2011. július 21., csütörtök

Zuglói lomharcok

...Zuglóban elkezdődött a lomtalanítás. Álmosan kerülgetek mindent és mindenkit. Háromlábú asztalok és székek egy kupacban. Ahogy elmegyek az egyik lomdomb mellett,észreveszem zsuzsibabám hasonmását. Csak ennek egy lába van és fél szeme.Pár másodpercre visszagondolok gyermekkoromra,h felidézzem megannyi teázásomat játékbarátnőmmel,de már rám is szól a kincsek őrzője,hogy:- Foglalt!Most magyarázzam meg neki,h nem a guberálás miatt keltem fel ilyen korán,hanem a kórházból jöttem ki egy leletet elhozva és egyébként se kéne egy hiányos testrészekkel ellátott játékeszköz és különben is,nekem a padláson van egy ugyan ilyen,csak sokkal szebb?!...lassan nálunk is megkezdődik a vadászidény. Rossz hűtők,fémhulladékok,rozsdás bojlerek rettegjetek!:))...

2011. július 20., szerda

DJ Májspec

Holnap megyek cd-t íratni az Uzsokiba. Viszem a májspecialistához a CT-eredményt.Aki lejátssza: DJ Nemesánszky:))
Jövőhéten szerdán a János kórházban tartja a diszkót.
Hétfőn pedig teljes kivizsgálás,mert az altatóorvossal is egyeztetni kell a műtétet.Kérek tőle vmi jó ütőset a nagy napra. Nem is tudom,h mit fogok csinálni majdnem egy hétig a kórházban. Majd megkérem a gyerek apját,h hozza be a netbook-ot.Ja?Ha ezt most kórházi tolvaj olvassa,akkor közölném,h a pénztárcám,telefonom és netbookom nem is lesz bent,csak úgy mondtam:))
El vagyok ám keseredve veszettül,de legalább a fájdalom kevesebb lesz. Persze,a múltkori koktél a Klinikákon nagyon bejött:))...
Najó.Összeszedem magam,mert még több,mint egy hét van hátra és addig eszméletlen jó anyukának kell lennem,aki nem csak szórakoztató a lányának,de gondoskodik is róla és a legjobb nevelésben részesíti.

Jövőben ugyanitt,veled.


Tételezzük fel, h látod előre a jövőd.Nem csak a most élt életed,hanem a következőt is. Megismersz embereket,akik vagy barátaid,vagy szerelmeid vagy segítőid. Tudod,h ő lesz a párod,de még csak egyszer találkoztatok.Talán el is hagy ezalatt a találkozás után,mert neki más feladata van,de te próbálod azalatt az egy találkozás alatt megjegyezni a mosolyát,a pillantását,h a következő életedben el ne felejtsd. Nem mondhatod neki,hiszen ez őrültségnek hangzik és bár lehetnél bölcs,türelmes,de nem vagy az.Ott,abban a pillanatban szeretnéd a csókokat,az érintéseket. Gyerek vagy ahhoz,h kezeld a jövőt és azonnal szeretnél mindent.Pedig nem kell rohanni,mert fogsz vele találkozni,de majd csak 60-70 év múlva. Hülyeség,igaz?:)...nem is folytatom...vedd úgy,h egy sci-fi filmnek olvastad a nyers változatát:)))..na megyek zuhanyozni,mert mindjárt indulnom kell...

2011. július 19., kedd

Még kb. egy hét.

Azt hiszem,h az epeműtétem kezd eldurvulni.A májamon egy elváltozást vettek észre,ami sehogy se jelenthet jót.A CT egyértelművé tette,h semmi keresnivalója sincs egy gummancnak a májamon.Van annak elég baja:) Ráadásul,az orvos állandóan felhív és nem azért mert tetszem neki.Egyébként,ő sem tetszik és ezt nem sértődöttségből mondom:)
Nagyon elgondolkodtam,h műtét után hogyan tovább.Mindenesetre,próbálok a Mindenhatónak nyalizni,hátha kegyes lesz hozzám.Most egész héten élelmiszercsomagot osztok a kollégáimmal. Nagyon fárasztó,főleg,h sokat fáradok. Utána persze megyek ügyelni és ezt most minden nap. De muszáj.Máskülönben megőrülnék. Az agyam jár össze vissza,ingerült vagyok és csak az jár a fejemben,h mi lenne a Fannimmal. Elég sok "baráti" kapcsolatot megszakítottam,mert önző mód magammal foglalkozom.Összpontosítanom kell az energiát oda,ahova a legnagyobb szükség van.Sajnálom,ha vkit megbántok,habár hiába rinyálok itt,úgyse hallja meg senki:)Csak az olvasó,de őket nem ismerem,ígyhát meg se bántom őket:)
Anyám is el van keseredve, mert ki fogja őt vásárolni vinni?Az unokahúgaim meg kölcsönkérnek hol egy ruhát,hol egy piperét és nem hozzák vissza.Azt gondolják,h már nekem úgyse kell?A gyerekem apja pedig teljesen ki van virulva. Van egy ügyvéd,akit ismerek. Menjek el hozzá és bosszúból mindent írassak a kutyánk nevére?Dehát azt se szeretem!Folyton szétszedi a kertet,megrágja a kerítést és totálisan büdös,mert utálja a vizet,hiszen a szőre nedves lesz.
Semmi kilátás. Remélem, h elsején a sebész jó passzban lesz és minden tudását beleveti a belső részeimbe. Egyszerűen most szeretni sem tudok. Nagyon le vagyok hangolva.Ez normális reakció?Vagy befordultam?Nem tudom. Még durván egy hét.Annyit kell kibírni.

2011. július 13., szerda

Cobra 11


Nem tudom megállni,h ne írjak a Cobra 11 nevű műsorról.Német akciófilm-sorozat a 90'-es évek végéről. A szereplők változnak,de a kicsirendőr (Semir Gerkhan, Bűnügyi főfelügyelő) soha. Most direkt végignéztem egy részt,de olyan alacsony,h még a legjelentéktelenebb szereplők is magasabbak nála.Miért nem tudták megoldani úgy, h a jelentek alatt vmi hokedlit toljanak a lába alá? Ráadásul,előnytelen ruhát adnak rá,ami szintén összenyomja a képernyőn.Bőrdzseki,vastag szőrmegallérral.

Buta történetek,de a kicsi mindig megoldja az aktuális társával. Az autók viszont baromi jók benne.Bmw,Mercedes,Porsche,legyen az üldöző vagy üldözött gépjármű. Ó, és üldözés!Az is mindig van benne,ami akkor a legizgalmasabb,amikor futnak egymás elől,közben idegfeszítő zene alatta.

Ja?..és azt elfelejtettem megemlíteni még,h ez a sorozat az autópálya rendőrség munkájába enged betekintést,de a munkájuk nagyon-nagyon széleskörű tevékenységet fed le,ráadásul éjjel-nappal bevetésre készek:)))....

16 ország vásárolta meg a filmet,de én egyetlen egy embert se ismerek,aki azért sietne haza a munkából,azért nem főz vacsorát a családjának és azért hanyagolja el más teendőit,mert egy részt se hagyna ki a Cobra 11-ből.

Aki viszont folyamatosan nyomon követi,attól ünnepélyesen kérek elnézést:))

Az RTL Klub a végsőkig kitart.A sorozat utolsó 10 percében benyom egy reklámot.Tuti nem kapcsolok át:D

2011. július 10., vasárnap

fókabánat


Már csak 21 nap van a műtétig és azt hiszem,h ez a diéta fontos dolog.Főleg úgy,h megint annyit mindent ettem össze-vissza,mint egy lakodalmas kutya. Csináltam burrito-t. Teleraktam zöldséggel, hússal és joghurtos öntettel. Ahhoz képest,h se fűszer és mindent párolva?!....aztán nem bírtam magammal és jött a tejberizs.Én egy állat vagyok. Most meg itt vagyok este 9 után, és olyan rosszul vagyok,h mindent megfogadtam.Először is azt,h soha többet nem eszek semmit!...habár,akkor fénnyel kéne táplálkoznom.Persze,nem lenne nagy gond,mert úgy nézek már ki, akár egy fóka.Csak még labdát nem tudok pörgetni az orromon. Nem is tudom.Azt hiszem,a lelkemben kéne keresni a hibát.Olyannyira vagyok szomorú,h megfogalmazni se tudnám.
Egy naaaaagy búbánatos fóka vagyok.Legszívesebben dolgozni se mennék holnap,csak hálóingben lennék egész nap a lakásban.Szerencsére,Fannim már hazajött, így nem engedhetem meg magamnak azt a luxust,h kurvaszarul érezzem magam és nem hogy bömbölni nem lehet,még egy könnycseppet se ejthetek.
Összegezve,egy dagadt fóka nyöszörgését olvastad,aki kívülről zokog befelé:(

2011. július 9., szombat

tökegyedül..

Azt hiszem, túl sokat mondogattam magamnak,h boldog vagyok,így elgondolkodtam a valóságtartalmán.Hm.Egyáltalán nem. Körül vesz a családom, a gyerekem és közben olyan egyedül vagyok,mint a kisujjam.De teljesen hülye hasonlat,hiszen a kezem végén ott van még a gyűrűs-,a középső-,a mutató- és a hüvelyk ujj is. Szerencse,h nem vagyok favágó. Öten mégiscsak együtt fognak,kapaszkodnak ha kell,elengednek és simogatnak. De én nem ezt teszem. Eltolok,makacsul ragaszkodom az álomvilágomhoz,ami a valósággal még köszönőviszonyban sincs.Ezalatt persze pörög az idő,egy percre sem áll meg,majd csak talán akkor,ha öregen egyedül leszek és a kutya se fogja rám nyitni az ajtót,mert még kutyám se lesz. 38 évesen még mindig hiszek abban,h valahol vár vki, hiszek a csókban, hiszem,ha látom,akkor felismerem. Ahogy öregszem,úgy marad 14 éves szinten az agyam,amikor izgulok,ha megfogják a kezem és tudok idétlenül vigyorogni,ha szépeket mondanak rólam. Mikor növök már fel végre,h tudatosan éljem az életem,mint a többi ember,aki körülöttem mozog?Egyedül csak az anyám nem,aki sodródik a mindennapokban egyáltalán nem várva a csodát. Sokszor eszembe jut a testvérem,mennyit filózhatott ezeken.Azt hiszem,túl sokat.Annyi csak a különbség köztünk,h én többször hiszem,h még érhet olyan boldogság az életemben,h megéri várni rá.

2011. július 2., szombat

kezdő karambolozás haladó rutinnal

Imádok vezetni. Sebesség, cammogás, szemöldökigazítás napellenző tükrében, mosolygás, szitkozódás, várakozás. Megtanulsz magadban beszélni és elkezded kedvelni a saját társaságod. A tömegközlekedést természetesen nem szeretném lehúzni, hiszen annak is megvan a varázsa. Készakarva szemeznek veled a metrón, hozzád simulnak a buszon, és ha szerencséd van, akkor boldogíthat vad idegen ember,aki vagy tök részeg,vagy nem normális,viszont eszméletlen hamisan énekel. De mégis. Az autó más. Kényelem, lelkiismeret nélküli környezetszennyezés, trágár szavak használata bocsánat mellőzésével.

A leggyorsabban megszokható dolog,hiszen időt takarítasz meg, több dolgot el tudsz intézni egyszerre és bátran tervezhetsz körömcipővel,mert ha ügyes vagy, a klotyóra is autóval mehetsz.

Az életembe amilyen gyorsan beszivárgott eme lustaság,olyan gyorsan ki is lépett. Remélem,h átmenetileg. Kisebb koccanásom volt persze,meg kellett szoknom,h vezetés közben nincs ábrándozás. De egész jól vettem az akadályokat,néha már sofőrtársaim gondolatában jártam,mikor hirtelen manőverre szánták magukat. Nem néztem le a kalapos skodásokat, nem szidtam a nőket, és ha én voltam a hülye,akkor sűrű bocsánatkérés vagy vészvillogás.

A vak szerencsének is sokat köszönhetek és a nálam jóval rutinosabb vezetőknek is. Viszont,ami tegnap történt,azt még egy rallyversenyző sem tudta volna kijavítani.

Zöld volt a lámpa és fáradt voltam sürgetni az előttem állókat. Láttam,h azért nem haladunk,mert kettővel előrébb vki le szeretne kanyarodni. Mivel mindenki várt, átvettem én is a hosszú sor nyugalmát. Abban a minutumban hallottam egy csattanást, és az agyamon végigszaladt fiatalkori autóbalesetem,de mielőtt még a teljes képsor lepergett volna,már csapódtam is az előttem álló kocsihoz. Így lettem részese egy négyes karambolnak,aminek a legrosszabb szereplőjévé váltam. Úgy összetörték mályvaszínű csodámat, h a sírás kerülgetett. Utoljára tárgyat talán gyerekkoromban könnyeztem meg. Azóta se. Értetlenül álltam az események közepén,a mosolygó vétkesen,akit cseppet sem rázott meg a történet,h a Jóisten ma jó volt hozzá és Fortuna is kegyeibe fogadta. Tudatlanul rendőrt hívtunk és ezért hallgattuk is mögöttem összetört Seat tulajdonosát,h ez butaság volt,hiszen édesanyja biztosítási bróker és ő már csak tudja,h ez hátráltatja az ügy menetét. Az ügyintézés és az azt követő helyzet hol érdekes volt,hol elgondolkodásra késztetett. A baleset okozójának talán az összes ismerőse megérkezett, akik odatornyosultak,fényképeztek, furcsán néztek. Szerencsére a rendőrök szakszerűen intézkedtek és már nem is gondoltam magunkat annyira butának,h felhívtuk a 112-t. Az igaz,h most legalább három hónappal meghosszabbítottuk az eljárás menetét,de a tanúk kihallgatása és az adatok felvétele megtörtént. Ráadásul,legközelebb olyan rutinos karambolozó leszek,h akár le is tudnék vezényelni bármilyen problémát. Csak személyi sérülés ne történjen! Annyi Vészhelyzet-sorozatot nem néztem végig. Bő másfél óra múlva,már hívtuk is a trélert,h húzza haza az autónkat. Most itt áll a ház előtt. Ha megfelelő szögből nézek rá az ablakból, akkor nem is látszik,h tegnap ütköztünk még három autóval. Csak a nyakam húzódott meg nagyon. Mintha zsiráfgyerek lennék,aki hirtelen megindult a növésben. Hogy a tudatalatti sokkban,vagy az általános őrületemben,de türkizkékre festettem lábujjkörmeim. Remélem,h mihamarabb visszatérek a forgalomba és ez a hippihullám is véget ér bennem.