A változatosság kedvéért futás. Vagyis a futáson keresztül próbálom leírni a mai hőmérsékletet. A szigetre kiérve a kocsiból nem tűnt túlságosan hidegnek a mai nap.Persze..ment benn a fűtés,röhögés,sztorizgatás. Kiszállva sem éreztem volna másként. De amikor elkezdünk futni?!...úúú..a kezem.Csípte a szél..pedig olyan gyönyörű volt a budai oldalon a naplemente...egy aranysárga hidat képzelj el a Dunán keresztbe...a megmaradt hó pedig csillogott a part mentén...csak a hidegtől ne fagyott volna az arcomra a mosoly..a gumipálya egy jégpáncél volt, így nagyon óvatosan és lassan raktam a lábaim. Már az út elején éreztem, hogy a combom is kezd megmerevedni. Mintha végig feszíteném az izmaim. Aztán következett a fenekem. Ezen nem tudtam meglepődni,hiszen hatalmas felületet képez a testem hátsó részén.Miért maradt volna ki pont ő? Talán ilyen feszes utoljára 18 éves koromban lehetett, amit az akkoriban szerelmemnek hitt fickóm megnyugvással paskolhatott. A végső fagyott érzés a cicimen hatalmasodott el. Természetesen ez a legkisebb kiálló részem,az orrom után,de ez a sorrend nem is olyan biztos néhány barátom szerint:) A cicim kemény volt, mint egy frissen plasztikázott cicababának.Ennek örültem,egészen addig,míg újra az autóba nem ültem. Elkezdtem olvadni hóember módjára. Egyfajta hibernálás utáni érzés kapott el. 2009 van?ez a sziget pesti része?
Holnap mínusz 20 fok alá is süllyedhet a hőmérő higanyszála. Pedig a hóvirágok már a szomszédban előbújtak,a kacsák a duna vizén önfeledten bohóckodnak és én is megvetem már a rövidebb szárú futónadrágot!!Tessék már kitavaszodni!!!