Érdekes mód, egész jól ment a futás. Pedig ma nehezített pálya volt.Szembe szél,jó csípős, és olyan erős, hogy szinte átfújt a testemen. Teljesen az arcomra fagyott a mosoly. Szó szerint:))Persze, most is végig röhögtük a szigetet. Magunkon,másokon, bárkin. Témánk ma (is) Ofi volt.a francia csaj, aki eltűnt. Aztán most meglett. Kihalászták valahol Csepel környékén. Külsérelmi nyom hiányában öngyilkosságnak állítják be. Valószínű is. Mert hogyan is lehet véletlenül beesni a Dunába?!a szülei kételkednek, mert olyan vidám volt. Mondok én erre vmit. a húgom is nagyon vidám természet volt,rengeteg haverral (nem összetévesztendő a baráttal),az élet csupa móka és kacagás volt neki.Mindenkit szeretett,még azokat is, akiket inkább a régi fickóm kutyája szeretett volna.Reggelire. A derűsnek hitt életének mégis végett vetett.Csak megdöbbenni tudott mindenki és nem elhinni. a depresszió nagyon aljas dolog áááám..sokan belül örlődnek,kivül nevetnek. Minden hepi.Valamikor minden szar. Aztán megint minden hepi.Aztán megint minden szar,aztán minden szar,mindenszar...a hullámvölgyek egyszer csak völgyek lesznek....Mutatták a hiradóban az utolsó felvételeket erről a francia csajról, az utcai kamerákat, ahogy bandukolt haza a sötétben. Nagyon szomorú volt látni. DE ahogy néztem,gondolkodtam....én mikor mentem egyedül haza egy szórkaozóhelyről,gyalog,sétálgatva az éjszaka kellős közepén?Főleg ez a csaj.Egy idegen országban...