Azt hiszem,h az epeműtétem kezd eldurvulni.A májamon egy elváltozást vettek észre,ami sehogy se jelenthet jót.A CT egyértelművé tette,h semmi keresnivalója sincs egy gummancnak a májamon.Van annak elég baja:) Ráadásul,az orvos állandóan felhív és nem azért mert tetszem neki.Egyébként,ő sem tetszik és ezt nem sértődöttségből mondom:)
Nagyon elgondolkodtam,h műtét után hogyan tovább.Mindenesetre,próbálok a Mindenhatónak nyalizni,hátha kegyes lesz hozzám.Most egész héten élelmiszercsomagot osztok a kollégáimmal. Nagyon fárasztó,főleg,h sokat fáradok. Utána persze megyek ügyelni és ezt most minden nap. De muszáj.Máskülönben megőrülnék. Az agyam jár össze vissza,ingerült vagyok és csak az jár a fejemben,h mi lenne a Fannimmal. Elég sok "baráti" kapcsolatot megszakítottam,mert önző mód magammal foglalkozom.Összpontosítanom kell az energiát oda,ahova a legnagyobb szükség van.Sajnálom,ha vkit megbántok,habár hiába rinyálok itt,úgyse hallja meg senki:)Csak az olvasó,de őket nem ismerem,ígyhát meg se bántom őket:)
Anyám is el van keseredve, mert ki fogja őt vásárolni vinni?Az unokahúgaim meg kölcsönkérnek hol egy ruhát,hol egy piperét és nem hozzák vissza.Azt gondolják,h már nekem úgyse kell?A gyerekem apja pedig teljesen ki van virulva. Van egy ügyvéd,akit ismerek. Menjek el hozzá és bosszúból mindent írassak a kutyánk nevére?Dehát azt se szeretem!Folyton szétszedi a kertet,megrágja a kerítést és totálisan büdös,mert utálja a vizet,hiszen a szőre nedves lesz.
Semmi kilátás. Remélem, h elsején a sebész jó passzban lesz és minden tudását beleveti a belső részeimbe. Egyszerűen most szeretni sem tudok. Nagyon le vagyok hangolva.Ez normális reakció?Vagy befordultam?Nem tudom. Még durván egy hét.Annyit kell kibírni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése