2013. március 23., szombat

Valaki.

Érdemes úgy élni,h megfeleljünk környezetünknek,a szabályoknak,h rengeteg vágyunkat, perverz kis fantáziánkat elfojtva csak elképzeljük az elképzelhetetlent? Megéri e mindenáron kitartani elveink mellett, hűséget fogadni a Mindenható előtt, hinni abban, h a kutyából nem lesz szalonna és majd az idő úgyis mindent megold?
Hogy is jelenthetném ki egyáltalán,h igen,akár nagybetűvel írva,ha egyszer sem próbáltam meg gátlástalanul elengedve élni az életet akár egy fél órára is?
Mert aki a legbensőbb kívánságát nem teljesíti önmagának, az sanyargatja a lelkét. Ha valóban figyelek magamra,meghallom a testem hangos zaját,amit a bőröm valamelyest tompít a lármából,megkapom a válaszokat a kérdéseimre.Legyen az távoli világban élni öreg koromra, kimondani a szót:szeretlek és nem azért,h végképp megijesszem,hanem,mert valóban így érzem abban a pillanatban. Kipróbálni a végtelen magasságot hőlégballonban, csoportos szexben lazsálni, őszintén véleményt mondani és elengedni,h megtarthasd.
Olyan sokan vagyunk már a Földön,h lassan kevés lesz ez a hely. Mégis,nem együtt élünk,hanem egymás mellett. Kevesen vannak,akik figyelik mosolyod közben a ráncaid, elkapják tekinteted és csak azért megérintenek,h érezzenek. Kevesen. Vagy éppen hogy csak egy valaki.......


2013. március 17., vasárnap

Születésünk alkalmából.

A mai nappal mindenkit köszönteni szeretnék:

Szeretem a Fannim, az Ő-t, a családom összes tagját,a barátaim,haverjaim,minden ismerősöm. Embertársaim és minden élőlényt a Földkerekségen. Az élettelen tárgyakat is,,mit természet vagy ember alkotott, a Húsvét-szigeteken azokat a fejeket,amik hatalmas nagyok.Ízeket,illatokat,mosolyokat,grimaszokat. A hangos kacagást,a zenét,a csendet, azt a legbensőbbet.A csókot,a szexet,a test minden hajlatát. A színeket,a fényt vagy az áldott félhomályt. A vak sötétben az érintést,táncban a simulást, küzdelemben az erőt, kanapémban a punnyadást. Mindent és mindenkit szeretek,ettől vagyok általában vidám. Ha szomorú is vagyok néha,az sem tart olyan soká'.Felvidít a lányom,lefoglal az anyám,elviszem a "Lidi"-be, a sorok között cikáz'.Így élem az életem,a szívem azért egyet kíván: hőlégballont, szívszerelmet és azt az ikeás csokoládétortát.Köszönöm,h vagytok és formáltok és itt nem a sportra gondoltam, mindenki bennem van,még akkor is,ha csak egy pillanatra.Titeket ünneplek,szó nincs itt rólam, puszilok mindenkit a kusza gondolatomban:)
Boldog születésnapot mindannyiunknak!:))

2013. március 15., péntek

Sziasztok!
Kérek mindenkit,aki tud segítsen embertársain.
Sokan autójukban rekedtek gyerekekkel, idősekkel, betegekkel.
Ajánlj fel szállást, teát, takarót.
Mindenkinek köszönöm.

 http://hvg.hu/itthon/20130315_Itt_megtudhatja_hol_segithet

2013. március 8., péntek

Ízek a hálózatban.

Elhatároztuk,mert osztálytalálkozó lesz. Akárhova nem megyünk, így hát beterveztünk egy próbakóstolást. Persze,titkon reméltem,h egy olyan új helyet fedezhetek fel, ahova bármikor, akár hétköznap betérhetek majd és pincéren a szemkontaktust nem kell megkeresnem.
Belépve kedves fogadtatás, jobbra főztek. Látványos. Na meg érdekes. Nekem mindenképp,mert képes vagyok a teát is elsózni. Az asztalhoz érve kis útbaigazítást kaptunk, mivel az étlap egy számítógép az asztalba építve. Kiválasztod,kihozzák. Üdítőt. Aztán kiválasztod és megint kihozzák. Főétel...
 Húsz éve nem látott osztálytársam,ki egyben partnerem is volt ezen a felfedező úton, rántott csirkét gombával és sonkával töltve kért, nekem pedig spagettire esett a választásom. Nem bírtam megállni és azonnal cserefalatot ajánlottam fel. Egy villányi tészta azért az eszméletlen jó illatú, bundázott csirkemellért cserébe. Persze,azért a bolognai tésztából sem adtam volna többet,mert úgy kívántam, mint várandós koromban a lángost éjjel kettőkor. Természetesen, ez mind nem volt elég. Az asztal lapja alatt elhelyezett egérrel rákattintottam egy desszertre. Sült szilvás gombóc vaníliaöntettel. Tökéletes volt. Pontosan annyira lehetett,mint ebédelőtársam mogyorókrémes palacsintája. Nem is jutott eszembe egy osztálytársam se :)))) Fogalmam sem volt,h melyik iskolába jártam és ...de ez..szilva...és közben a vaníliaöntetben forgattam meg az evőeszközt...
Újabb kattintás. Üdítő. Aztán a kurzor odahúzása fizetés gombra. Sima ügy.
Már csak az osztálytalálkozó helyszínének megtekintése volt hátra. Felmentünk az emeletre és ezezez... Megpróbálom leírni. Szóval. Ehetsz. Ez oké. Aztán vannak kanapék,ahol akár kávézhatsz vagy csak italozhatsz. Aztán ott van a VIP rész. Üvegajtóval elválasztva,amolyan japán fíling. Székek nélkül,alacsony asztal. Magyaroknak punnyadós, japánoknak tradicionális.
Szerintem mindenkinek ki kéne próbálni ahhoz,h csakúgy-vendég vagy akár cégesbulis-vendég legyen.
Ja? Meg osztálytalálkozós is...:)))
Cybergastro. Bárkinek.
Kaja.hu


Nemzetközileg...

Kedves Nőtársaim! Nemzetközileg éljünk!:)


2013. március 3., vasárnap

Pillanatra Párizs

Néhány napja az Irodától kb. 10 méterre egy harmonikás próbált pénzhez jutni játékával.
Kezdetben amolyan párizsi hangulat lengte körül az aluljárót, könnyed sanzonjaival pedig a múlt század francia kabaréit idézte vissza. Ahogy elhaladtam előtte és mentem fel a lépcsőn,azt gondoltam,h a Montmarte hegyén haladok felfelé,mely megannyi művészt ihletett már meg. Picasso-t...Dali-t...de valóságban csak egy kapucsínóért mentem a kávézóba. Persze tök mindegy is volt,mert az a hangszer messze elrepített a munkahelyemtől. Visszafelé baktatva még mindig ugyanaz a dal szólt. Talán csak pont az ismétlést kaptam el újra.

Nem.Nem véletlen volt. Csak ezt tudta, ráadásul most,h visszatért agyam Budapestre, ez nem is egy sanzon! Csak vhogy más hangulatot árasztott az összepréselt hangzás. Végül is...azért nem rossz.

Eltelt fél óra. Még mindig az a szám. Észrevettem,h helyenként hamiskás. Lehet,h ezért játssza el még egyszer és még egyszer? Gyakorol?

Egy óra múlva. Kezd a munka rovására menni. Nem tudok koncentrálni, mert még mindig az az egyetlen egy szám megy. Neeeem... volt már itt furulyás,pánsípos,szintis,de ez a legkitartóbb. Ráadásul, tök hamis!

Rendben.Nyertél! Eljött az a pillanat,amikor még fizetnék is az utcazenésznek. Csak hagyja már abba!!!!

Befejezte. Visszatért a külvárosi aluljáró néma csendje és újra az üres,semmitmondó átjáró lett, mint mindig.