2010. június 8., kedd

Annyi minden alakul most körülöttem, bennem,hogy lassan rendeznem kell a soraimat. Sok mindent unok,vagy várakozással teli várok. Mint amikor a pizzatésztát készítem. Csinálok egy nagy kupac lisztet ,a közepébe öntöm a langyos vizet az élesztővel és elkezdem dolgozni.Először alapanyagok találkozása, a végén meg a kész tészta.Mmmm...és milyen finom is..:))..azt hiszem,hogy még csak az alapanyagok töltődtek be a szürkeállományomba. Még csak most fogom elkezdeni gyúrni a gondolatokat...és hogy a feltét mi lesz a gondolataim pizzáján? Lelkem utazásai fűszerezve egy kis álmodozással....

2010. május 16., vasárnap

Esik az unalom


Több, mint két napja esik az eső. Általában nem szokott zavarni..most sem. Szombaton meg is áztunk egy kicsit, de cseppet sem izgatott..mintha égiek csiklandozták volna az arcomat.Csak a ruhám lett nedves.
mm..viszont nagyon ki kellett, hogy találjam magam,mert a zord idő bezárt a lakásba.Kénytelen vagy ilyenkor a másikat elviselni, minden mozdulatát látod, vagy csak most veszed észre néhány hülyeségét. Ráadásul nincs más választásod. Elviseled. Vagy nem:))...
Szerencsére nagy a lakás,sok a zug. A technika is segít. A tv, a számítógép,mind-mind az idődet rabolják,de most egyáltalán nem bánom. Informálódok a neten. A reinkarnációtól kezdve a kollégáim agyament íméljéig...közben tompán nyom el az álom. Nem is tudom, hogy ilyen időben mit is lehetne csinálni?...a lányom tudja.Bábszínházban van:)

2010. április 22., csütörtök

Tavaszi állatságok.


Az állatkertet el se meséltem még.Voltunk hétvégén. Földalattival mentünk,mert a Fannim naon bírja:) Azt mondja rá,hogy vonat:D..majd elunja, ha nap,mint nap azzal kell közlekednie.Habáár..én még mindig szeretem. Élvezem az utazást,az embereket...mélázgatni,gondolkodni,merengeni....hol is tartottam?
Jaigen.Utazunk a földalattin.Egy megállót csak, mert a Széchenyi fürdőnél már ki s pattanunk. Át a Városligeten. Nyilvános budik, Disney-s lufik, múltheti perecek,törölközök..törölközők?...ezt sosem értettem.Mindenhol vannak törölközők..miért?..na mindegy...sietünk,mert a lányom minden csillogó,hangot adó és egyáltalán mindenre igényt tartana. Már észre is vettem az állatkertet. Kígyózó sor,csiga lassúsággal:) Nem csak bent vannak állatok,hanem kint is. De én mégis fizetni szeretnék.
Átadom a jegyet és már mondja is a jegyszedő, hogy az oroszlán helye hűlt,mert átépítik a kifutót. Ez a jobbik verzió,mert ha szabadon kószálna, semmi esélyem se lenne,max.az uzsonnás táska menthetne meg.
Rengetegen voltak, szinte lépésben haladtunk.Nem is tetszett annyira, ennyire azért nem bírom az embereket. Viszont kárpótolt Fannim öröme és szikrázó napsütés. Apropó,tavasz! Naná,hogy tavasz!
A zsiráfok is egymáson, a fehér farkasok is..és basszuss a galambok!...hárman egymáson!naneee..ezért vannak kihalófélben a farkasok,a galambok meg ellepik a várost. A medve is kibújt már a barlangjából,de totálisan érdektelen a ketrecen kívüli állatokkal. Fura figurák ruhában. Sietnek,hangosak és irigyek. Be nem dobnák az elemózsiájukat....
Bementünk a 3D-s moziba.Negyedóra a tenger alatti állatokkal. Fannim nagyon élvezte.Mindenkin napszemcsi... és olyan közel volt a csikóhal,hogy szinte a fülébe suttogott..
Hamar véget ért az a 15 perc, már indultunk is a fókákhoz..
Kettőt láttunk a víz alatt, de úgy incselkedtek egymással, mintha előjátékot folytatnának.Már meg sem lepődtem. Tavasz van!
de még milyen?...a fekete póló mindjárt meggyullad rajtam...és a lányomat is cipelni kell,mert már alig viszi a lába...
Induljunk haza.....jaja...földalatti..még mindig imádja...autó..imádja..bealudt...imádom:)

2010. április 19., hétfő

Még mindig teljes 106 cm-es mellszélességgel (14 éves koromban még ez a szám csak egy álom volt:)..) nyomom a munkát. R4-em még mindig sokszor elkísér a metróig,aztán a tömegközlekedésen pedig a kényszeresen egymásra meredt szempárok az Irodáig. Nem is tudom, hogy mi a rosszabb?Ha engem néznek, vagy ha én nézek másokat?...
Elkezdtem egy masszázsképzést is, amit már régóta szerettem volna megcsinálni. Nem is a legális tapi része érdekelt, hanem az, ahogy az energiámat átadhatom más embernek. Ráadásul, ez is olyan kötetlen munka,mert a saját magam stílusát adhatom bele. Egyelőre, még csak egy képzésen vagyok túl..majd meglátjuk. A legjobban a tantra massage érdekel, de az elég bensőséges, így nem hiszem, hogy megélnék belőle, mert nem sok mindenkit vállalnék.
Azt hiszem, ebben az évben sok új dolog fog velem történni,de majd meglátjuk. Eddig,ahogy visszanéztem az elmúlt éveim, néha csak vártam, hogy dejólenne vmi,de most valahogy a tettek mezejére léptem:))...
hm..találtam Weöres Sándortól egy gondolatot.A címe:

A vágyak idomítása

Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél.

Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.

Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle.

Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.

2010. január 17., vasárnap

Januártól már teljes mellszélességgel (108 cm) dolgozom.Új munkakör, délutáni ügyeletek. Rendszerint este érek haza,és ha még egy kis időt szeretnék a lányommal tölteni,akkor nincs más választásom,mint autóval megtenni az utat egy darabig. Metróközelben szoktam lerakni a kocsit,így nem kell várnom a buszra. Tehát,az utazásom első fele igen kényelmesen telik,száguldva kis R4emmel. A másik fele..hááát...kissé bizarr..vagy perverz?!..régen utaztam ilyen sűrűn a metrón és most, hogy nap,mint nap azzal járok, egyre furább..
Először is,ha a végállomáson szállok fel, egy másodpercen belül el kell döntenem, hogy ki mellé ülök.Ez vmiféle belső dolog lehet, mert ennyi idő alatt hogyan is választok? Miért szeretnék inkább ez,vagy az mellé ülni,mikor a másik emberrel sincs semmi gond?..persze,látszatra:)...aztán mikor leülök,akkor jön a flört. Akarva akaratlanul szemezel a másikkal, ha nő,ha férfi,ha gyerek. Az a legjobb,mikor tudomást se vesznek rólam,rám se néznek.Így én lehetek a "figyelő".
..... szemben velem egy kövér lány A szerelvény hosszú ülésén legalább két helyet foglal el, hatalmas válltáskáját maga mellé rakva.Mostmár három helyet foglal el. Kotorászik a táskájában, és közben,ahogy vaskos kezét kihúzza az egyik szűk zsebből...kihullik az ölébe a mc'donalds-es kuponok maradéka. Óó..mennyi akciós burger és kóla lehetőség!..hm. nem sokkal mellette egy fiatal gyerek magolja a talán aznapi dolgozat témáit..belegondoltam anno...basszuss.. az utolsó pillanatban én is milyen szorgalmas voltam:))...és persze mindig megfogadtam, hogy csak ezen a vizsgán menjek át, utána ígérem,hogy készülni fogok.Sosem tartottam be...mellettem dobol egy srác a lábával,vmi gyors zenére...tuctuc..brrrrrrr.....tuctuc...arrébb egy hosszúüléssel...két hajléktalan használja ki az alkalmat, hogy metrózzon. Most nincsenek ellenőrök. Sztrájk van. Műanyag flakonból isszák a bort,megosztva.Először a szakállas faszi húzza meg a másfél literes palackot.Mohón,mintha szomjas lenne.Csorog végig le az igénytelen arcszőrzetén,aztán átadja a haverjának, aki eddig mereven nézte a társát,ahogy az ádámcsutkája mozog minden kortynál....ki is ürült a 1961 es Chateau Latour-nak egyáltalán nem mondható olcsó bor:))...ijedt turista a kocsi végében. Szerintem fogalma nincs arról, hogy hol van,mi ez a káosz...nézegeti a térképet és sehogy se érti......néha én se..

2010. január 7., csütörtök

Újévi bungee jumping.


Hiába rázza megint Holleanyó azt a nyavalyás dunyhát, hogy emlékeztessen tél van,a fenyőfáknak leáldozott.
Ünnepek előtt várták,hogy hazaérkezvén a meleg lakásba,díszbe öltöztessék őket. Kit egyszínű,modern gömbökkel teli aggatva, más fákra pedig rákerül az elmúlt 50 év összes megmaradt fenyődísze,ami még nem tört el. Persze nekünk is van kerámiagólya,ami féllábon egyensúlyoz egy aprócska műfüvön és van rikító rózsaszín és sárga madárka,amit anyám hozott még a SZU-ból. NA,ezek azok,amik abban a dobozban vannak,amire az van ráírva, hogy SOHA:)
Ahogy múlik a karácsony, úgy kókadoznak a fák is, és mihelyt túl jutnak az emberek a vízkereszten,vagy amit akartok, úgy szabadulnak meg a lassan tűlevél nélkül megmaradt kóróktól.
Na de hogyan is?
Ha a tizediken laknék,akkor először is, végig kéne húznom a lakáson,aztán a liftig,majd amikor sikerült betuszkolnom magam is a liftbe úgy, hogy közben a fán maradt tüske ne szúrjon meg, akkor kihúznám a lépcsőházból egészen a gyűjtőhelyig a fenyő megmaradt vázát. A lehullott levelit eztán összetakaríthatnám, ami általában egy széles zöld sávot jelent. Ráadásul,.baromi sokan laknak egy ilyen szalagházban és mindenki csak húzná és húzná a zöld sávot maga után. Ígyhát, maradt a jól bevált módszer ilyenkor, ami annyit tesz, hogy nyisd ki az ablakot,végezz egy gyors terepszemlét, hogy a ház körül vannak e járókelők,majd egy hanyag mozdulattal dobd ki az ablakon a nemkívánatos karácsonyi fődísz elemet.
Tegnap óta nem csak a hó esik,hanem a karácsonyfa is. A több száz lakásos házból folyamatos a bungee jumping gumi nélkül, és meg kell hogy mondjam,ez most már bevett szokásnak is mondható.A földre térés után csak lazán lesétálnak a ház elé és odahúzzák a gyűjtőhöz. A kupac végső eltávolítását már a darabológépek végzik, remélvén, hogy talán újrahasznosított papírként ismét értelmet nyer a fakivágás. Ha majd papírra vetek vmit,akár a hétvégi bevásárlást,lehet, hogy az már valakinek a karácsonyi fája volt?!:))....