladóval találkozunk. Persze,már legalább kettőt ki is kerülök közülük,mert állandóan áraznak. Hol le,hol pedig fel. Szóval a kontakt.
( kb. két perc ácsorgás után és te vagy az első.)
Odajön és unott arccal kérdezi mindig...
-Kérsz vmit?
Nem vagyok hajlandó rossz kedvű lenni.
- Igen,kérek 30 dkg blablabla.
Szájhúzós tekintet lesz az unott fejből,mivel mozdulni kell. Le se szarja,h mennyit kértél. Levág 50 dkg-t. Nem kérdezi meg,h maradhat e,hanem visszatér a dögunalom tekintethez és kérdez:
-Kérsz még vmit?
Nyugodt vagyok és azt mondom,h nem.
Mindig ez a nő van a felvágottas-sajtos részlegnél és a hentes,aki tőle max. 2 méterre áll, az életért nem szolgálna ki helyette. Pedig húst még nem láttam ott venni senkitől. Én se tenném. Fiatal vagyok még a halálra. Persze,a felvágottak is kegyetlen mód tudnak kinézni. Csak kétféle sajtot érdemes ott venni. Az olívás füstölt sajtot és a pepperoni paprikásat. Azt nem tudom,h honnan hozzák, de ezt is eltalálták,mint a sütőtököt.
Pénztár. A gép kezelője lassú. De nem olyan mint a csiga. Lassabb. Szinte áll. Mint amikor a videófilmben kíváncsi voltam,h tényleg úgy van e, és nyomtam egy pause-t,aztán lasssssan elindítottam,kikockázva a történést. A futó szalag pedig csak dísz. Sosem működött  és nincs is szándékukban beindítani,mivel tele van pakolva a pénztárgép köré minden. Rágó, nyalóka,öngyújtó, akciós ilyen,lejárt olyan.
Természetesen ők is szoktak kedvezményeket adni és röpújságjuk is van. De neked kell résen lenni,mert sosem kérdezték még meg, mit akarsz.
Néhány évvel ezelőtt a közeli Arany Alkonyból kilógott egy néni kekszet venni. Hűséges vevő lehetett,mert a pénztár távozása után lett rosszul,amikor már kifelé ment.
Én hívtam ki a mentőt,mert a biztonsági őr folyamatosan a 105-öt hívta és nem értette,h az a tűzoltók.
Ennek ellenére még is bemerészkedek. Hogy miért? Mert büszke vagyok rájuk,h senkinek nem hódolnak be. Nem érdekli őket a konkurencia, a munkanélküliség és legfőképp a vevők.
Mmmm....és imádom a tűzoltókat. Azok olyan jóképűek :D
Ajánlom annak,aki terápiás célzattal megy be vásárolni,h megtanulja a belső nyugalmat. Kiváló kiképző hely.

Pihenésem viszontagságai.

Csak egy órácskára szerettem volna délután lepihenni. Bekuckóztam jó mélyen a kanapéba és a szemhéjam hamar rá is nehezedett a szaruhártyára. Pedig nem szoktam délután aludni. De vhogy csalogatott magával a takaró és a párna. Nagyjából egy 45 percet sikerült kikapcsolnom a testem és amikor felébredtem...
Azt sem tudtam,h merre az arra. A nevemre hirtelen nem emlékeztem.Felemás zokni volt rajtam.Ja? Azt még alvás előtt sikerült véghez vinnem. (Tejóóóééég!) ....és indultam a Fannimért az oviba. Odafelé gyalog,de visszafelé autóval szerettem volna menni. Az pedig sehol. Miért?..miért?...miért?...ja? Gyalog jöttem.
Elhatároztam,h még mielőtt elviszem a lányom tornára,még iszom egy kávét. Vagy kettőt. Amíg Fanni balerínázott,addig még egyet.
Lassan szeretnék lepihenni,de pörgök és sehol egy kis fáradság. Csak egy órácskát,de úgy érzem,h a szemhéjam a homlokomhoz tapadt. Mert kialudtam magam délután. A takaró és a párna pedig....rám se néz.

byeZsömi.

Mert ünnepek alatt csak az a kisbolt van nyitva. Persze,ott minden megtalálható, még talán máig harcoló német katona is, de mégse odajárok vásárolni. Pedig zsúfolásig meg van tömve a hely a gondolkodás nélkül egymás mellett lévő árukkal. Zöldborsó konzerv a tamponnal egy polcon, a joghurt mellett pedig a sör. Látássérült embereknek semmiképpen nem ajánlanám itt a bevásárlást.
Ha viszont minden zárva, még a hitvány multik is,akkor nincs mit tenni. Aki feledékeny, kénytelen a kisboltba menni.

Csak friss zsemle kellett. Mikor odaértem az üzlethez, már láttam,h nem lesz egyszerű. Kint az ajtónál állt a sor és ott tébláboltak az emberek. Jaj,neeee...
Na mindegy,, ha már vettem a fáradtságot,akkor végigvártam. Úgyis mindenki csak a vásárlási listát akarja itt végleg kipipálni. Egy röpke 5 perc alatt be is jutottam magába az üzletbe. Szépen, nyugodtan mindenki várt a sorára. A háttérben pedig Byealex .. az én kedvesem..a kedvesem.. blablabla... kedvesem.
Egész jó. Olyan kis egyszerű. Nem is tudom,h mi a hiba rajta. Mintha a szívemet csiklandozná vmi..talán a kedvesem. Közben pedig azt vettem észre,h előttem és mögöttem is dúdolják a számot. Kettővel előrébb  egy 60 körüli férfi lába ritmust is adott hozzá. Ahogy közeledtem a kiszolgáló pult felé, már azon kaptam magam, h és vagyok A Dal :)))
Mindenki jókedvűen távozott,miután kiszolgálták. Talán a zene miatt..kitudja....
Fülbemászó egyszerűségével és a gyerekmondóka szövegével vidámságot ébresztett.

Basszuss....mehetek vissza a kisboltba. A zsemlét elfelejtettem.