Keze nő a fájdalomnak és szorítja a szíved.
Kicsordul a könny szemedből és átölelnéd a Földet.
Pénzt adnál a koldusnak, az utolsót is az éhezőnek és minden gyerek fejét megbuksiznád, h benne örömödet leljed.
Csak egy hónapban egyszer ordítanál,mert megint nyomot hagyott a csésze az asztal lapján, aztán megölnéd a szemeddel,mert nem úgy szólt hozzád.
Hangos ahogy mondja és nem is úgy mondta,mert meg merte kérdezni, de egyáltalán hogy merte megtenni?!
Minden igedesít és egyben megsírat,mert nő vagy havonta egyszer és akkor pontosan az vagy.
Kiteljesül benned, kezeddel tapintható a lelked, szerencsére nem sokszor,csak egy hónapban egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése