A nap egész jól kezdődött.Délelőtt Alma-koncerten voltunk. Három faszi van a zenekarban, hegedűs, gitáros és az énekes. A húrosoknak van családjuk és gyerekük is egy csomó,de az énekesnek nincs. Ott jópofáskodott a színpadon két szám között, a gyerekek meg hangosan kacagtak. Milyen ember lehet az,aki fiatalon gyereket nevettet?Az ennyi idős fickók rockzenekarban akarnak férfiak lenni, szőrös mellel vagy fiúcsapatban lányok álma. Színültig volt az úttörőház nagyterme..annyira jó érzés volt látni azt a sok mosolygós kis nyavalyást..Fannim természetesen nem annyira élvezte, ellenben velem:)...énekeltem,táncoltam,ami kell...szóval jól indult a nap.Aztán ahogy hazaértünk,rögtön rohantam az ambulanciára a megadott időpontra. Még itt is jó kedvem volt, leszámítva azt,lehet, hogy műtenek két hónap múlva. De nem félek..ha muszáj,hát muszáj...jó kedvem még mindig töretlen...a buszon mélázás, emberfigyelgetés...a gyógyszerem baromi drága és basszuss...két hónapig mindet be kell szedni...bazinagy doboz..
Most este van, de már a délelőtti jókedvemnek maradványa sincs.Lehet, hogy az unokatestvéremék válnak, a férje épp a nagynéném férjét szidta telefonban. Az igaz, hogy egy pokróctermészet,de most miért nekem mondja?! Ismerem, elfogadom,kész. Rossz érzések kavarognak bennem.Aztán felhívtam a nagynénémet.Vmi nincs rendben,de ezek csak megérzések. Nem szeretnék belefolyni,mert nem rám tartozik,de annyira átérzem a tesóm helyzetét és annyira segítenék..de nem lehet...csak megvisel,ha vki nekem kedves és szenvedni látom belül...
Azt hiszem lefekszem aludni. Reggelre mindig feltölt az én Fannim,ahogy mellettem szuszog egész este,néha megfordul és átkarol a kicsi kezével...