2009. február 26., csütörtök

Eszembe jutott az a szó,hogy BARÁTSÁG. Mit is jelent számomra.Meg más számára.
Történt ugyanis, hogy az utóbbi egy hétben volt egy-két rácsodálkozásom barátomnak gondolt emberen. Nem vagyok és nem is voltam soha olyan sülve-főve barátnőzős típus. Utáltam egyformán öltözködni, szerettem néha magamban lenni, és mivel olyan lapos voltam elölről,mint a lángos hátulról,így a fiúk se néztek rám nagyon,ezért inkább haverkodtak velem. Több ellenkező nemű barátom is lett, akik gyerekkoromtól kezdve a mai napig megvannak.
Persze,azért vannak csajok is,sőt!Van,akit születésem óta ismerek. Óvom és vigyázom ezeket a kapcsolatokat, és ha bármelyikőjük teszemazt becsöngetne hajnal 3kor, hogy mittudomén,akkor én első szóra ugranék, még akkor is, ha legalább 10 éve nem láttam és nem beszéltünk. Elfogadom őket úgy,ahogy vannak, és nem tudnám egyiket se megbántani.Ha mégis, akkor a bocsánatkérés lenne a legkevesebb. DE nem is ezen gondolkodtam, hanem azon a határvonalon, amiddig elmehet egy barátság. Mi az a pont,amikor azt mondom, hogy ez nem nevezhető annak?Megbántott vagy becsapott...vagy érzelmileg játszmázik...példa. Van egy barátnőm, aki nehéz helyzetben nagyon mellettem állt. Tutujgatott, sajnált, megbuksizta a fejem,és abban a helyzetben baromi jólesett, hogy együtt szidhattuk a világot. Teljes mellszélességel számíthattam rá.De amikor vmi jó történt velem, vagy olyan boldogság és öröm ért, akkor gonoszul viselkedett , és nem tudott együtt örülni velem. Persze,rájöttem, hogy ő akkor érzi jól magát, ha másnak rossz, mert így ő bizonyosságot nyer, hogy neki milyen jó dolga is van. Egyfajta önigazolás, ha úgy tetszik...és még ezeket is elfogadom,habár sokszor nagyon fájt, dehát a barátom!!...vagy van olyan számomra közelálló ember, akit igaz, hogy valamennyire ismerek, de azt sem tudom, hogy honnan jött, kik a szülei és hogy szereti e mogyorós csokit?....vagy az egyik majdnem belerángatott egy üzletbe, amibe (hála Istennek)nem léptem be, megkérdezem tőle, hogy anyagilag megérte e már neki, mire a válsz:Óóóó...perszeeee!!Már jönnek e pénzek!!...közben meg tudom, hogy egy árva fillért se sikerült megpörgetni,de még mindig beakar rángatni,hogy általam neki jó legyen....
Mivel ezeken így elgondolkodtam, a barátaim száma csökkenő tendenciát kezd mutatni. Most vagy én vagyok másokhoz nagyon szigorú,vagy nincs is igaz barátom olyan sok. Ahogy a kezemen számolom őket, az ujjaim bőven elegendőek hozzá. Pedig régen a zoknimat is le kellett vennem, hogy lábujjaim besegítsenek az összeadásban.
Remélem, mire megöregszem, igaz barátságaim az évek folyamán növekedni és erősödni fognak, és lesz kivel sztorizgatni és elmélázni a verandán hintaszékben ülve.

2009. február 24., kedd


Azt hiszem, a bennem lévő energia kitörésre készül. A hajnali fennlétem egyáltalán nem fárasztott el,sőt! A mai szigetszaladgálásomat babakocsival futottam le,de úgy, mint akit üldöznek. Azt érzem, mintha egy két lábon járó atombomba lennék.Ha rövidesen nem tavaszodik ki,megőrülök!:))Az egész telet Fannikám élvezi, a hóemberek, és azok a vadkacsák, akik belógnak a szigeten lévő strandnak a medencéjébe. Színültig van meleg vizzel, a kis csámpások meg ott úszkálnak benne. Amelyik meg megunja, az áttotyog a Duna hideg vizéhez. Kocogásunk közben is átvágott a gumipályán keresztbe két hápogó, de annyira komótosan, mintha két öreglány jött volna ki az uszodából reumás fürdőzés után. De olyan is volt, aki a hóban fetrengett a füves részen és gyűjtötte be azt a kevéske napsugarat.
Minden egyes körbefutás alkalmával valami új történik,de ha mégsem, akkor csak nézem a házakat, a hidakat, a hegyoldalt, és elfog a szerelem Budapest iránt....
Tegnap,este mentünk ki a szigetre futni. Olyan könnyedén szökelltem a fagyott gumipályán,hogy alig lehetett utolérni.Persze, az is lehet, hogy sporttárs csak hagyott kibontakozni:)
Valószínű,hogy a bennem felgyülemlett feszültségek voltak azok,amik hajtottak.De azt hiszem,hogy a végén leelőztem őket.Egyáltalán nem fáradtam el,még a levegőt se vettem szaporábban. Talán csak az arcomat csípte ki a szél..annyira érzem, hogy vmi változás lesz,hogy talán ezért vagyok ilyen merev. Persze lehet, hogy csak a tavaszt várom már annyira. Ahogy kinézek a tetőtéri ablakból,látom az utcai fények megvilágítják a sunyiban hulló hópelyheket. Ha most az igazak álmát aludnám így hajnal fél 4-kor, akkor reggelre biztos nagy meglepetés érni.De íííígy..már be is ütemeztem a hólapátolást reggeli után. Csak az vígasztal,hogy a Fannim nagyon élvezi a nagy fehérséget. Megpróbálok visszaaludni...

2009. február 23., hétfő

Holle anyó!Stop!


Állítsátok meg Holle anyót!!! Egész nap a dunyháját rázta!! A hóvirágok, az orgona zöldülő ágai és a testem minden porcikája a tavaszért ordít! Már nagytakarítási kényszerem van.Szimbolikus tevékenység, hogy köszöntsem a tavaszt...vagy mi:)najó..ez hülyeség volt..azthiszem,szimbolikusan először el kéne mosogatnom azt a hegyet, amit a konyhában tornyoztam fel lábosokkal és poharakkal...
Reggel elmentem a postára feladni az adómat. Szeretem ezt a helyet,mert nem olyan zsúfolt,mint a régi. Az egy lyuk volt.Nem is lyuk.Odú,morcos stempliző öregasszonyokkal és iszonyatos tömeggel.Egyszer ki is akarták rabolni a helyet, de sikertelenül jártak a símaszkosok,mert a sorban állok meghiúsították. Mit képzeltek?!Egy-másfél óra sorban állás után még a pénzen kívül az idejüket is rabolják el?Naneee...állják ki a sorukat szépen! Ne tolongjanak...
A mostani posta tágas, húzol egy sorszámot,leülsz, ha te következel odamész, és senki nem lökdsös "véletlenül", és nem tapadnak rád, mint a kóbor macska a záróvonalra. Persze,azért vannak a lázadó típusú öregek, akik egyszerűen nem értik meg, hogy ez így jó. Bemennek, húznak egy számot,leülnek egy párnás székre, nem fáj a lábuk... De nem.Hőbörögnek, megjegyzéseket tesznek, hogy nem látják a számokat, pedig akkora betűkkel van írva, mint a szemészeten a legfelső sor, meg a régi sokkal jobb volt...persze, mert még utánna az ismerős postással cseverészhettek a pultnál, míg téged megevett az ideg. Modern világban élünk. Már nem kell köszönni az utcában azért, mert egy helyen lakunk,se az eladónak, ha vmit venni akarsz..betévedsz az üzletbe,mert nyitott,nincs ajtaja..végig zongorázol az ujjaiddal a felakasztott ruhák között,azánt mint a birkanyáj..csak kimész.. (jó esetben odabégetsz vmi köszönésfélét)..
Talán ez hiányzik ezeknek a nyugdíjasoknak is.Egy jó szó,egy ismerős arc, egy jónapot, egy érintés (talán ezért is lökdösnek a sorban).....

2009. február 22., vasárnap

Csak is álarcban!


Na ma vmi csajos...unokahúgomat nézve a fürdőszobában,ahogy pepecsel egy szempillájával,hogy tökéletesen álljon,mint a játékbabáknak,eszembe jutott mikor még úúúgy 14 év körüli lehettem. Ha kellett ha nem, mindenhová sminkkel érkeztem.Legyen az leviszem a szemetet, vagy kiugrok egy csokiért a közeli trafikba, suliba, szomszédba,szóval mindegy volt, de tökéletes smink nélkül sehova!!! aztán teltek az évek, a színek az arcomon nem voltak már olyan feltűnőek, de még így is sokszor egy órát kellett a tükör előtt kísérleteznem, míg a láthatatlan make-up felkerült a helyére. Mert a lényeg az volt, hogy legyen,de ne látszódjon! Aztán most 36 éves leszek, és képes vagyok erre a mutatványra legalább 3 percet szánni. Persze, a mozdulatok már profibbak, és a sminket is felváltja néha a szemránckrém:)Örülök viszont, hogy nincs pattanásom,amit azonnal el kell tüntetni, mert biztos észre fogja venni az "ő",aki egyébként sose vett észre:)
Mostmár rájöttem, hogy nem az igéző tekintetek hosszú szempillával, vagy a metálfényű szájfény az,ami igazán lényeg. Tudjam magam viselni és képes legyek mosolyogni.Akár önmagamon is.

2009. február 20., péntek


A nap egész jól kezdődött.Délelőtt Alma-koncerten voltunk. Három faszi van a zenekarban, hegedűs, gitáros és az énekes. A húrosoknak van családjuk és gyerekük is egy csomó,de az énekesnek nincs. Ott jópofáskodott a színpadon két szám között, a gyerekek meg hangosan kacagtak. Milyen ember lehet az,aki fiatalon gyereket nevettet?Az ennyi idős fickók rockzenekarban akarnak férfiak lenni, szőrös mellel vagy fiúcsapatban lányok álma. Színültig volt az úttörőház nagyterme..annyira jó érzés volt látni azt a sok mosolygós kis nyavalyást..Fannim természetesen nem annyira élvezte, ellenben velem:)...énekeltem,táncoltam,ami kell...szóval jól indult a nap.Aztán ahogy hazaértünk,rögtön rohantam az ambulanciára a megadott időpontra. Még itt is jó kedvem volt, leszámítva azt,lehet, hogy műtenek két hónap múlva. De nem félek..ha muszáj,hát muszáj...jó kedvem még mindig töretlen...a buszon mélázás, emberfigyelgetés...a gyógyszerem baromi drága és basszuss...két hónapig mindet be kell szedni...bazinagy doboz..
Most este van, de már a délelőtti jókedvemnek maradványa sincs.Lehet, hogy az unokatestvéremék válnak, a férje épp a nagynéném férjét szidta telefonban. Az igaz, hogy egy pokróctermészet,de most miért nekem mondja?! Ismerem, elfogadom,kész. Rossz érzések kavarognak bennem.Aztán felhívtam a nagynénémet.Vmi nincs rendben,de ezek csak megérzések. Nem szeretnék belefolyni,mert nem rám tartozik,de annyira átérzem a tesóm helyzetét és annyira segítenék..de nem lehet...csak megvisel,ha vki nekem kedves és szenvedni látom belül...
Azt hiszem lefekszem aludni. Reggelre mindig feltölt az én Fannim,ahogy mellettem szuszog egész este,néha megfordul és átkarol a kicsi kezével...

2009. február 19., csütörtök

A változatosság kedvéért futás. Vagyis a futáson keresztül próbálom leírni a mai hőmérsékletet. A szigetre kiérve a kocsiból nem tűnt túlságosan hidegnek a mai nap.Persze..ment benn a fűtés,röhögés,sztorizgatás. Kiszállva sem éreztem volna másként. De amikor elkezdünk futni?!...úúú..a kezem.Csípte a szél..pedig olyan gyönyörű volt a budai oldalon a naplemente...egy aranysárga hidat képzelj el a Dunán keresztbe...a megmaradt hó pedig csillogott a part mentén...csak a hidegtől ne fagyott volna az arcomra a mosoly..a gumipálya egy jégpáncél volt, így nagyon óvatosan és lassan raktam a lábaim. Már az út elején éreztem, hogy a combom is kezd megmerevedni. Mintha végig feszíteném az izmaim. Aztán következett a fenekem. Ezen nem tudtam meglepődni,hiszen hatalmas felületet képez a testem hátsó részén.Miért maradt volna ki pont ő? Talán ilyen feszes utoljára 18 éves koromban lehetett, amit az akkoriban szerelmemnek hitt fickóm megnyugvással paskolhatott. A végső fagyott érzés a cicimen hatalmasodott el. Természetesen ez a legkisebb kiálló részem,az orrom után,de ez a sorrend nem is olyan biztos néhány barátom szerint:) A cicim kemény volt, mint egy frissen plasztikázott cicababának.Ennek örültem,egészen addig,míg újra az autóba nem ültem. Elkezdtem olvadni hóember módjára. Egyfajta hibernálás utáni érzés kapott el. 2009 van?ez a sziget pesti része?
Holnap mínusz 20 fok alá is süllyedhet a hőmérő higanyszála. Pedig a hóvirágok már a szomszédban előbújtak,a kacsák a duna vizén önfeledten bohóckodnak és én is megvetem már a rövidebb szárú futónadrágot!!Tessék már kitavaszodni!!!

2009. február 17., kedd

Nagyon sok ímélt kapok a veszprémi eset óta. Ma meguntam és visszaválaszoltam. Természetesen engem is felháborít és megdöbbent az eset,de egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy minden romát utáljak.Sajnálom. A magyar gárdát viszont utálom és az árpád sávos zászlónak se látom értelmét. Ezt is sajnálom. Engem egyszer a saját ügyfelem rabolt ki, míg a segélyét intéztem a másik helyiségben. Aztán két hónap múlva megint jött segélyért. A pofátlan. Szerencsére, sikerült időben letiltani a bankkártyámat és a telefonomat. Amikor meglát, zavarba jön.A hülye. Én meg mosolygok,mint egy idióta. Jól megadtam neki!!:))Persze, csak magamat hibáztathatom,amiért olyan felelőtlen és figyelmetlen voltam. Szegény romasrácot kellemetlen helyzetbe hoztam, hiszen többek között ezért is volt fiatalkorú társaival intézetben. Én meg kísértésbe hoztam és tessék. Nem tehetett róla:))Egyébként ,az ímélem jó kis port kavart, mert egy csomóan reagáltak rá:)A kb.20 emberből egy volt, aki hasonlóképp gondolkodott,mint én. Azt hiszem,velem lehet a baj..meg azzal a másik emberrel..namindegy,,csak azon kuncogtam, hogy más ország népei szerint mi is olyan vagyunk,mint a cigányok:))...

2009. február 16., hétfő

Évek óta érdekel már a masszázs,masszírozás,meg a többi. Nagyon régen el is végeztem egy reflexológia és egy testmasszázs képzést. Mivel nem újítottam meg a papíromat,így szépen elveszett a dolog.De most!Most ismét érdekelni kezdett. Nem is akármilyen szinten. Már jelentkeztem is egy vizsgára és az azt megelőző felkészítésre. Neten utána néztem a hozzávalóknak is, szóval komolyabban foglalkoznék vele, mint anno. Erre most találtam egy cikket.Az oxitocin hormonról beszél, hogy a préripockok milyen hűségesek, ellenben a nyavajás kis hegyi pockokkal. Szóval ez a hormon felelős a hűségért,meg a romantikáért. a hegyi pockok meg minden lánypockot megkettyintenek, meg a kispockaikkal se foglalkoznak úgy. blablabla..már majdnem nem érdekelt egy pocok se,mikor ehhez a mondathoz értem. Asszongya..."egy vizsgálat során egyes alanyok 15 perces svédmasszázs után is oxitocinszint-emelkedést mutattak".naneee..remélem, hogy az én kezeim között nem fognak romantikázni. Kicsit azért megijedtem...remélem, hogy nem szaladgálnak majd nálam szabadon az oxitocinok meg a mindenféle hormonok:))..és még itt vannak a szagok,illatok. Jóóójó. Az én álláspontom ebben a tekintetben az, hogy ha vkinek jó a bőre illata, vagy a testének az illata, akkor abból már baj nem lehet. Sokan persze parfümmel nyomják el ezt az illatot (nem a testszagra gondoltam),ami azt eredményezi, hogy elrejti saját magát. Mármint ha értitek,mire gondoltam. Aztán vannak azok az olyan parfümök is, amelyik simán becsapja az orrunkat. Itt van pl. a fahrenheit.Nálam ez olyan hatást vált ki, ha akár egy hajléktalan is befújja magát, én bizony bevetődnék az aluljáróban a koszos kis paplanja alá:)..vagy a másik ..mmmm..sexymen212.Jesszuss!! Mindent visz!!Van ezekben vmi, amitől teljesen kikészülők:)))és ez kihasználás. Kihasználják a szaglószervem,a hormonjaim,az oxitocinjaim!!

2009. február 14., szombat

Érdekes mód, egész jól ment a futás. Pedig ma nehezített pálya volt.Szembe szél,jó csípős, és olyan erős, hogy szinte átfújt a testemen. Teljesen az arcomra fagyott a mosoly. Szó szerint:))Persze, most is végig röhögtük a szigetet. Magunkon,másokon, bárkin. Témánk ma (is) Ofi volt.a francia csaj, aki eltűnt. Aztán most meglett. Kihalászták valahol Csepel környékén. Külsérelmi nyom hiányában öngyilkosságnak állítják be. Valószínű is. Mert hogyan is lehet véletlenül beesni a Dunába?!a szülei kételkednek, mert olyan vidám volt. Mondok én erre vmit. a húgom is nagyon vidám természet volt,rengeteg haverral (nem összetévesztendő a baráttal),az élet csupa móka és kacagás volt neki.Mindenkit szeretett,még azokat is, akiket inkább a régi fickóm kutyája szeretett volna.Reggelire. A derűsnek hitt életének mégis végett vetett.Csak megdöbbenni tudott mindenki és nem elhinni. a depresszió nagyon aljas dolog áááám..sokan belül örlődnek,kivül nevetnek. Minden hepi.Valamikor minden szar. Aztán megint minden hepi.Aztán megint minden szar,aztán minden szar,mindenszar...a hullámvölgyek egyszer csak völgyek lesznek....Mutatták a hiradóban az utolsó felvételeket erről a francia csajról, az utcai kamerákat, ahogy bandukolt haza a sötétben. Nagyon szomorú volt látni. DE ahogy néztem,gondolkodtam....én mikor mentem egyedül haza egy szórkaozóhelyről,gyalog,sétálgatva az éjszaka kellős közepén?Főleg ez a csaj.Egy idegen országban...
Valentin nap.Mit is jelent nekem?Nagybüdös semmit.Másnak mit jelent?Fogalmam sincs. Egyszerűen nem is értem.Szerelem nap?Vagy szeretetnap?Mindenesetre elgondolkodtatott abból a szempontból,hogy kiket is szeretek. De úgy istenigazából.Teljes szívemből.A helyzet elszomorított.Nagyon kevesen vannak:))) Nyugi olvasó!Te köztük vagy:)))))....(ez vicc volt)..lehet, hogy téged se szeretlek annyira:)))Aztán ez még a kisebbik gondolataim közé tartozik,hogy kiket szeretek.De engem!Engem ki szeret valójában?anyám ?Vagy a gyerekem?Vagy a kutya?A cilicica biztos szeret,mert tegnap odadörgölőzött a lábamhoz.Vagy csak a szalámisszendvicsemet szerette volna?!Persze, mitől is válhatnék szeretetre méltóvá? Nem sok mindent teszek meg ezért. Ahogy Brigitte Jones félelmei között,úgy az enyémben is néha benne van,hogy lehet, hogy egyedül fogok maradni és felfalnak a farkaskutyák.
Ez a valentin-nap ennyire tudott elgondolkodtatni.

2009. február 11., szerda

A megérzéseimre szoktam hallgatni..vesztemre és tulajdonképpen így tengettem eddig az életem. Próbálok némi tudatosságot is vinni bele,hogy azért más számára is értelmet adjak a földön való tartózkodásomra, de mind hiába. aztán most megint elkapott egy hullám. Úgy érzem, hogy az elkövetkező évben pörögni fognak az események. Persze, idáig se volt olyan unalmas ez a kb. 36 év, de valahogy most mittudomén...csak remélni tudom, hogy pozitív irányba történik megérzéseim sorozata:)))biztos volt már mindenkiben olyan, mintha emlékezne a múltjára,előző dolgokra,ugyanakkor bevillannak jövőképek, előre látott pillanatok. Aztán itt vannak az álmok,amik szerintem a megtörtént dolgok és a vágyak,bennünk maradt érzések keveréke,vagy vmi ilyesmi,amiknek értelmét nem is nagyon tudjuk,hogy mit jelenthet. Próbálkozhatunk álmoskönyvekben utánna nézni, de az egy vadbaromság. Ha kakiba lépünk,biztos szerencsénk lesz, és ha a saját koporsómat látom meg legmélyebb alvásomban való mozizásomban, tuti 120 évig fogok élni.blablabla...Ha kakiba lépek, valószínű,hogy tök büdi lesz a cipőm, és ha már a saját koporsómról álmodok, akkor a fejemben nagy zűr lehet...késő van.22.41.szürkeállománypihentetés..
Tegnap előtt ősz volt. Tegnap tél, most viszont...ahogy kinézek az ablakon...basszuss!!..tavasz van!!!A klímaváltozás kapcsán nem is attól kell félni igazán, hogy mostmár mindig nyár lesz, vagy egész évben építhetünk e hóembert, hanem attól, hogyha júliusban elmegyek Afrikába, akkor talán nem fog havazni a sivatagban. Talán semmit sem ér, hogy külön válogatom a műanyagot,papírt és az üveget, de megpróbálok vmi keveset is tenni.

2009. február 9., hétfő

Vígözvegy.


Ma azt mondta egy ismerősöm,valószínű, hogy családostul elhagyják az országot és egy másik földrészen próbálkoznak. Aztán ismerek olyan embert is, aki már mindenét eladta és Ausztráliába ment. Ugyanúgy egy nagy senki,mint itthon,de legalább ott mindig meleg van és az óceán robaját hallja. Én nagyon szeretek itt élni és most azt mondom, hogy nem tudnék másutt élni. Persze, ha nyugdíjas leszek, több variációt is kiokoskodtam magamnak. 1:Özvegyasszony lévén (mert én túlélem a férjem!) magasabb nyugdíjam lesz, és az talán elegendő lesz arra, hogy tengernyi időmet kihasználva körutazásokat tegyek a világban,hasonlóan özvegyasszony barátnővel. Vidámak leszünk,a korunkhoz képest fittek,fiatal fiúkat szédítünk majd, akik kapnak az alakalmon, hátha a szottyadt öreglányokról le tudnak majd gombolni egy kisebb vagyont:)
2. Nyugdíjhoz érvén, egy kis olasz faluba költözöm, ahol nyugalom van, néha lesétálok a tengerhez, könnyű tésztákat eszek, és az egész napomat mámorosan fogom látni attól a híg rosé-bortól, amit reggeltől-estig kortyolgatok.
3.Maradok országhatáron belül,de nyugdíjas lévén ingyen utazok,a fürdőjegy is olcsóbb lesz, szóval csavargok naphosszat és amikor csak tehetem, a melegvízben áztatom a még mindig formás fenekemet:))
4.Meg sem élem a nyugdíjkort, mivel már testem 35%a tiszta zsír,antioxidáns szintem a minimumot se éri el, ráadásul a futás se megy mindig...ja? és..
5.A férjem túlél engem:)

2009. február 7., szombat

szok kici foltosz zák?



Azt mondják, hogy mindenkinek megvan a párja,a zsák a foltja, a másik fele, vagy az Isten is neki teremtettje ha tetszik. Itt van ez a Joshi Bharat is Aki nem tudná,ő egy indiai faszi, aki itt él M.O.-gon, és vezet egy showműsort. Na mindegy...szóval megismerkedett vkivel, másnap már össze is költöztek,aztán házasság, gyerekek, miegymás, és azóta is boldogan élnek,míg meg nem fognak halni egyszer. Indiából kellett megtennie azt az utat, hogy megismerje az igazit. Azon nevettünk Sporival, hogy lehet, hogy nekem is van egy másik felem, csak az kínai piacon számolja a adiaos (eredetiben adidas) cipőbálákat és ha rámtalál, akkor Kínában lesz a lakodalom, ahol tiszteletünkre a fő csemege egy kutya lesz, és szok kici gyerekünk lesz, akik majd mind a négy tigris piacon fog dolgozni az apjukkal. Fene se tudja... ha tényleg mindenkinek megvan a párja, akkor miért csak pár embernek adatik meg,hogy meg is találja?!Csukott szemmel járunk,vagy úton-útfélen becsapjuk magunkat hamis érzésekkel?Többre tartjuk a külsőségeket,mint ami belül van? És ha már úgy éreztük,hogy megtaláltuk?A másik miért nem érzi ugyanúgy? Fura dolgok ezek.....és még a reinkarnációt ki is hagytam ebből...:)))...mert ha elbaltáztam ebben az életben, még egy másik életemben úgyis összefutunk,hiszen minden feladatot teljesíteni kell,ahhoz, hogy a nirvánába kerüljünk.És utána?Utána mi lesz?!

2009. február 4., szerda

Készítek egy horoszkópot egy kedves barátomnak.Ez amolyan hobbiféle. Most nem térnék ki arra, hogy van e értelme, vagy lényege, hitelessége. Tételezzük fel egy kis időre, hogy van. Szóval ahogy megvan a képlet (radixnak hívják),első ránézésre jönnek az érzések.Szembetűnő fényszögek, bolygók elhelyezkedése, miegymás.Szépen lassan rajzolódik ki egy személyiség. Könnyebb dolgom van,ha nem ismerem az illetőt és sose láttam, mert bátrabb lehetek. Nehezebb, ha tudom kiről van szó.Szóval fejtegetem Házak,jelentések, bolygók, fényszögek,összefüggések.Aztán megnézem az idei évét személyreszabottan (solárnak hívják). Óóó... szép dolgok,nehézségek, csacskaságok...mosolygok...Kezdem valóban megismerni az embert. Kirajzolódnak az érzései,félelmei,álmai, vágyai. Mintha az életének a könyvében lapozgatnék. Bizarr. Persze,mint mondtam,nehéz, ha ismerem. Mert nem engedi a gondolatokat,csak egy határig.
Ha nem tudom ki a képlet tulajdonosa, sokszor elképzelem, hogy milyen lehet.De így most nehéz. Na mindegy,,,aki nem hisz benne, az most unja amit mondok:))...inkább magamban csinálom...
Van egy unkatestvérem. Legyen az elhasznált wc papír, lukas zokni vagy pörkölt ízű nyalóka (na,ez nem is olyan rossz), ha lát benne fantáziát,hát üzletet csinál belőle. Beszéltem neki arról a bizniszről ,ami végül is egy piramis játék, azzal kivédve, hogy a pénzedért kapsz egy hatalmas doboz terméket. De a szisztéma ugyanaz,mint amelyiket bünetik.Na mindegy...szóval ő meghallgatta, majd a fejében átkonvertálta, és már ki is adta a megoldást, mint valami számológép. Azt mondta, ebből is lehet pénzt kreálni, csak máshogyan. A cég (akinek nem mondom ki a nevét) úgy akar még több embert toborozni, hogy van egy saját gyártású dvd-sorozata, amit meg kell hallgatnod, és pontról-pontra követni kell az utasításokat. Nem térhetsz el!Én kíváncsiságból meghallgattam. ezt az amerikai marketing szarságot!!! Ők nem tudják, hogy ez kelet-európa?!Neeem közép meg nyugat meg mittudoménmi..minden népnél furmányosabb, ravaszabb, szemtelenebb...
Mi az európaszerte híres lyoness-rendszert is burkolt adócsalásra használjuk! Visszakanyarodva az unokatestvéremre, ő lehetne népünk királynője, ha nem köztársaság lennénk.

2009. február 3., kedd

Töpörtyű kétlábon.


A mániámmá vált az egészségem,talán azért,mert már van egy gyerekem, akit fel kell nevelnem.Na,tegnap hol voltam?Neeeem..nem antioxidáns mérésen,ahol a szabadgyökeimet vizsgálgatják.Fatfree Központban!! A sporttársat (továbbiakban:spori) kísértem el. Megmérték a csípőt,derekat,csuklót,aztán csupa kérdés,mit eszik,iszik,mikor,miért,miért?miért!!Miért??!!Sportol e?Mit?Miért?Mikor?
Na és ezután jött a testzsírmérés.Egy kütyüt kell megfognod két kézzel és magad előtt tartani szívmagasságban.Azt nem tudom,hogy hogyan látja meg a testemben a zsírt,de méri. Namindegy...
Szóval Sporit méricskéli a nőci,aki állítólag 25 kilóval több volt, mint ahogy mi akkor találkoztunk vele.Mutatott is egy igen pici képet, amit alig láttunk,tulajdonképpen az anyja is lehetett vagy a nővére vagy bárki a mellettünk lévő teremben,akik veszettül kerékpároztak vmi tingli-tangli zenére. A végére annyira belejött a tanácsadásba,hogy engem is megkérdezett az étrendemről. Azt kérdi.Mit evett ma és mikor?úúúú...azt hiszem...keksz, kakaó.aztán keksz...kakaó..a gyerekkel spenót,aztán még karácsonyról kókuszos szaloncukor, ásványvíz (mert kell a folyadék),melegszendvics,túrórudi..csupa vitamin:))hány órakor?hát úúúgy folyamatában..hamar elunta a nő.Azt mondja:-most mérünk testzsírt!!Felderültem:)...az jó...elkomorodik és a hangjában érzem a komolyságot. 35%!!!áááááá..már értem miért maradok fent olyan könnyen a vízen!!És miért nem fázom télen?Mert olyan vagyok,mint a rozmár!!Csupa zsír!De lehetnék bálna is,vagy fóka!Mindegy...valami jeges-tengeri!! Egy hájpaca vagyok!!Mindig is volt egy ilyen sejtésem!!
Tehát nagyviki a következőkből tevődik össze:35%zsír (mérés alapján),35% csontozat (vékony csuklókerület alapján), 1% szürkeállomány (a z irományaimból kiindulva),29% víz,vér (cukormentes,mivel a vércukrom nagyon alacsony). Naszép..
Ha kicsontoznának, még töpörnyű is lehetek:)))és azt szeretemmmmm....
Az utóbbi időben nagyon elszaporodtak az un. könnyen pénzhez juthatsz üzletek. Majdnem elkapott egy ilyen gépszíj engem is. Persze, nem a pénz miatt szálltam volna be, hanem egy újfajta egészség ellenőrző gép miatt. Tetszett, hogy végre talán több embert is magával ragad majd az egészségi állapota. De végülis, nem is ez volt a lényeg,hanem az, hogy minnél több embert beszervezzél, és az is még több embert beszervezzen.Óóóó...milyen buta is voltam!!....már akkor látnom kellett volna, mikor az előadáson szó nem volt a termékekről. Legalább egy hetembe került, mire rájöttem, hogy ez egy lehúzás. Persze a gép jó, csak kizárólagos joggal forgalmazzák. Vagyis:csak rajtuk keresztül juthatsz hozzá.Na ez is milyen??!! Nem is akarják, hogy minden ember egyenlő legyen, hogy mindenki törődhessen az egészségével. 2024-is van a szabadalom levédve. Remélem, hogyha ez az idő letelik, más cégek veszik majd a fáradságot, hogy nagyüzemben gyárthassák. Csak mellékesen jegyezném meg, hogy a cég táplálékkiegészítői és más egészség-kozmetikai dolgai nagyon drágák. Az átlag magyar meg sem tudná venni, és ez elszomorít. Mostmár nagyon haragszom magamra, hogy nem láttam át első pillanattól kezdve az egészet. Lelkiismeretfurdalásom van már gondolatban is, hogy mi lett volna ha....és ráadásul nem ez az egy ilyen termékforgalmazó van! Sokan buktak már bele ehhez hasonló üzletekbe. Más azt mondja, hogy kihasználják az emberi gyarlóságot, a lustaságot és a pénzéhséget. Akik nem szeretnének dolgozni,hanem csak nagyon jól élni,mint mások. Hihetetlen!
Remélem, hogy máskor nem lesz ilyenben részem. Élek, sodródok az eseményekkel, közben tanulok, erősödök, szemlélek.Néha kacagok, máskor megdöbbenek. de ez most nagyon rossz volt. Napokig nem aludtam. Szerencsére, hallgattam a belső megérzéseimre. Még nem volt késő...:)