Na ma vmi csajos...unokahúgomat nézve a fürdőszobában,ahogy pepecsel egy szempillájával,hogy tökéletesen álljon,mint a játékbabáknak,eszembe jutott mikor még úúúgy 14 év körüli lehettem. Ha kellett ha nem, mindenhová sminkkel érkeztem.Legyen az leviszem a szemetet, vagy kiugrok egy csokiért a közeli trafikba, suliba, szomszédba,szóval mindegy volt, de tökéletes smink nélkül sehova!!! aztán teltek az évek, a színek az arcomon nem voltak már olyan feltűnőek, de még így is sokszor egy órát kellett a tükör előtt kísérleteznem, míg a láthatatlan make-up felkerült a helyére. Mert a lényeg az volt, hogy legyen,de ne látszódjon! Aztán most 36 éves leszek, és képes vagyok erre a mutatványra legalább 3 percet szánni. Persze, a mozdulatok már profibbak, és a sminket is felváltja néha a szemránckrém:)Örülök viszont, hogy nincs pattanásom,amit azonnal el kell tüntetni, mert biztos észre fogja venni az "ő",aki egyébként sose vett észre:)
Mostmár rájöttem, hogy nem az igéző tekintetek hosszú szempillával, vagy a metálfényű szájfény az,ami igazán lényeg. Tudjam magam viselni és képes legyek mosolyogni.Akár önmagamon is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése