Elolvastam Lukács Béla elméleti fizikus egy tanulmányát. Ha már az én szürkeállományom ennyire fantáziadús, legalább egy ember szabjon neki gátat. Sikerült. A fekete lyukak valószínű,hogy nem egy párhuzamos világba röpítenének, hanem simán elégnék porrá és hamuvá. Aztán a tér és idő fogalmával barátkoztam. Egy csomó tudományos alátámasztással ismerkedtem meg,szóval végre vki elmagyarázta, hogy Atlantisz sem létezhetett különféle okok miatt és a Marson se fogunk lakni. (Akit érdekel,olvassa el:Lukács Béla: Utazások térben,időben,téridőben.)
Ahogy élek, vagyis a mának és nem filózgatok ,hogy milesz majd ekkor majd akkor,mert úgyis jönnek-mennek a történések,akár a fejem tetejére is állhatok,de ez a hihetetlenül távoli jövő igen érdekes. Elképzelni az elképzelhetetlent.
Jó lenne, ha az ember rájönne, hogy nincs egyedül és marhára nem az ő kedvéért süt a Nap és a Föld se azért forog, mert Isten megpörgette,aztán elkezdett teremtgetni rajta ezt-azt.