Láttam már, mikor a felhők gomolyogni kezdtek egymásba, hogy itt zivatar lesz,de ekkora??!!
Mintha letaszították volna egymást az égről... Hömpölygött a víz végig az utcában, a kertben,a járdán, utat keresve magának...aztán óóó...a konyhaablakon kinézve szivárvány!!Milyen széééép...felemeltem Fannim, hogy lássa mennyire dicsekszik a természet..ő ilyet is tud!....de a háttérben már készülődnek a főszereplők a következő felvonásra. Az ég kék egén szürkés-fekete ruhába öltöztek a felhők,harci táncot járva....az összecsapást villámok kísérik, és lezúduló eső. Ahol először medret ásott magának a víz, ott most újra és újra mélyíti tovább...
Aztán elment az áram. Hm. Most akár egy giccses romantikus filmben is szerepelhettünk volna, mert a konyhaszekrényből előhalászott teamécsesekkel raktam tele a kandallót. Még egy mosolygó kerámiafejet is kivilágítottam vele, amit Fannim ámulva nézett. Amilyen korán kezdtek az égi színészek, olyan hamar vége is lett az előadásnak. Csak a sötétedő utca maradt,meg a csend. Nem hallottam semmit, a szomszédaim hangján és a szirénázó tűzoltók autókon kívül. Egymást kérdeztük, hogy van e áram...nincs...úgy látszik, ma mindenki romantikázni fog:)..végre alkalomhoz illően öltözködhetek. Felvettem a pöttyös gumicsizmám és lementem felmérni a károkat. A tisztára mosott faleveleken kívül csak a kutyát láttam összegömbölyödve anyám zsebkendőnyi küszöbén. Naszép! Visszajött a csavargásból. Talán ez volt a felbecsülhetetlen kár:))...
Kimentem az utcára és megtisztítottam a csatornalefolyók tetejét, hogy jobban lemenjen a víz. Mindenki szedte össze a leszakadó faágakat és vad söprögetésbe kezdtek. Közben visszaidézték azokat az időket, amikor még ennél is nagyobb vihar tombolt. Fél füllel hallottam csak, hogy már a 40-es éveknél tartottak ,holott a legöregebb szomszéd is a tracspartiban 50-ben születhetett...
A vihar elvonultán valahogy mégis olyan jó érzésem támadt..Nem volt rohanás..zajok...csak egymásra figyeltünk...jó volt ez a pár órás áramkimaradás. Persze lányom elkezdett álmosodni a nagy sötétségben,így vittem altatni.Úgy fűzte át a nyakam, mint egy szoros lánc. El sem engedte addig...meddig is?...amíg el nem aludtam....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése