Pihenésem viszontagságai.

Csak egy órácskára szerettem volna délután lepihenni. Bekuckóztam jó mélyen a kanapéba és a szemhéjam hamar rá is nehezedett a szaruhártyára. Pedig nem szoktam délután aludni. De vhogy csalogatott magával a takaró és a párna. Nagyjából egy 45 percet sikerült kikapcsolnom a testem és amikor felébredtem...
Azt sem tudtam,h merre az arra. A nevemre hirtelen nem emlékeztem.Felemás zokni volt rajtam.Ja? Azt még alvás előtt sikerült véghez vinnem. (Tejóóóééég!) ....és indultam a Fannimért az oviba. Odafelé gyalog,de visszafelé autóval szerettem volna menni. Az pedig sehol. Miért?..miért?...miért?...ja? Gyalog jöttem.
Elhatároztam,h még mielőtt elviszem a lányom tornára,még iszom egy kávét. Vagy kettőt. Amíg Fanni balerínázott,addig még egyet.
Lassan szeretnék lepihenni,de pörgök és sehol egy kis fáradság. Csak egy órácskát,de úgy érzem,h a szemhéjam a homlokomhoz tapadt. Mert kialudtam magam délután. A takaró és a párna pedig....rám se néz.