2013. április 14., vasárnap

De akkor ki volt a Judit?

Közös érdekek voltak. Elvégezni az iskolát, kibírni a az oktatókat, túl élni a gyakorlatokat és nem utolsó sorban egymást. Amikor aztán eljött a végső bizonyítvány kiosztása, mindenki ment tovább azon az úton,amit a Jóisten/Sors/Fénylények/Kemény szülők kijelöltek számunkra.
Ezalatt az idő alatt hol barátságok köttetek,h pedig a nagy semmi. Egy dolog viszont biztos volt. Az,h egy adott időpontban,egy adott helyen találkozni fogunk. Pénteken este a Kaja.hu-ban.

Nagyjából egyszerre érkeztünk. Ki a bőrkanapén nyújtózott végig,ki pedig az asztalnál. Ezért volt jó a galéria rész. Az étel-ital rendelése internetes rendszeren keresztül működött. Az asztalokba voltak beépítve az elektronikus étlapok,így a pincért csak akkor láttuk,amikor kihozta a megrendeléseinket.
Talán a hely,vagy h nem vagyunk már olyan fiatal kamaszok, gátlások nélkül szóba elegyedtünk egymással és az a fiú,aki egy köszönéssel is megpirongatott volna, fesztelenül beszélgettem vele mindenről,de legfőképpen az élet nagy dolgairól. Rá kellett jönnöm, h mennyi végtelenül kedves,tele humorral emberrel nem barátkoztam anno és most milyen jól is éreztem magam. Egytől egyig egyéniségek,színes, saját világgal és könyvbe illő sorsokkal voltak teli. Óó...ha akkor, fiatalon nem vagyunk tele szociális gátlásokkal,amely megakadályozza,h kapcsolatot tudjunk teremteni,h megismerjük egymást...de hát..mindegy is volt,h mi volt. Pénteken akkor volt. Akkor volt a most és ott volt a pillanat,h újra szembekerüljünk akkori kamaszkorunkkal. A szemünk ugyanúgy fénylett,mint anno és ha a ráncaink és a felszedett kilók már ki is kezdték a külsőnket, a hangunk összetéveszthetetlen volt.
Miközben előkerültek a régi sztorik, ettünk és ittunk. A könnyed ételek nem engedték lenyomni a hangulatot, sőt! Szinte hívogatták a mély sötét merlot-t, h finom, fűszeres ízével olyan dolgokat is kimondjunk, amiket sosem mertünk. Igen! Utáltam a matekórát! Igen! Én voltam,akinek tetszettél! Igen! Imádtam,amikor azt mondtad,h...
Ahogy a zárás időpontja felé közeledtünk, egyre több ital és történet került elő. A bailey's is kakaóvá változott szervezetem számára. Elhatalmasodott rajtam a világbéke hangulat és az egyetemes szeretet.
Szerencsére, a Kaja.hu-ban csak kedves felszolgálók voltak,mert ő tőlük is puszival köszöntem el, hiszen a világ jó, ráadásul azt hittem,h ők is az én osztálytársaim.
Hazaérve már a jézusi érzéseim csillapodtak. Ha filmben lehetett volna kifejezni,akkor Dr. Jekyll és Mr Hyde-t említhetném. A felnőtt nő átváltozott kötözködő partiarccá,amit ő egyáltalán nem gondolt kötözködőnek.
Igenis, jó volt az énekhangom, a telefon azért van,h használják,ha kell éjszaka is és ...a többire nem emlékeztem.
Másnap felébredve több lettem. Nem csak kilókban,hanem érzésekkel. Átjárta minden részem, mert találkozhattam szemtől-szemben azzal a három évemmel, amit már majdnem elfeledtem.
Szívemből remélem,h fogunk még találkozni.


Nincsenek megjegyzések: