2015. május 8., péntek

A. Rh. Positiv.

Hivatalosan is lezárult az életem egy szakasza. Szőkébb lettem,vékonyabb és határozottabb.
Kiléptem a komfortzónámból és elindultam egy ...mifelé is?!
Egyedülálló anyaként, egy gyerekkel igen furcsa az élet.
Nem tudok lepasszolni feladatot, ha nagyon muszáj. Persze,eddig se nagyon tudtam. Ráadásul a lányom mindenhova velem jön. Mindenhová.Vásárlás. Tök jó! Sokkal több mindent veszek így. Pudingok, túró rudik, barbie újságok...
Fodrász. Végre tudom,h árusítanak kis fülbevalókat is horror összegekért,"de úúúgy csillog anya!"
Az autóban ülve mindig szomjas leszek,éhes, pisilni is kell és hangosan hallgatom a zenét.
Betegen pedig, még sosem jöttem rá, h sokkal gyorsabb a gyógyulás,ha rám fekszenek, percenként kérdéseket kapok, fodrászolnak, sminkelnek...óóó..filccel nem kellett volna engednem a szemhéjfestést!
Egy hónapban kétszer viszi el Fannim az apja.Pontosabban, négyszer fél nap az enyém.
Sportolhatnék,randizhatnék,meditálhatnék, csak úúúgy...csak úgy lehetnék. Benne a világban, hogy elhelyezzem újra magam. Ehelyett pedig esténként az én szívem csak egyet lát, várok rá...ép elméjű ember megkérdezhetné:minek?! ...és amíg el nem jön az a pillanat,addig egy kanapén feküdve, hálivúdi színészen könnyezve elképzelem, milyen lesz az a momentum.
De addig is.... míg várok, egy ilyen Alkonyat-sztárnak is engedném (most az megy a tv-ben), hogy udvaroljon. Habár kicsit sápadt, meg ijesztő mikor átváltozik,de legalább korombeli,mert legalább 100 éves,csak 17-nem néz ki a hülye hóbortja miatt. Még h vámpír...pfff...12 évet éltem egy vérszívóval :)))