2015. május 8., péntek

A. Rh. Positiv.

Hivatalosan is lezárult az életem egy szakasza. Szőkébb lettem,vékonyabb és határozottabb.
Kiléptem a komfortzónámból és elindultam egy ...mifelé is?!
Egyedülálló anyaként, egy gyerekkel igen furcsa az élet.
Nem tudok lepasszolni feladatot, ha nagyon muszáj. Persze,eddig se nagyon tudtam. Ráadásul a lányom mindenhova velem jön. Mindenhová.Vásárlás. Tök jó! Sokkal több mindent veszek így. Pudingok, túró rudik, barbie újságok...
Fodrász. Végre tudom,h árusítanak kis fülbevalókat is horror összegekért,"de úúúgy csillog anya!"
Az autóban ülve mindig szomjas leszek,éhes, pisilni is kell és hangosan hallgatom a zenét.
Betegen pedig, még sosem jöttem rá, h sokkal gyorsabb a gyógyulás,ha rám fekszenek, percenként kérdéseket kapok, fodrászolnak, sminkelnek...óóó..filccel nem kellett volna engednem a szemhéjfestést!
Egy hónapban kétszer viszi el Fannim az apja.Pontosabban, négyszer fél nap az enyém.
Sportolhatnék,randizhatnék,meditálhatnék, csak úúúgy...csak úgy lehetnék. Benne a világban, hogy elhelyezzem újra magam. Ehelyett pedig esténként az én szívem csak egyet lát, várok rá...ép elméjű ember megkérdezhetné:minek?! ...és amíg el nem jön az a pillanat,addig egy kanapén feküdve, hálivúdi színészen könnyezve elképzelem, milyen lesz az a momentum.
De addig is.... míg várok, egy ilyen Alkonyat-sztárnak is engedném (most az megy a tv-ben), hogy udvaroljon. Habár kicsit sápadt, meg ijesztő mikor átváltozik,de legalább korombeli,mert legalább 100 éves,csak 17-nem néz ki a hülye hóbortja miatt. Még h vámpír...pfff...12 évet éltem egy vérszívóval :)))

2015. április 12., vasárnap

Faljáró.

Vegyél egy nagy levegőt és engedd el a gondolatokat. Meditálj. Próbáld elképzelni a rétet, mezítláb a fűben járást. Legyél senki és semmi.
Vásárolj. Újra trendi a spagettipántos ruha. Két hét alatt húsz kilót fogyhatsz. Tinder. Tetszik, nem tetszik.
Érzed a virágok illatát. Milyen színeket látsz? Szedj egy csokorra valót.
Minden ember jó? Ne hagyd, magad! Legyél te a legsikeresebb üzletember!
Hagyd magad! Érezd,ahogy ahogy a vízesés alatt állsz és a friss víz végigfolyik a hátadon. Ne gondolj semmire, csak arra hogy van.
Akciós kuponok. Nem jön a villamos. Miért nincs az a három magvas kenyér?
Ahogy a ruhád levetted és folyik a testeden a víz, úgy jönnek le rólad a problémák. Lemosod magadról, a lelked megtisztul, könnyebbnek érzed magad. Minden,ami volt, az elfolyó patak sodorja magával tovább.
Nem te döntesz. A kormány. Az élet túl rövid. Az élet túl hosszú.
Minden a te döntésed. Az élet végtelen körforgás.
Hogyan szerezd vissza a pasidat. Az orgazmus nyolc titka. A vörös szőnyeg legszebb sminkjei.
Az emberek,akik körülvesznek, tükrök. Megmutatják milyen vagy, hogyan élsz.
Sokkal kevesebb időt töltünk az életben,mint azon kívül. Nem holnap kell változtatni. Most. 

Egy meditációs helyen csordultig van minden szeretettel. Szinte el sem akarsz onnan menni. Simogatnak és átölelnek a falak, a füstölők halvány füstjei.
De örökké nem maradhatsz a falaid között. Lépj ki és tedd a dolgod.



2014. december 29., hétfő

Édes kibuc.

A mi kibucunk ünnepe mindig is tartott érdekességeket. Hol két fő ment neki a hagyományoknak, hol egy kibővített közösséggel próbáltunk örömködni.
Azt hiszem, az idei év melengette meg leginkább a szívem. Lányom türelmetlenségével sodortatva magam, már december első hetében állt a feldíszített fa a szobában és jóval előbb tépte szét a papírt az ajándékon. Az ünnepi vacsora pedig minden személyiségjegyet felnagyított,de leginkább anyámét.

Az ajándékozás mindenképpen úgy választódik ki részéről,h ő minek örülne a legjobban. Végül is...lehet ez jó gondolat, hiszen amit szeret,azt egészen biztosan más is szereti. Hát persze!
Bele is álmodta magát az életünkbe. Nekem például...nagy szükségem volt már réges-régen egy 700 praktikából álló könyvre, ami megmondja végre,h a pillanatragasztót hogyan helyettesítsem házi csirizzel. Több idő, több pénz,de én készíthetem.
De, megint az unokahúgomék és leginkább a nagyobbik párja járt a legjobban.
Anyám kihangsúlyozta,h csak az egyikük kapta a díszesen becsomagolt dobozt, de megnyugtatta őket,h ebből mindenki jól jár.
A derű nagy volt, hiszen csokoládétortás könyvet kapott és tesóm barátja száján is láttam a széles mosolyt. Egészen addig,míg kíváncsiságból fel nem csapta csak úgy találomra az egyik oldalt és meg nem látta benne a következő receptet:
Halálos csokoládétorta.
Ekkor lehervadt a jókedv az arcáról és megköszönte az ajándékot. Én pedig? Megnyugodtam, h karácsony ide vagy oda,de az én anyukám most is olyan, amilyennek lennie kell.
Szókimondásával és tetteivel kellő bátorsággal áll a világhoz nem törődve azzal,h egyszer baromira egyedül maradhat.
Amúgy meg..nem fog :)

2014. október 15., szerda

Mint a villám.

Szombat volt és tavaszba nyúló ősz. Csak arra vágytam,h kiszabaduljak a természetbe és próbára tegyem minden porcikám. Na persze,nem teljes izomfeszítéssel, hanem csak úgy lazán..átmozgatva.
Kültéri fitnesz! Figyelembe véve a koromat és elszántságomat. Ez látszott a legmegfelelőbb ötletnek.
Partneremnek pedig egy hasonló lelkesedéssel bíró embert választottam. Semmi megerőltetés.

Elindultunk a háztól, kis kocogással. Azt hiszem...a 30.méterig bírtam. Utána kis pihenő következett,mert kiújult az infarktusom. A többi utat gyalogosan folytattuk. A kondipark eszméletlen volt. Twist-elés, levegőben járás, evezés a semmiben, síelés a föld felett. Sporttársam javaslatára levezetésképp az irányt a Margitsziget felé vettük és ismét könnyed joggolásba kezdtem. Egyszer csak azt vettem észre,mintha az élet lelassított volna. Mellettem mindenki sorszámmal a testén őrült rohanásban, izzadtan fújtatva szaladt vhová.
Magam mögé néztem és iszonyatos tömeg kergetett, előttem pedig, előlem vágtázott a sok ember.
Szakaszonként, különféle zenei stílusban utcazenészek próbálták a hangulatot fokozni. A kezdeti nyargalásomban népzene, a végemet járva pedig Eric Clapton-nal próbáltak a földi létben tartani.
Semmi máson nem járt az eszem,csak kikeveredni a spontán futóversenyből és megpihenni az Amelie-ben, melange-ot kortyolgatva, málnás sajttorta kíséretében.
Valahogy elkezdtem a széles betonútról kifelé sodródni a járda felé,ezt követően nem balra kanyarodtam a hídon,hanem jobbra. Így cseleztem ki az elszánt sportőrülteket és ha mi sem történt volna, újra a gyalogosok közé vegyültem. Csak vad zihálásom és csapzott hajam árulkodott arról,h vmi történt velem az eltelt időben.
A pozsonyi-n ülve hanyagul egy székben már csak arra gondoltam,h ember tervez, Isten végez :))
Ahogy pedig mondani szokták: A sport pedig azoknak való,akik nem elég intelligensek a heverészéshez.



2014. szeptember 5., péntek

Kihagyás

Drága Finesz- és Diétakövetőim!
Sajnos,néhány napig nem volt jó az internetem,ezért nem tudtam a napi történéseimet írni.
Remélem,h vmit azért csak ettetek,ittatok,csináltatok
Este ismét visszatérek! Ölelés Nektek!

2014. szeptember 2., kedd

Alakváltás.

Súly: stagnál
Magasság: mínusz 170 cm
Hangulat: üres
Edzéssel eltöltött idő: 30 perc
Étkezés: csökkentett pirítós, azzal a lekvárral...atyaég!, lazac,cékla.
Vízivás: egy liter
Bővebben: Reggel rápattantam a bringára,mert izgultam a Fannim iskolája miatt. Persze, ő mindeközben édesdeden aludt.
Aztán az egész nap valahogy teljes izgalommal telt. Leginkább jó,ahogy látom,h a lányom felnő...közben alig ettem vmit. Két ábrándozás között pedig arra is rájöttem,h kit engedek néha közel magamhoz. Mert megismerni vkit,nem mindig jó dolog ám. Viszont a legjobb diéta. Összeszorul a gyomrom és egy falatot se tudok letuszkolni a torkomon. Amikor pedig egy igaz barátommal beszélek, újra éhes leszek és felfalnám a hűtőt,az életet és a fene nagy szomorúságot...mert semmi értelme a bánatos fogyókúrának.
Hiszen én éppen életmódot váltok! Egészséges ételek (leszámítva a rózsaillatú csokit), súlyzózás, bringatekerés a teraszon és mindeközben alakváltás.

2014. augusztus 31., vasárnap

Lagúna diéta.

Súly:-10 deka. Hallom a hahotázást kedves olvasó,de hidd el..naggggyon nehéz
Magasság: Hatalmas.
Hangulat: Áldottnak érzem magam.
Edzéssel eltöltött idő: még egy nulla. Vegyük úgy,ma pihenő nap volt.
Étkezés: pirított, csökkentett szénhidrátú kenyér,2 tejeskávé,házi baracklekvár, egy szelet csokis süti, két kis burgonyás pogi. Kutyafuttában.
Bővebben: Uhh...ma rohanós nap volt és egyáltalán nem tervezős.
Először is, köszönetet szeretnék mondani az ALDI-nak,akik a csökkentett szénhidrátú kenyeret forgalmazzák, aztán a Privileg cégnek,akik szuper kenyérpirítót dobtak piacra és Varga Regina Gina-nak,aki nagy könyörgések után nekem adta a házi baracklekvárját
Ma semmiképpen nem tudtam edzeni,mert vártam,h csodálhassam a lagúnákat csónakból nézve. Még enni sem volt kedvem,mert annyira izgatott voltam. Csodaszép látvány volt a szinte érintetlen terület. Azt hiszem, a gyomrom, a lelkem,az egész testem ezzel lakott ma jól.
Holnaptól kőkemény edzés. Habár..majdnem minden nap ezt mondom :)))
Egyébként..szerintem.... a pocakom lejjebb ment, és a gravitációnak még mindig ellenáll dekoltázsomnak és nőiességemnek igen fontos része.

2014. augusztus 30., szombat

Banális banán is.

Súly: 40 deka. mínusz!
Magasság: változó
Hangulat: detto
Edzéssel eltöltött idő: 40 perc
Vízivás:másfél
Bővebben: Talán rossz időszakban kezdtem a diétát,mert nem vagyok vmi feldobott. Hangulatváltozások,miegymás, ami egyébként akár a sportban is levezethető lehetne. Ma ki is használtam. Annyira mérges voltam,h könnyedén letekertem 20 percet a bringán. Aztán megnyugodtam. Vad hasazás, és karizom erősítés.
Reggel egy banán,egyszerűen több nem ment. Aztán víz..víz..víz...délután pedig megnyugvásképp a Vanilinből egy tornádó szelet. Na. Hát erről is bővebben. Csokoládé és vaníliapuding keveréke a tetején,az alja pedig csikis piskóta. Mmmm...egy csésze melange és tárámm...diétás ámokfutásom be is teljesedett. Közben egyoldalú beszélgetések,miegymás :))

2014. augusztus 29., péntek

Negatív gazella.

súly: -20 deka. A kezdetekhez (aug.18) képest - 1 kg.
Magasság: folyamatosan csökken.
Hangulat: hárpia.
Edzéssel eltöltött idő: 40 perc.
Étkezés: tejeskávé,kakaó, csilis bab,2 db teljesen kiőrült kifli (nem a Kámaszútra kis kiflije)
Vízivás: két liter

Bővebben: Mit mondjak? Mintha látszódna vmi. Vagy csak én próbálom pozitívan szemlélni combjaim?
Reggel semmi mást nem kívántam,csak h felüljek a bringára és megigyam rajta a tejeskávét. Szerintem az is ér. Legalább megközelítettem a sporteszközt. Olyan 1óra körül megettem a maradék négy kanál csilis babot,két totálisan kiőrült kiflivel. Éljenek az örmények! A pékségük eszméletlen!
Felhívott Ágó és egészséges életmód tanácsot adott. Ő jobban bírja az alkoholt,mint én, de legalább a nővére zumbázik és állítólag bitang testet csinál. Holnap megnézem a jutubon.
Tulajdonképpen a lelki vergődésemnek köszönhetem,h egy árva falatot nem ettem már délután,csak a Fanni maradék csirkecombját,amit fel se írtam,annyira maradék volt. Tök olyan vagyok,mint a Rozikutyánk. Az is mindent megevett, amit a tányéron hagytak. R.I.P
Mire feleszméltem,h éhes vagyok,be is esteledett és még egyet facsartam pszichémen.
Azonnal hasazni kezdtem,meg a szokásos lábsúlyok. Gyakorlatok a gazella testért. Csak h bizonyítsam, a soványviki szépviki. Dagiviki,nemjó viki. Frászkarikát! Baromira kifelé kéne már sugározni. A negatív embereket állítólag messze elkerülik. Eszembe is jutott a Ben-Hur című filmből a leprások földje. Azokat az embereket is elkerülték,de azért gondoskodtak róluk. Néha leeresztettek egy kis káposztát és kenyeret.
Mondjuk...a káposzta jóóóó....de a kenyér? Tiszta szénhidrát...

2014. augusztus 28., csütörtök

Kövér nulla.

súly: +20deka
magasság: süllyedés
Hangulat: legalja
Edzéssel eltöltött idő: nagy nulla.
Étkezés:melegszenya,csoki, frankfurti virsli,saláta.
Vízivás: másfél liter, de gondolatban legalább még 8 feles (hp)
Bővebben: A reggelim 1 db paradicsomos stanglival kezdődött,az elmaradhatatlan zsiradékkal,a vajjal (csak h a vitaminok be tudjanak majd épülni a szervezetembe) és füstölt sajttal. Hogy jobban összemenjen a reggeli és kicsit kisebb legyen,gondoltam egy merészet és grillezni kezdtem. A sajt megolvadva parányira töpörödött, a vaj pedig szinte el is tűnt. Ez ám a diétás trükk! Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Ezt követően lementem Mimihez,aki megkínált rózsavirág töltésű csokival. Hát...basszuss..olyan volt,mintha folyékony szappant nyalogatta volna. Azonnal kértem a trüffeles bonbonból,ami az asztalán figyelt. Legalább három kellett hozzá,h az illatos borzalmat feledni tudjam.
A majdnem sokkhatástól totálisan elment a kedvem az evéstől. Csak olyan dél felé jutott megint eszembe,h a testet táplálni kell,h a lélek el ne sorvadjon. Még jobban. Innentől kezdve teljes mértékben egészséges dolgokat ettem. Két frankfurti virslit megsütöttem és zöldsalátával betermeltem. Ennyi.
A sport kimaradt,de cserébe egy kedves barátom gondoskodott róla,h ne jusson eszembe semmilyen étel,ital, életkedv és úgy maga az egész létezés.
Ez egy ilyen nap volt. Nulla sport,nulla életkedv...de vhogy ez is hozzátartozik a diétás viszontagságaimhoz:)
Na,majd holnap!

2014. augusztus 27., szerda

Diétás Chuck-i.

Súly: stagnál. Vajon miért?
Magasság: égig érő paszuly.
Hangulat:
Edzéssel eltöltött idő: 40 perc
Étkezés: saláta, barna rizs babbal, fél szelet torna és áááá...igen! Andinál kettő db banáncsoki.
Vízivás: másfél liter,de meg tudom magyarázni
Bővebben: A reggel még egész nagy lendületben ment. Befóliáztam magam,még mindig Mimi javaslatára és mint egy szorgalmas uzsonna, tekertem a bringát. Aztán saláta,de ahogy anyám csokitortája figyelt a tányéron..na, az vmi felháborító volt. Némán, de szigorúan követte tekintettem. Szinte kötekedett. Néztem jobbról, néztem balról, h tudnék úgy fogást találni a villával rajta,h ne legyen testemben kalória. Háát..találtam. Olyan csapást mértem rá,h azonnal eltűnt a szemem elől.
Ezután természetesen salátát is ettem. Elvégre diétázom.
Délben barna rizst főztem, babbal...ééééés...akkor. Éreztem,h fáj a torkom. Még a vízivás is fájt. Anditól kértem fájdalomcsillapítót, de olyan nehéz volt lenyelni azt is, h két banános csokit kellett ahhoz betolnom, h jóérzés legyen.
Most így,este 9kor végig gondolva a napot, megcsinálom a hasazást és a kargyakorlatokat. Holnaptól a diéta Csák Norisza leszek. Az már tuti.

2014. augusztus 26., kedd

Cukormentes őrület

Egy hét telt el és úgy érzem,h fejlődtem. Mind agyban,mint testileg. Csak még nem látszik. Egyik sem.
Súly: - 10 deka. Még most sem nevet.
Magasság: nőttem megint.
Hangulat: Édes
Edzéssel eltöltött idő: 50 perc
Étkezés: Édesség,sütemény, gluténmentes ez meg az.
Vízivás: két liter. A szokásos.
Bővebben: A reggelt vegyük úgy,h egyfajta performance volt. 30 perc tekerés biciklin, szabad levegőn,de azért megcsúfolva a természetet,mert a teraszon. Combom,fenekem,hasam betekerve folpack-ba,mintha vmi óriási tízórait csomagoltam volna.Szakadt rólam a víz,de én kitartottam végig az utamon.
Aztán délelőtt elszabadult a pokol a diétás boltban. Mintha minden termék a polcokon csuriban lett volna. Gluténmentes,cukormentes,tehát tonnaszámra lehetett enni. Aham, persze. Kalória volt a javából. Alig vártam,h este vezekeljek és bűnhődjek. Te jó ég! A fogyókúra mazochistája lettem :))
A lábsúlyok,mint egy gályarab lánca, a feladatok pedig könyörtelen hasazásban merültek ki.
Szerintem legalább 1354663843 db-ot kellene ahhoz megcsinálnom,h a mai nap kiegyenlítődjön.
Kíváncsi leszek,h holnap reggel majd mennyit mutat a mérleg.
Aki eddig követett az kérem,h ne vegyen részt velem a formálódásom ámokfutásában. A napnál is világosabb lett,h éretlen vagyok még a diétához.
Bármi elcsábít,ami édes,habos és jó az illata.
Holnaptól megpróbálok még erősebb lenni. Nem is megpróbálom! Kőkemény leszek. Beleadok majd 110 százalékot! (lásd. szerelmi bájital c. filmben)

kifogás,nem nyafogás.








A tegnapi kicsit megkésve,deeeee...
Súly: Pontosan egy hét után -80 deka. Nem cikizni
Magasság: 1 hét után valahogy ugyanaz
Hangulat: a legjobb
Edzéssel eltöltött idő: Nagy nulla. Mondjuk rá,h pihenő volt.
Étkezés: sváb káposztás pogi, 3 db virsli, csilisbab.
Vízivás: két liter.
Bővebben: szóval egy hét után se tudom megállni,h ne egyek vmilyen szénhidrátot reggelire. Így történt meg,h a sváb káposztás pogi bekerült a gyomromba. De tulajdonképpen ne is számítsuk,mert olyan kicsi volt,h max. csak három falat lehetett.
Délben 3 db virslit is betoltam és erre is van magyarázat. Kettőt szerettem volna,de a Fanni nem kérte az övét. Egy jó anyuka pedig mindent megeszik,mert ételt nem dobunk ki. Még a kutyának se :)))
Este csilis babot főztem. Atyaég! Egy tányér befigyelt és megint egy kifogás:))...mert fájt a fejem,bevettem gyógyszert és ahhoz előtte kellett ennem. Edzés kimaradt és ezt is szépen kidumálhatom. szükséges egy pihenő nap. Hááát...ezt jól ellőttem.

2014. augusztus 24., vasárnap

Nem adom fel!

Súly: valahogy - 80deka a kezdetekhez képest. Lehet a mogyorókrém miatt?! ezt majd külön kibeszélem...
Magasság: még mindig kövér...állítólag.
Hangulat: a magasságom miatt, ma aggódó.
Edzéssel eltöltött idő: 40 perc.
Vízivás: Legalább az állandó. Két liter.
Bővebben: Mimi adott egy guriga folpack-ot, h majd jól feloldódok alatta. Holnap kipróbálom. Tulajdonképpen az egész testemet kéne betekernem vele,még a fejem is,mert olyan nagy. Hm. De az már nem olyan szado-mazo játékszer?! a fene se tudja..mindegy,,szóval ennyit a folpack-ról. Reggelire megettem egy kistányér tejbegrízt. Atyaég...de imádom az édességet. Aztán a bűntudat miatt letekertem erős tempóban 20 percet a bringán. Délben egy szelet rántott sajt és most este jöttem rá,h egész nap többet nem is ettem. Ja? De igen. Egy sváb káposztás pogácsát. Háát..ha most számolnám a kalóriát..nem lenne sok.
A szokásos súlyzós edzések,főleg has tájékon. Egyelőre,még...ne adom fel! 

https://www.youtube.com/watch?v=kSwnatqhKog 

2014. augusztus 23., szombat

Az első igazi mínusz.

Hangsúlyozom még mindig,h ez nem vmiféle fogyókúrás blog. Csak most az az időszakom van,h le szeretnék adni 10 kilót bizonyításképp. Semmi több. 


Súly: - 1kg
Magasság: érzésre 3 méter
Hangulat: merengő
Edzéssel eltöltött idő: 45 perc
Étkezés: csokis perec, uborkasaláta,hal,sült zeller.
Vízivás: 2 liter
Bővebben:
Ébredés után kimentem a teraszra és felültem a bringagépre. A nagy lendület 15 perc után alább hagyott. De legalább már elkezdtem. Holnap majd többet tekerek.
Később a diétatörténelem legnagyobb üzletét kötöttem. Mimivel elcseréltem a 20 deka gombámat két db csokis perecre. Olyan büszke voltam magamra,h befaltam.
Aztán egyből bűntudatom lett,ezért legyalultam egy kis kígyóuborkát és fokhagymával, fekete olívával,na meg egy kanál tejföllel összekeverve azt is befaltam. Ebédre a szokásos tengeri hal volt,de most mellédobáltam néhány zellerkarikát.
Késő délután végigcsináltam a súlyzós gyakorlatokat. Basszuss..egyre több hasazást tudtam megcsinálni!
Kaptam egy kis lendületet ezzel az egy kiló mínusszal....de azért tudnék este enni ...:)

2014. augusztus 22., péntek

Cukorkavilág.

Súly: -70 deka
Magasság: nőttem. Főleg este. Felvettem egy magassarkút.
Hangulat:ohmmmm...
Edzéssel eltöltött idő: 40 perc
Étkezés: Szigorúan.
Vízivás: két liter.
Bővebben: Annyira fáradt voltam,h reggel csak ránéztem a teraszon lévő szobabringára. Egész jól mutatott. Na mindegy...
Aztán reggelire betermeltem egy olívás stanglit. Atyaég! Láttam a mennyországot. Délben hal,zöldségek,rengeteg cékla. De ezt hagyjuk is,mert megettem három teáskanál mogyorókrémet. Basszus...nem bírtam ki. Most is itt van előttem. Esküszöm, néz rám. Mit néz! Megelevenedett. Hallucinálok? Édességelvonási tüneteim vannak?!
Délután...ahogy elnéztem Fannim, cukorka rózsaszín szoknya volt rajta, madártejszínű felső és a hajában egy meggyzselé színű csatt. Mindenhol desszert...finomság...nyalánkság...
Ráadásul..most a Belga csoki című száma forog a fejemben.
Erősnek kell lennem,mert az egész mindenséget most édességnek látom.

2014. augusztus 21., csütörtök

Letűnt marcipán.

Súly: állandó
Magasság: talán nőttem.
Hangulat: bizakodó.
Edzéssel eltöltött idő: 40 perc.
Étkezés: csökkentett lekvár papucsban (lekváros papucs lipótiból), tonhalsaláta, titokban egy teáskanál mogyorókrém, grillezett hal céklával.
Vízivás: két liter.
Bővebben: Ma újra tanulmányoztam a szálkásítás mikéntjét. Szóval kiderült számomra...nem azt jelenti, h bemegy a bőröd alá és ki kell piszkálni egy tűvel. Basszus...itt diéta van és súlyzózás.
Fogtam a lábsúlyokat és azzal emelgettem a csülkeim. Meg kézi súlyzóval végeztem néhány karemelést. Ja? Hasaztam is. De ez még mind nem volt elég. Felcipeltem a tetőtéri teraszra a szobabringát és elhatároztam,h holnaptól tekerni fogok minden áldott nap fél órát a reggelbe.
Megnéztem egy Shakira klippet is. Ez a cél. Hát..igen. A program ezek szerint eltart majd egy ideig...mire így fogok kinézni :D Főleg úgy,h a múltori sütik mellett ott figyelt egy gombafigura marcipán a konyhapult kis polcán.....és még mindig ott mosolyog.
.......vagyis csak mosolygott :))...(hammmm...)

Farkasdilemma.

Súly: tonna
Magasság: mélység
Hangulat: világvége
Edzéssel eltöltött idő: 50 perc
Étkezés: még a rozsdás kerítést is. Farkaséhség.
Vízivás: két liter.
Bővebben: Rengeteget gondoltam ma az éhező gyerekekre,a világban dúlt háborúkra, az értelmetlen szenvedésekre. A Disney csatornán vetített Mulán című rajzfilmen sírtam, rengeteg csokoládét ettem, fél pizzát, de azért salátát is. Miközben legbelül érzékenységem kitörni készült, hirtelen agresszivitást is éreztem. Persze,amelyik nő ezeket a sorokat elolvassa, mindjárt rájön,h havonta egyszer talán vele is megtörténik mindez.
Nincs akaraterő, csak érzelmek. Így kérem szépen, még a brutál diétám se működik. Nem mintha eddig kőkemény lett volna
Holnap bekeményítek és büntetésből kétszer végig nézem Rubintréka hasizom tornáját.

Mézes szenvedés

Súly: -30 deka.
Magasság: mintha kisebb lennék?!
Hangulat: vegyi.
Edzéssel eltöltött idő: nulla
Ennek magyarázata: egész délutántól tartó kirándulás,sétálás szabad levegőn..sz'al most ez volt a sport.
Étkezés: lasagne, saláta, mééééézeskenyéééér. bocs.
Vízivás: 2 liter.
Bővebben: úgy kívántam egész nap a szénhidrátot és az édességet,mint amikor várandós voltam. Rá is jöttem a miértjére. Női napok. Jó kifogásnak tűnt,ezért hopsz két szelet mézeskenyér le is csusszant. Büntetésből este a pizzériában vízen és jegeskávén kívül semmit sem ettem. azt hiszem,egy hős vagyok
Holnap muszáj lesz sportolnom vmit. Átnézem majd a videókat a neten. Az ér?!

2014. augusztus 18., hétfő

Lassú átállás.

Ez egy általános blog. Semmi csacskaság, nőcis izék. Csak én. És te,olvasó :)
De most jelenleg ez is hozzátartozik az életemhez. A kilók. Aki pedig bántja őket,jól kiszúrok vele...és megpróbálok változtatni :D :D 
 


Súly: Tökéletes.
Magasság: ??!!
Hangulat: Vidám.
Edzéssel eltöltött idő: 40 perc
Étkezés: rozskenyér „szendó”, barna rizs meg a zöldségek, hal.
Vízivás: két liter, de még mindig azt tartom,h vizet igyanak az állatok.
Bővebben: Reggel muszáj szénhidrátot ennem, mert ha nem…ááááááá…idegroncs leszek. Két szelet barna kenyér, zsiradéknak vaj…atyaég…imádom az enyhén sós vajat, kígyóubikarikák és kettő szelet füstölt mozzarella volt. Hanyagul ráhelyezve. Na, ezzel gondoltam,elleszek. Basszuss…olyan éhes lettem pár óra múlva,h azonnal előre toltam az ebédet. Barnarizs, vegyi zöldségek és savanyúság. Vmi káposztaizé volt, répával. Persze, ezáltal mindjárt korán jött az uzsonna, tengeri hal várt a tányéron fűszeresen és most ott tartok,h hallom,ahogy a hűtőhöz hívogat az a puncsszelet,amit még a Gina hozott. Gyereeeee…egyél meeeg! Mióta tud beszélni egy sütemény?! …hogy eltereljem a figyelmet, tornavideókat kezdtem nézegetni. Aszonygyahogy. Rubintréka….metállédi…Béres Alexandra…lifetilt, Balogh Tamás. Az utóbbi ütős. Na mindegy….meg az újpalota fitneszgyakorlatok. Egyébként, Humbák Ferire kíváncsi lennék milyen súlyban van,mert mint kiderült,az alkohol iszonyat kalória. Viszlát, fehér bor?!
Most még azé' ennék ám...vajon kibírom?....

Határ.

Elhatároztam,h leadok 10 kilót. Most pontosan fogalmam sincs,h mennyi vagyok és egyébként se árulja el egy igazi nő , de titokban majd méredzkedem
A lényeg,h most meg szeretném mutatni,h 10 kilóval kevesebbet nyomva sem leszek jobb vagy rosszabb nő. Aztán persze, visszacsinálok mindent,de kib*ttul idegesít,h ettől függhet egy boldogság. A frászkarikát!
Sz'al..holnaptól diéta és néminemű testmozgatás
Helyi idő szerint 23.24. Budapest. Az elhatározás ideje.

2014. augusztus 14., csütörtök

Spam öregedés.

Azt hiszem,öregszem.
Már íméljeimben a spam-ek sem a régik.
Keserű uborka kivonat a koleszterinszint csökkentésében, természetes gyógymód a merevedési zavarok kezelésében (??!!), forradalmi megoldás a májamnak, alakformáló csomag, kedvezményes fogpótlás, gyógyulás Harkányban nyugdíjas kedvezménnyel.
Basszuss...Áron aluli bungee jumpingot akarok! Ital kuponokat az összes romkocsmába!...és potom pénzért vadvízi evezést az Alpokban!

2014. augusztus 12., kedd

Tökéletes forma: a gömb?

Azt hiszem, egyáltalán nem érdekelt volna az egész,ha nem kaptam volna olyan ütős és mély elutasításokat,megalázásokat nőiességemnek, mint amit folyamatosan megéltem.
Hiúságomnak, mérhetetlen ego-mnak is kereshetnék választ, talán így is van,de inkább csak simán próbálom megismerni a férfit, a másik nem gondolatait,reakcióit. Főleg azét, aki fontos számomra,hogy őszinte barátok lehessünk, minden nemek közötti gátlások nélkül.
Persze,felmerül bennem Karinthy kérdése. „Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?” Véleményem szerint azért lehet.
Jelenleg egy régen hétköznapi istennőnek képzelt nő végeláthatatlan gátlásait próbálom lefeszegetni alakjáról, ami napról-napra rakódott rá,mint a felesleg, mások ízlése és bizonytalansága miatt.

Egy haverom azt mondta B-oldal. De a vicc szerint lehetne kerek szám is (:O)
Bölcs anyám mondása pedig: negyventől felfelé, már lefelé.
Az én megjelenésem azonban még fittyet hány a gravitációra, inkább a soványságból a gömbölyűbe haladt, amit szeretek,hisz oly sokáig voltam lapos,mint egy lángos és csak szellememben voltam nő. A mai kornak viszont túlsúlyos vagyok. Túlságosan is súlyos.
Pedig...
reggel,ha tükörbe nézek,a legszebb testet látom anyaszült meztelen.
Mert volt,aki minden nap ezt mondta: szép. Én pedig elhittem. Elhittem és szerettem. Az összes hajlatom és porcikám. Senki testére el nem cseréltem volna,mert összeforrt azzal,ami legbelül voltam. A szomorúságommal,vidámságommal,az agyament gondolataimmal. Mind kiült formámra. Megpihent a fenekemen,combomon, de még a melleimen is. Az egész életem, képzeletem,boldogságom, lelkem, tükörképe volt fizikai valómnak. Imádtam és volt,aki imádott.
Nyilvánvalóan,nem tetszhetek mindenkinek. De ők nem is igazán ismernek. Hiszen kivetülésem a világra nem sokaknak nyert értelmet.
Ez lehet talán a megmagyarázása gömbölyű formáimnak? Nem. Ez nem magyarázat.Csak egyfajta útmutató azoknak,akik a külsőm mögött nem látták meg a "szépséget". Mert ha csak egy kicsit is megpillantotta volna, nem érdekelte volna a súlyom, a korom,akár majd a ráncaim.
Ugyanis ha magamból indulok ki, szerettem én vékonyat, dagit, magasat,alacsonyt,szőkét és barnát. Felemás cipőset.Ha volt stílusa, magával húzott, elvarázsolt.
Negyventől felfelé csöppet sem lefelé. Bebizonyítom addig az időig,amíg az Istenek is úgy akarják.
Mától szigorú diétába kezdek és kiegyenesítem az íveket testemen. Meghazudtolom teóriáim, életörömöm, bánatom. Becsapom a világot és egy ideig úgy élem,h fontos legyen a külcsín.  Kíváncsi leszek, ki fogja igazán megismerni azt a nőt,aki mindvégig legbelül vagyok.

2014. június 29., vasárnap

Hét nő.



Mert pontosan annyira vagyunk nők, mint amennyire a párunk mellett lehetünk, vagy szeretnénk lenni.  Hét nő. Bárki, bármelyikünk lehetne. Mind ugyanaz a test, egy személyben. Csak az a kérdés: kivel ébredünk?



Családon belül


Tudom, hogy nincs rendben, de nem tehetek mást. Minden egybefolyik. Az idő és a tér. Itt fekszik mellettem és bárki lehetne. Akár egy idegen is. Próbálok minél jobban az ágy széléhez közeledni, távolodni tőle. Fizikailag és lelkileg, mintha számítana az a 40 centiméter. Képzeletbeli falat húzok, nem láthatja a valóm, nehogy megforduljon és megkívánjon.
Nem teszek semmit, mert nem tehetek.
Nem vagyok nő. Egy senki.
A negyedik óracsörgésre mozdult csak meg. Már rég fent voltam, de a szemem mégis csukva tartottam, alvást imitálva, hogy ne zavarjon meg. Könyörögtem legbelül, legalább reggel hagyjon.
Hallottam és szinte láttam a szemhéjam mögött a mozdulatait. Ugyan úgy, minden nap, rituálészerűen. Mosdó, krákogás, zuhanyozás, felöltözés és közben az összes reggeli csatorna lapozgatása néhány másodpercig a tv-ben.
Én pedig feküdtem az ágyon, várva, mikor kattan már ajtón a zár, hogy kikelhessek. Elment.
Kimásztam az ágyból, nem érdekelt, hogy talán késni fogok a munkahelyemről.
Bárcsak ne kellett volna hova mennem, bárcsak én se lettem volna.
Kócos hajamat igazgatva fürkésztem tekintetem a tükörben, miközben előző napi sminkem a kicsordult könnyemtől elmaszatoltam arcomon. Kirajzolódott minden ráncom és fájdalmam.
A torkomban maradt kiáltások, a testnyílásaim, a fizikai valóm.
Aztán álltam a zuhany alatt lemosva őt, az érintéseit, a szagát.
A külvilág felé maga voltam a mosoly, az optimizmus, a végtelen szeretet. A nappaliban pedig a beteg világ, a meztelen valóság, aki nem tudott elszakadni a másiktól, haragudva a fene nagy boldogságra. Úgy, ahogy voltam, végignyúltam a kanapén és meztelenül ringattam magam összekuporogva egy szebb jövőbe.

Dél körül arra ébredtem, hogy csörög a telefon. Ahogy néztem, pontosan hatszor egymás után és ha nem vettem volna fel, akkor addig,míg azt a kis zöld gombot meg nem nyomom. Már tudtam, hogy ordítani fog, mert egy semmirevaló vagyok, és nem járok dolgozni. Pedig elindultam. Minden reggel próbáltam, de csak az út feléig jutottam és le kellett ülnöm egy padra, hogy erőt gyűjtsek.
Nem kaptam levegőt, mindenki engem nézett, alig vártam, hogy kinyíljon a busz ajtaja és elfussak.
Csak remélni mertem, hogy senki sem látta az arcom, a külsőm, a szégyenem. Oda futottam, ahová a legutolsó esetben se szabadott volna. Haza. A kívülről tökéletesbe, a bizonytalanságba, a végzetembe, menetelve a hétköznapi halálba.



Testem tükre
Még nem fogom fel. Nézek rá és mintha saját magamat látnám.
A bőre, a haja, a vonalai, mind-mind az enyéim is lehetnének. Ahogy figyelek rá, elfog a vágy és a szenvedély, mert minden porcikája szép. Ettől gondolom magam én is gyönyörűnek és nőnek.
Sosem hittem volna, hogy benne találom meg azt, amit annyi férfiban kerestem.
Ő pedig itt fekszik mellettem és pontosan tudja, hogyan kell úgy megérinteni, hogy átjárja az élvezet minden zsigerem.
Egyek vagyunk, csak két testben, mégis áldottnak érzem magam.

Éreztem finom parfümjének az illatát, ahogy átnyúlt rajtam, hogy az órát a negyedik csörgésre végleg elnémítsa.
Nem rohantunk sehova. Harmóniában voltunk az ébredéssel, a szétfoszlott álmainkkal és a rajtunk maradt éjjeli csókokkal. Tudtam, hogyha majd kilépünk a kapun, a külvilág felé teljesen mások leszünk. Titkaink lesznek mindenki felé, de nem zavart. Mert tudtam, ha egymásra nézünk, akkor édesen csapjuk be azt a képmutató világot.

Úgy keltem ki, hogy ne zavarjam meg. Szinte lábujjhegyen siklottam végig a hálón és mire a nappaliba értem, a csipkehálóingemtől egy hanyag mozdulattal megszabadultam. Jó volt pőrén, kendőzetlenül, gátlásoktól szabadulva mozogni, még ha csak a lakásban is voltam. Ő tett szabadossá, neki köszönhettem, hogy meztelenül is szép lettem.
Szerettem végigsimítani magam, akár a tükör előtt, belefeledkezve a mindenségbe.
Végignyúltam a kanapén és csak voltam. Ő pedig.. amilyen halkan kiléptem a hálóból, ő olyan csendesen lépett a szobába és csak nézett. A pillantása elárulta a következő perceket, órákat.
Abban a momentumban tudtam, hogy újra át fogom élni a mámort, ami az ájulásig visz el, hogy izmaimat megfeszítve majd elöntsön a kéj.
Mellém feküdt és átölelt. Pontosan úgy, hogy a combjaink összefonódjanak, és egymás mellét érezzük.
Dél körül ébredtünk újra. Egyszerre mozdultunk, egymásra mosolyogva huncut mód, mintha megint elkövettünk volna egy csínytevést. Talán azt is tettük. Mások felé.
Mert mások vagyunk. Nők. Igaziak. Mind a ketten.



Tabu
Rögzíteném a pillanatot, hogy soha ne múljon el. A most-ban vagyok, a jelenben, amiért mindent megadnék, csak tartson örökké. Ismétlődjék, nap nap után, történjen meg minduntalan, legyen állandó dejá vu.
Hozzáérnék, megcsókolnám, legszívesebben én lennék a kis kifli a takaró alatt.
Ő pedig békésen alszik, szinte mosolyog a szája. Azt mondta kedvel, jó velem lenni.
Nem kellett volna előző este meginni azt a pezsgőt. Csak feküdtem és próbáltam nem mozdítani a fejem. Iszonyatosan feszült a halántékom, a szemem pedig úgy fájt, mintha kinyúlt volna a fejemből legalább tíz centire.
Hiába feküdtünk le a pirkadatba, reggelre mégis megébredtem. Az óra könyörtelenül követelte az elmúlt időt, de csak négy csörgés erejéig. Végigpörgettem az estét.
Igen, csak átjött, hogy beszélgessünk és filmet nézzünk. Én pedig csak néztem őt és hallgattam. Nevettem, kacagtam és közben imádtam, imádtam és imádtam. Nem érdekelt már, hogy előrecsúszott az oldalvarrás a szoknyámon, hogy az egyik combfixem szilikonja már felpöndörödött. Próbáltam benne elveszni, bújni a lényegébe, oldódni a mozdulataiban, a pillantásában.
Ő pedig tündökölt, mert mint hallgatóság, bálványoztam. Láttam rajta, hogy megéli  Aztán kuncogva, huncut mosollyal a hálóig húztam magammal. Nem bántam, hogy másnap mi lesz.
A barátságunk már úgyis összetört. De hogy is lehettünk volna azok, hiszen minden részemmel kívántam. Mégis. Féltem megcsókolni. Azt gondoltam, ha megteszem, talán rájön az igazságra, mert az a csók lett volna a legigazibb.
Nem tettem meg. Együtt dőltünk el, mint két burgonyazsák és én voltam a nagy kifli. Betakartam, simogattam és átöleltem.

Dél körül arra ébredtem, hogy horkolt mellettem. Egyáltalán nem zavart, Sőt! A legkedvesebb mackóbrummogásnak gondoltam. Mégis...úgy pattantam ki az ágyból,mintha bűnös dolgot tettem volna. Azonnal összeszedtem a ruháim és késztetést éreztem kávéfőzésre. Vagyis..bármi mást tettem volna, csak ne ragadjon a talpam az ágy mellé,elmélázva a testén.
Kócos hajjal és félregombolt blúzzal próbáltam összerakni egy rapid reggelit, de a tejet véletlenül kiöntöttem a konyhapultra. Abban a pillanatban pedig már ott állt mellettem és átkarolt.
De nem szerelmesen. Hanem..olyan szeretetteljes ölelést adott. Meg egy puszit az arcomra.
Nem a számra, nem a nyakamra, az arcomra. Én mégis lehunytam a szemem és hamis illúziót kergetve elképzeltem a szerelmet. Hátha megtörténik. De nem történt meg.
Sosem szeretett meg csak úgy...


Bármit cserébe
Mindenhol érintenek. Kezek a testemen, lábak összeérnek. Simogatások mindenhol, mintha szeretnének. Persze, ez csak egy délibáb a végtelen lepedőn, hisz nem szerethetek igazán többet egyszerre. Szívemnek csak egy hely van, ami kitölti egészben, de nem kapom meg. Még félig sem.
Hatalmas betűs bombanő vagyok. De bármikor bekövetkezhet a detonáció.
Ez csak egy pásztorórás szerelem.
Még az óracsörgés előtt felébredtem. Tudtam, jönni fog. Úgy vágytam a szeretetre, hogy az egész testemet adtam cserébe.
Minden alkalommal használta, élvezte és hozzájutott ahhoz, amit más nem tenne. Én pedig megkaptam a káprázatot, a fantazmát, a képtelen agyszüleményt. Mert be lettem csapva, saját magam által és érzelmi kötődés helyet csak a testét használhattam.
Mind a ketten pusztán üzleteltünk. Ki a testét, ki a lelkét kínálta, mint valami portékát. Nem bántam.
Feszegettük a határokat, mit vállalunk be, mintha holnap már nem érne rá, vagy a jövőhéten. Mocskos fantáziát kiélni, élvezni, én pedig mohón még mindig a szeretetet kergettem.
Mint egy luxus kurva, aki már nem csak a pénzért teszi, mert megengedheti magának, hogy érezzen.

Ez tartott életben, hogy tudjam, létezem, kellek, így belementem abba is, hogy akár ketten legyenek. Odadobtam magam, éreztem a csókokat, de ezek mind hamisak voltak. Eszközök arra, hogy ki-ki saját testét kényeztesse ez által.
Pontosan másfél óra testi gyönyör volt, a kapcsolat megtörtént, feküdtünk mindhárman, lazán, ernyedve, könnyedén.
Már teljesen másra gondoltunk, újra a hétköznapokban, váltottunk néhány szót, de csak úgy odamondva. Mindenki azt kapta, amit szeretett volna. Apró perverziókat. Csak én voltam igazán a fekete péter, mert nem volt párom az érzelemben. Mosolyogtam, mintha tetszene igazán, mert legbelül a szerelemre vágytam.
Egyetlen egy alkalommal sem sikerült kicserélnem a szex-el, de minduntalan megpróbáltam. De hát lehetetlen!! Egy test nem egyenlő a lélekkel! Hiába egy, vagy több, lehetnék több kéz által is félrevezetve.
Minden egyes próbálkozással még mélyebbre nyomtam szellemem.
Néha kihúzott egy pohár bor,vagy kettő. Lazító nyugtatók, abból is csak kettő. Három, négy, öt..tizenöt..vagy huszonhat...
Lengén, a kanapén elnyúlva.
Mindenki azt hitte, szeretem önmagam. Mindig vidám voltam, hogy is mondták? Olyan laza.
Temetésem nem volt. Szétszórtak a Dunában.



Elmúlást kézen fogva

Még mindig ugyanaz a tekintet, semmit sem változott. Ő volt az első és ő lett az utolsó. A közte lévő élet pedig csak merő időtöltés volt. Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy majd a kezem a kezében lesz. Mindig is ott volt és most valóban itt van. Mellettem. Nem enged el, a karunk és a lábunk összeér egymás mellett. Nem kell már a szenvedély, az őrület, hogy a világmindenség tudja, szerelmesek vagyunk. Elég, ha rám néz, én pedig elveszek benne.
Fekszik mellettem és fogja a kezem. Végtelen szeretet.
Nem óracsörgésre keltünk fel. Mert már nem rohantunk sehova, ráértünk. Volt időnk pihenni és a berögzült szokásainkat lassan, rutinszerűen végigcsinálni.
Nem pattantam ki az ágyból, hogy szépnek lásson, mire kinyitja a szemét és a csipkekombinémat is kényelmes pamutruha váltotta fel. Úgy szeretett, ahogy voltam. Én pedig azt az embert láttam, akit annak idején megszerettem. A tiszta tekintetét, a huncut mosolyát és a finom, de mégis erős kezét.
Kereken negyven évet vártam rá és most itt feküdt az ágyamban. Beletúrtam a hajába, ahogy régen, de már ujjaim az ősz hajszálait szántották. Istenem, de szerettem mindig...minden pillanatomban ott volt, éreztem a háttérben és ő lett az,aki végül végigkísért a legutolsó életszakaszomban. Nem állhatott már senki közénk, nem kellett megfelelni. Egyetlen egy embernek sem, csak mi számítottunk.

Dél körül a konyhában mögém állt és átkarolt. Megcsókolta az arcom és könnyedén azt mondta: szeretlek! Ebben a "szeretlek"-ben volt a több évtized hallgatása és most könnyedén kimondhatta már, hogy újra egymáséi lettünk.  Amit a sors kiszabott neki, megtette. Kiszolgálta tisztességgel a rendeltetését. Ahogy én, úgy ő is felnevelte a gyermekét, hűséggel a társa mellett.

Megterítettünk, ezt is lassan, megebédeltünk ráérősen,mint a tehetősek, aztán kiültünk a kertbe. Ahogy nézett rám, a legszebb nő voltam mellette. A ráncaimmal, az idő torzította testemmel, a kontyba szedett ősz hajammal és a halvány rózsaszín arcpírrel.
Az időnk elfolyt, mint Dali festménye, de cseppet sem bántuk,mert nálunk már megállt. Egy életre.



Érintetlenül

Nem tudhatom milyen, sosem éreztem. A bőrömön a simításokat, az élvezetet, a szétáradó orgazmust. Nem jutottam odáig, hogy megérintsenek, mert vártam. Vártam a legjobbra, a tökéletesre, az igazira.
Nem jött el, így testem a magamé lett. Meztelenség a szememnek, cirógatás a kezemnek, fantáziám az elmémnek. A lelkem pedig az elmúlásnak.

Negyedik óracsörgésre ébredtem. Mindig ugyanúgy. Kikeltem, megetettem a macskát, aki talán sosem szeretett. Kinéztem az ablakon, hátha változott aznap az idő, az élet, de az is az állandóságban tette a dolgát. A szokásos rutin is lehetett volna, az a szürke szoknya, meg a színtelen blúz, de nem. Csinos akartam lenni, mert talán akkor rám néz majd, ha beértem.
Már ismertem a mozdulatait, a hangját, az összes hajszálát a fejét, az illatát. Hogy óramutató járásával együtt keverte a kávét, két cukorral.
Mindent megfigyeltem és rájöttem, hogy megérte várni. Váratni a testem, hogy egy olyan férfié legyen, aki érdemes rá. Nem a külsőségnek, hanem talán ami legbelül van.
Valamennyien elbuktak, ki ezért, ki azért, de ő nem.
Miközben végigment az irodán, soha át nem élt melegség öntötte el a gyomrom és szinte a világ is megállt egy pillanatra. Akkor döntöttem el, hogy övé lesz az, amit a legnagyobb kincsnek hittem.
Ahogy összeért a tekintetünk, láttam, hogy végigmért és közben mosolygott. A legszebb volt...és amikor kimondta, hogy: Találkozzunk!- az felért egy szerelmes verssel.

A tükör előtt álltam és szerettem önmagam. A szoknya kissé szűkebb volt, a blúz pedig harsányabb. Eldöntöttem, hogy a legfelső gombok nem fogják elrejteni a dekoltázst. Hagyom a szemeknek, a találkozásnak, kínálni fogom, hogy vigye. Vigye a dekoltázst, vigye a teljes valóm.
A cipő magas volt. Szinte remegett benne a lábam, de a női magazinok szerint ez a megjelenés origója.
Még egy utolsó szembenállás volt az előző napi szürkeségemmel és elindultam. Minden porcikámmal rohantam volna, minél előbb lássam és megtörténjen az igazi találkozás, de cipőm nem engedett. Szorította a lábam benne, pedig már sarkon fordultam volna, szinte az egész múltamnak. Egy vad roppanás és bokám megmerevedett. Ahogy a gyomromat a melegség járta át, úgy cikázott végig a fájdalom a fejem búbjáig azzal a forrósággal.
Odasántikáltam a kanapéhoz és leültem. Sírtam, nevettem, ahogy az élet visszarántott. Túl gyorsan történt minden? Talán nem kellene mégsem? Nem ő az igazi?
Telefonáltam, hogy nem megyek be. Tudomásul vették, ahogy az én nagybetűs férfim is. Nem hívott, nem kérdezett, mintha nem veszített volna semmit ezzel.
Lehúztam a harisnyám, a túl szűk szoknyát és azt a kirívó blúzt, ami nevetségesen közönséges volt. A halvány szájfényemet felváltó élénk rúzst pedig elkentem a sírástól lefolyt szemceruzámmal. Akkor döntöttem el, hogy neki sem fogom odaadni önvalóm.


Igazi


Minden rendben. Nincs idő, nincs tér. Itt van mellettem, és ahogy végig mérem, végtelen nyugalom árad szét bennem. Kedvem lenne a meztelen testéhez bújni,de túl tökéletes ez a kép amit látok, hogy megbontsam a látványt.
Ha a combjától elindulna a mutatóujjam és végigsiklana az oldalán, akkor tudom, mire a feje búbjához érnék, megfordulna, én pedig beletúrnék a hajába. Kezdődne minden elölről.
Elvesznénk egymásban, a tekintetünkben, a mosolyunkban, az érintéseinkben.
Nem is gondolok arra, hogy tökéletlen részeim lennének. Minden porcikám az övé és ezáltal tetszem magamnak. Gátlás nélkül megteszek mindent, bármit is kér, mert a testem hajlata idomul az övéhez. Mint a puzzle illeszkedő részei.
Nő vagyok, ő pedig a férfi.

Elkalandozásom a negyedik óracsörgésig tartott. Kora reggel volt, iszonyú késésben és miközben kapkodtuk magunkra a ruhákat, csókoltuk egymást. A borzas hajam és a szétfolyt előző napi sminkem sem húzott vissza attól, hogy visszarántsam őt az ágyra és egy gyors játékra hívjam.
Már rég a munkahelyemen kellett volna magyarázkodni, de még mindig a combfixem igazítottam és láttam rajta,hogy nem megyünk aznap sehova. A külvilág felé betegek voltunk, fájt a torkunk és be is lázasodtunk. A nappaliban pedig két, szinte meztelen ember próbált elszakadni a valóságtól, a jelentől és talán egymástól is. Bizonyítva minden elélvezéssel, hogy igenis működünk mi a másik nélkül, csak még azt az egyet. Azt az egyet, habzsolva és halmozva minden érzelmet.

Dél körül arra ébredtem, hogy szorosan magához húzott, ajkát végig simította a nyakamon.
Nem reméltem, hogy talán örökre velem marad, hanem tudtam. Tudtam, hogy míg világ a világ, bármi is történjék, el nem szakadunk egymástól.
Tökéletesek leszünk a tökéletlenben, kiegyensúlyozottak a bizonytalanságban, kezdet és vég a határtalan univerzumban.
Megérkeztem, megtaláltam, ő volt és lesz minden megtestesülésemben.