Tegnap,este mentünk ki a szigetre futni. Olyan könnyedén szökelltem a fagyott gumipályán,hogy alig lehetett utolérni.Persze, az is lehet, hogy sporttárs csak hagyott kibontakozni:)
Valószínű,hogy a bennem felgyülemlett feszültségek voltak azok,amik hajtottak.De azt hiszem,hogy a végén leelőztem őket.Egyáltalán nem fáradtam el,még a levegőt se vettem szaporábban. Talán csak az arcomat csípte ki a szél..annyira érzem, hogy vmi változás lesz,hogy talán ezért vagyok ilyen merev. Persze lehet, hogy csak a tavaszt várom már annyira. Ahogy kinézek a tetőtéri ablakból,látom az utcai fények megvilágítják a sunyiban hulló hópelyheket. Ha most az igazak álmát aludnám így hajnal fél 4-kor, akkor reggelre biztos nagy meglepetés érni.De íííígy..már be is ütemeztem a hólapátolást reggeli után. Csak az vígasztal,hogy a Fannim nagyon élvezi a nagy fehérséget. Megpróbálok visszaaludni...