Ma azt mondta egy ismerősöm,valószínű, hogy családostul elhagyják az országot és egy másik földrészen próbálkoznak. Aztán ismerek olyan embert is, aki már mindenét eladta és Ausztráliába ment. Ugyanúgy egy nagy senki,mint itthon,de legalább ott mindig meleg van és az óceán robaját hallja. Én nagyon szeretek itt élni és most azt mondom, hogy nem tudnék másutt élni. Persze, ha nyugdíjas leszek, több variációt is kiokoskodtam magamnak. 1:Özvegyasszony lévén (mert én túlélem a férjem!) magasabb nyugdíjam lesz, és az talán elegendő lesz arra, hogy tengernyi időmet kihasználva körutazásokat tegyek a világban,hasonlóan özvegyasszony barátnővel. Vidámak leszünk,a korunkhoz képest fittek,fiatal fiúkat szédítünk majd, akik kapnak az alakalmon, hátha a szottyadt öreglányokról le tudnak majd gombolni egy kisebb vagyont:)
2. Nyugdíjhoz érvén, egy kis olasz faluba költözöm, ahol nyugalom van, néha lesétálok a tengerhez, könnyű tésztákat eszek, és az egész napomat mámorosan fogom látni attól a híg rosé-bortól, amit reggeltől-estig kortyolgatok.
3.Maradok országhatáron belül,de nyugdíjas lévén ingyen utazok,a fürdőjegy is olcsóbb lesz, szóval csavargok naphosszat és amikor csak tehetem, a melegvízben áztatom a még mindig formás fenekemet:))
4.Meg sem élem a nyugdíjkort, mivel már testem 35%a tiszta zsír,antioxidáns szintem a minimumot se éri el, ráadásul a futás se megy mindig...ja? és..
5.A férjem túlél engem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése