Ma volt az első nap, hogy biztonsággal mentem az úton. Lányom elaludt az ülésben, hátam mögött lévő utas sem tud vezetni, az autópályán se voltak sokan..szóval haladtam, ahogy kell.Néha még hátra is dőltem a kormány mögött és a tükrökben is láttam ezt-azt:)..Valahogy nem izzadt már annyira a tenyerem,nem kapaszkodtam görcsösen a kormányba...azt hiszem,lazulok.Persze, nem szállhatok el magamtól sose, hiszen aki már rutinból vezet,nem is tudja, hogy ez egy életveszélyes mutatvány ááám...:)...
Mindent egybevetve jó volt.Kezdek hozzászokni ehhez az autóhoz,sőt!Még talán szeretem is ezt a formát,a kezdetleges dizájnt, az egyszerű megoldásokkal teli dolgokat.
Klótyóra azért még nem megyek vele, teljes átéléssel vagyok képes közlekedni buszon,metrón,villamoson.Hiszen azt is szeretem.Nézelődni..bambulni...élvezni, hogy UTAZOM.
Ha két évet kibír mellettem ez a gépjármű és nem költöm rá az életem, akkor megy veteránvizsgára és felspécizem, mint a Grease-ben Kenickie-ék azt a csotrogányt....természetesen évjáratának és a francia izlésvilágnak hangulatával fűszerezve.