Azt hiszem, a bennem lévő energia kitörésre készül. A hajnali fennlétem egyáltalán nem fárasztott el,sőt! A mai szigetszaladgálásomat babakocsival futottam le,de úgy, mint akit üldöznek. Azt érzem, mintha egy két lábon járó atombomba lennék.Ha rövidesen nem tavaszodik ki,megőrülök!:))Az egész telet Fannikám élvezi, a hóemberek, és azok a vadkacsák, akik belógnak a szigeten lévő strandnak a medencéjébe. Színültig van meleg vizzel, a kis csámpások meg ott úszkálnak benne. Amelyik meg megunja, az áttotyog a Duna hideg vizéhez. Kocogásunk közben is átvágott a gumipályán keresztbe két hápogó, de annyira komótosan, mintha két öreglány jött volna ki az uszodából reumás fürdőzés után. De olyan is volt, aki a hóban fetrengett a füves részen és gyűjtötte be azt a kevéske napsugarat.
Minden egyes körbefutás alkalmával valami új történik,de ha mégsem, akkor csak nézem a házakat, a hidakat, a hegyoldalt, és elfog a szerelem Budapest iránt....