Tökéletes forma: a gömb?

Azt hiszem, egyáltalán nem érdekelt volna az egész,ha nem kaptam volna olyan ütős és mély elutasításokat,megalázásokat nőiességemnek, mint amit folyamatosan megéltem.
Hiúságomnak, mérhetetlen ego-mnak is kereshetnék választ, talán így is van,de inkább csak simán próbálom megismerni a férfit, a másik nem gondolatait,reakcióit. Főleg azét, aki fontos számomra,hogy őszinte barátok lehessünk, minden nemek közötti gátlások nélkül.

Persze,felmerül bennem Karinthy kérdése. „Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?” Véleményem szerint azért lehet.

Jelenleg egy régen hétköznapi istennőnek képzelt nő végeláthatatlan gátlásait próbálom lefeszegetni alakjáról, ami napról-napra rakódott rá,mint a felesleg, mások ízlése és bizonytalansága miatt.

Egy haverom azt mondta B-oldal. De a vicc szerint lehetne kerek szám is (:O)

Bölcs anyám mondása pedig: negyventől felfelé, már lefelé.

Az én megjelenésem azonban még fittyet hány a gravitációra, inkább a soványságból a gömbölyűbe haladt, amit szeretek,hisz oly sokáig voltam lapos,mint egy lángos és csak szellememben voltam nő. A mai kornak viszont túlsúlyos vagyok. Túlságosan is súlyos.

Pedig...
reggel,ha tükörbe nézek,a legszebb testet látom anyaszült meztelen.

Mert volt,aki minden nap ezt mondta: szép. Én pedig elhittem. Elhittem és szerettem. Az összes hajlatom és porcikám. Senki testére el nem cseréltem volna,mert összeforrt azzal,ami legbelül voltam. A szomorúságommal,vidámságommal,az agyament gondolataimmal. Mind kiült formámra. Megpihent a fenekemen,combomon, de még a melleimen is. Az egész életem, képzeletem,boldogságom, lelkem, tükörképe volt fizikai valómnak. Imádtam és volt,aki imádott.

Nyilvánvalóan,nem tetszhetek mindenkinek. De ők nem is igazán ismernek. Hiszen kivetülésem a világra nem sokaknak nyert értelmet.

Ez lehet talán a megmagyarázása gömbölyű formáimnak? Nem. Ez nem magyarázat.Csak egyfajta útmutató azoknak,akik a külsőm mögött nem látták meg a "szépséget". Mert ha csak egy kicsit is megpillantotta volna, nem érdekelte volna a súlyom, a korom,akár majd a ráncaim.

Ugyanis ha magamból indulok ki, szerettem én vékonyat, dagit, magasat,alacsonyt,szőkét és barnát. Felemás cipőset.Ha volt stílusa, magával húzott, elvarázsolt.

Negyventől felfelé csöppet sem lefelé. Bebizonyítom addig az időig,amíg az Istenek is úgy akarják.

Mától szigorú diétába kezdek és kiegyenesítem az íveket testemen. Meghazudtolom teóriáim, életörömöm, bánatom. Becsapom a világot és egy ideig úgy élem,h fontos legyen a külcsín.  Kíváncsi leszek, ki fogja igazán megismerni azt a nőt,aki mindvégig legbelül vagyok.