Eszembe jutott az a szó,hogy BARÁTSÁG. Mit is jelent számomra.Meg más számára.
Történt ugyanis, hogy az utóbbi egy hétben volt egy-két rácsodálkozásom barátomnak gondolt emberen. Nem vagyok és nem is voltam soha olyan sülve-főve barátnőzős típus. Utáltam egyformán öltözködni, szerettem néha magamban lenni, és mivel olyan lapos voltam elölről,mint a lángos hátulról,így a fiúk se néztek rám nagyon,ezért inkább haverkodtak velem. Több ellenkező nemű barátom is lett, akik gyerekkoromtól kezdve a mai napig megvannak.
Persze,azért vannak csajok is,sőt!Van,akit születésem óta ismerek. Óvom és vigyázom ezeket a kapcsolatokat, és ha bármelyikőjük teszemazt becsöngetne hajnal 3kor, hogy mittudomén,akkor én első szóra ugranék, még akkor is, ha legalább 10 éve nem láttam és nem beszéltünk. Elfogadom őket úgy,ahogy vannak, és nem tudnám egyiket se megbántani.Ha mégis, akkor a bocsánatkérés lenne a legkevesebb. DE nem is ezen gondolkodtam, hanem azon a határvonalon, amiddig elmehet egy barátság. Mi az a pont,amikor azt mondom, hogy ez nem nevezhető annak?Megbántott vagy becsapott...vagy érzelmileg játszmázik...példa. Van egy barátnőm, aki nehéz helyzetben nagyon mellettem állt. Tutujgatott, sajnált, megbuksizta a fejem,és abban a helyzetben baromi jólesett, hogy együtt szidhattuk a világot. Teljes mellszélességel számíthattam rá.De amikor vmi jó történt velem, vagy olyan boldogság és öröm ért, akkor gonoszul viselkedett , és nem tudott együtt örülni velem. Persze,rájöttem, hogy ő akkor érzi jól magát, ha másnak rossz, mert így ő bizonyosságot nyer, hogy neki milyen jó dolga is van. Egyfajta önigazolás, ha úgy tetszik...és még ezeket is elfogadom,habár sokszor nagyon fájt, dehát a barátom!!...vagy van olyan számomra közelálló ember, akit igaz, hogy valamennyire ismerek, de azt sem tudom, hogy honnan jött, kik a szülei és hogy szereti e mogyorós csokit?....vagy az egyik majdnem belerángatott egy üzletbe, amibe (hála Istennek)nem léptem be, megkérdezem tőle, hogy anyagilag megérte e már neki, mire a válsz:Óóóó...perszeeee!!Már jönnek e pénzek!!...közben meg tudom, hogy egy árva fillért se sikerült megpörgetni,de még mindig beakar rángatni,hogy általam neki jó legyen....
Mivel ezeken így elgondolkodtam, a barátaim száma csökkenő tendenciát kezd mutatni. Most vagy én vagyok másokhoz nagyon szigorú,vagy nincs is igaz barátom olyan sok. Ahogy a kezemen számolom őket, az ujjaim bőven elegendőek hozzá. Pedig régen a zoknimat is le kellett vennem, hogy lábujjaim besegítsenek az összeadásban.
Remélem, mire megöregszem, igaz barátságaim az évek folyamán növekedni és erősödni fognak, és lesz kivel sztorizgatni és elmélázni a verandán hintaszékben ülve.