Keressük az ország legjobb női bloggerét !!!

Ha szeretnél a blogomra szavazni kattints a képre !!

Bárki lehetsz.

Nem is tudom h jutottam el idáig,de azt minden zsigeremben érzem,h szeret a közönség.
A színpadról hallom a hangjukat,de látni nem látom őket,mert a reflektor összes fénye elvakít. Kizárok mindent és elengedem a hangom. A zenekar pedig követ. Egész lényemet beleadom és a lelkemet dalba öntöm. Egy énekes nem is tehetne másképp....
A rajongóim ezért szeretnek. Ha nem lenne rajtam ez a földig érő szűk ruha,csak egy kopott farmer,akkor is eljöttek volna a fellépésemre. Én pedig a szeretetemet átadom nekik énekszóban..........kezemben a dezodoros flakon, a kádban pedig folyik a víz.A fürdőszoba fülsüketítően visszhangzik....a hangomtól. Mert ebben a pillanatban én vagyok Whitney Houston:)))


/ Próbáld ki! Te is lehetsz ünnepelt énekesnő! Whitney Houston: I have Nothing. /

Bloggerinarémálom.

Szóval szerintem már mindenki utál. Van ez a bloggerina verseny és üzenetben,üzenőfalon,ímélben,szóban, chatben..szóval mindenben eljuttattam a hírt,h szavazzanak rám.
Ahogy láttam,már az üzeneteket törölték is:))
Olyan lettem,mint egy erőszakos hittérítő, aki mindenáron azt akarja,h legyenek a Nagyonvikivallás hívei. A biblia pedig a blog,amit prózában vagy megénekelve,de olvasni kell!!:)))
De ez még semmi.
Mindenkinek el szerettem volna küldeni egy külön üzenetet,ami még jobban leegyszerűsítené a dolgokat. De a neveket állandóan eltévesztettem és volt,h nem javítottam ki.Így sokan Sanyik voltak és Zsuzsák...azt hiszem,most már végképp meghülyültem ebben a nagy versenyben:)))
Így is kevés a fészbukk ismerősöm...most tuti megtagadnak egy páran:)))
Nem is erőszakos hittérítő leszek,hanem őrült zaklató.Aki ahelyett,h lihegne  a telefonba, állandóan ugyanazokat az üzeneteket tolja.
Azt hiszem,mire vége lesz a szavazásnak,elnézést fogok kérni mindenkitől. Ha kell lihegve, sokszor,ahányszor csak lehet....:))))

Turista egyhelyben.

Lelkem legmélyén világutazó vagyok,ki bejárja az egész földkerekséget. Megmásznám az Andok hegycsúcsait, táncolnék együtt a bennszülöttekkel Új-Zélandon,miközben körülvenne minket az óceán. Felülnék a Transzszibériai vasútra és vonatoznék egészen Moszkvától Vlagyivosztokig.
Ha pedig öregségemre megpihennék,mindenkképpen Franciaországot választanám. Valahol Bordeaux felé. Összeszűrném a bor levét egy helyi gazdával,majd továbbállnék egy dél-olasz cosenzaival. Azért még nem hagynám ki az életemből Hawaii nagy szigetét és belgáktól,belgacsokit vennék. Gondolatban már minden megvan,már csak azt kéne tudni,h melyik busz visz el Budaörsre.
Mert hogyan is juthatnék én Á-ból Bé-be,ha még Magyarországon is eltévedek?! Még h világutazó!...nevetnem kell....

Bloggerina szabadlábon.

Keresik az év bloggerináját. Feltöltöttem a linkem. Mintha lenne esélyem. Még egy nyavalyás könyvet is alig tudok összehozni. Az első oldal felett variálok már mióta. Erre mondaná viccesen a gyerekem apja,h az anyja pilóta.
Megnéztem az eddig felrakott blogokat. Basszuss...mindenki főz,meg öko vagy van vmi saját őrülete. Nem is tudok rendesen főzni! Majnem mindent elrontok. Ha sikerül,akkor is ehetetlen. Nekem csak rózsaszínben látó lányom van, fura anyám,aki tv-n keresztül látja a világot. Közben mindenütt ott van a kutya és néha a macska is visszatér,aki a sufniban már réges-rég jobblétre szenderült.
Van úgy,h tovább nézem az embereket és gondolok róluk ezt-azt,de mitől lenne ez is érdekes?
Na mindegy,,,most már nincs visszaút :)) Persze, ez sem tántorthat el attól,h megírjam a könyvet. Azt muszáj. Folyamatosan kering a fejemben. Szerintem ha nem fog kijönni írás formájában,akkor az összes karakter megjelenik a személyiségemben és a végén azt fogom hinni,h 1950 van,én vagyok saját nagyanyám, a lányom a fiam és anyám a sógorom. De akkor miért hasonlít a nagyapámra?!

Ugye csak egyszer?

Egy hónapban egyszer. De csak is egyszer.
Keze nő a fájdalomnak és szorítja a szíved.
Kicsordul a könny szemedből és átölelnéd a Földet.
Pénzt adnál a koldusnak, az utolsót is az éhezőnek és minden gyerek fejét megbuksiznád, h benne örömödet leljed.
Csak egy hónapban egyszer ordítanál,mert megint nyomot hagyott a csésze az asztal lapján, aztán megölnéd a szemeddel,mert nem úgy szólt hozzád.
Hangos ahogy mondja és nem is úgy mondta,mert meg merte kérdezni, de egyáltalán hogy merte megtenni?!
Minden igedesít és egyben megsírat,mert nő vagy havonta egyszer és akkor pontosan az vagy.
Kiteljesül benned, kezeddel tapintható a lelked, szerencsére nem sokszor,csak egy hónapban egyszer.

A pillanatban bandukolva.

Bejelentkeztem időre. Pontosan úgy írattam be magam a recepcióssal,h abban a percben sorra kerüljek. Nem volt nehéz betartani,mert az előttem lévő rész a naptárban teljesen üres volt.
Amikor megérkeztem a szalonba, az óra másodpercre azon a helyen állt, ahol lennie kellett,amit semmilyen mérőeszközzel nem lehetett volna megmérni. Hát igen. A pontosság a királyok udvariassága.Ha homokórával érkeztem volna az információs pulthoz, abban a pillanatban esett volna le az utolsó szem a kúp alakú üveg aljára. Megfordítani is felesleges lett volna, hiszen én következtem.Volna. A recepciós hölgy kedvesen várakozásra biztatott és azzal a lendülettel merült is el az előjegyzések tengerében. Nem volt tele a füzet ahogy fél szemmel rápillantottam a papírra,de ez egy felelősségteljes munkánál egyáltalán nem számít. Az ő pozíciója a legfontosabb. Időpontokat ad, az életed egy pillanatát rendezi kedve szerint. Mert ha úgy gondolja, te csak délután jöhetsz, vagy kizárólag ebédidőben, ha pedig egyik sem felel meg,akkor két nap múlva számíthatsz arra,h a határidőnaplóba kerül a neved.
A mutatót nézve a pillanatokból másodpercek lettek,abból percek kövéredtek, az én idegeim pedig kezdtek kiszakadni az agyamból. Hová lett az azonnal? A most? A pontos idő?
Körülöttem mindenki tette a dolgát, senki nem vette észre,h azok amiket csinálnak, már maga a múlt.
Szinte megszédültem,annyira gyorsan akartam a történést,ezért megkérdeztem a recepcióst,h mikor kerülök sorra. Lassan, kimérten haladt a kozmetika felé,nem törődve azzal,h a mutatók szélsebesen teszik útjukat a faliórán.
A válasz ugyan olyan lassú tempóban került közlésre,mint ahogyan az utat megtette a kérdésemért.
Még kb. 10 perc.
Tíííz peeeerc??????
Az időm drága és pénz! Mit képzelnek? Öregségemben mit nem adnék majd ezért a 10 percért! Hány csók és megannyi kézfogás.Oly mértékben háborodtam fel,mintha szó szerint megloptak volna. Ellopták a még meg nem történt emlékeim. Sértődötten viharzottam ki a szalonból.
Másnap rájöttem,h milyen buta is vagyok,hiszen nem messze tőlünk van egy másik kozmetika,ami pont útba esik hazafelé. Elmentem,kértem időpontot és másnapra már le is beszéltem a találkozót.
Ismét időben érkeztem. Az óra ugyan olyan pontossággal mért engem. A kabátot levettem és már készültem arra,h fogadjanak,de a fiatal kozmetikus lány kedvesen hozzám fordult és azt mondta: Csúsztam egy kicsit,kb. 5 perc.
Végül is. 5 perc az mégse 10,mint tegnap. Rendben. Vártam. Vártam és vártam. 10 perc. Vártam. 15 perc. Na jó.Veszem a kabátom és megyek...éééés pont akkor jött ki kedvesen,sűrűn elnézést kérve,h fáradjak a kezelőszékhez. Mentem utána és közben azon gondolkodtam,h bárhova megyek senki nem törődik az idővel?
Hátradöntötte a széket, én pedig kényelmesen elhelyezkedtem. Néhány szót váltva már olyan nyugodt lettem, mintha előbb is értem volna oda, mint ahogy megbeszéltük. Rájöttem,h nem ezen fog múlni az életem. Már annyi felesleges dolgot csináltam,aminek nem volt így visszagondolva értelme és mi mindent megtehettem volna, amit nem tettem meg....hova rohanok? Miért kell sietni? Nem elvoltam addig azon a kanapén?Legalább megnéztem a tennivalókat,az üzeneteimet és felhívhattam anyám,h evett e a Fanni vacsorát....
Ahogy sétáltam hazafelé,egyáltalán nem siettem. Mert ha rohanok,nem veszem észre,ami mellett valójában elmenetem.

Vízivilág.

Az újév is szokásosan indult. Számomra ugyanolyan nap volt,mint a többi.Csend és nyugalom szállta meg az év első reggelét.Minden háznak az ablakán félig lehúzott redőnyök, ugatástól kimerült kutyák a kerítésnek dőlve, a szomszéd macskája pedig unottan masírozhatott a lapostetőn. Megtehette,mert nagy munkában voltak éjjel a házőrzők. Petárdákat és tüzijátékot vonyítottak az égen. Kivéve Rozit,aki rutinosan feküdt horkolva anyám szőnyegén a meleg szobában. Semmi kétség. Aggódásra nem volt ok. Ha ő alszik,akkor nagy baj nem lehet.
Az új évet nem terheltem fogadalmakkal és hasonlóképp,mint tavaly, senkinek nem ígértem semmit. Talán már én is feküdhetnék horkolva a szőnyegünkön, mint a nyavalyás kutyánk,de több értelmet láttam az újonnan kikiáltott filmemnek,amit már legalább 15ször megnéztem. Persze,ha a négylábúnk beszélni tudna, itt kezdene el velem vitatkozni.
A kezdeti rutinon túl is estem,Fannim még aludt, így végignyúlhattam a kanapén úgy,h teljesen átadhatom magam a heverészésnek. Gondolataim kezdtek távolodni a fejemből,mikor megcsörrent a telefon. Anyám volt. Óó..biztos boldog újévet akart kívánni..de mire kedves mosoly ült volna ki az arcomra,közölte szárazon a telefonban,h : MIÉRT NINCS VÍZ?....Hát igen. Sosem hittem abban,h egy évszám bármit is megváltoztat. Mondtam neki,h fogalmam sincs, és nem fogok kora délelőtt telefonálgatni szomszédról szomszédra,h: NÁLATOK VAN VÍZ?
Nem érdekelt.Nagyvárosban élünk, nem történhet meg,h NINCS VÍZ. Tuti vki vmit csinált,és majd jön vki,aki helyrehozza,mert már vki betelefonált. Visszasüppedtem a kanapéba és folytattam ott,ahol abba hagytam. A nagy semmit.     (15 perc múlva)
Csengett a telefon. Báttyám. Azért annak ellenére,h nagy a korkülönbség és néha néhány országhatár elválaszt minket, mégis gondol rám. Már mondtam volna,h neked is és az egész családnak,mikor hadarva, tömören megfogalmazott kérdést szegezett rám: NÁLATOK SINCS VÍZ? .....és boldog újévet. Vele kicsit kedvesebb voltam és mondtam neki,h pánikra nincs ok. Budapesten vagyunk, létezik mindenkinél ásványvíz,minimum egy karton, én már zuhanyoztam,mi a baj?
Mire túljutottunk a formális csevegésen,addigra már az utca végén megkezdték a helyreállítást. (Mert az egyik szomszéd intézkedett megannyi nálatoksincsvíz-kérdés után.)
Rá kellett jönnöm,h csak katasztrófa esetén vagyok érdekes. Minden másra ott a MasterCard.