Tegnap elgondolkodtam egy barátság fogalmán.
Azért szerettem mert különlegesnek,különcnek és őszintének ismertem meg. Vagy a kép,amit látni akartam volt az. Mindegy..az egy külön boncolgatás.Már-már szinte rajongásig fajult, hisz bármilyen undok és simlis stílust vett elő, még mindig azt a másikat láttam benne. Hiába mondták körülöttem, hogy nem az,akinek látszik,én mégis kitartottam álláspontom mellett, hogy ez egy emberi gyöngyszem.
Szombat este egy kártyás összejövetel volt nálunk. Ott volt a "gyöngyszem" is. Most döbbentem rá, hogy ez csak egy tekla-gyöngyszem. Egy mesterséges utánzat. A csomagolás mást takar. Vagy eddig se volt másmilyen,csak én láttam másként?Óóó...
Eszembe jut egy történet erről.A nagynénémék ünnepekkor az ajándékot mindig vmi dobozba csomagolják,mert ugyebár úgy illik? Ők praktikus és spórolós emberek, tehát semmit nem dobnak ki csak pocsékolásból. Talán születésnapom lehetett, mikor kaptam egy dobozt. Szép nagy volt, ami kellően megindította a fantáziám. Lehántom a csilivili papírt, és lásd! Egy mobiltelefon!Neeeeem kelllett volnaaa-mondtam és fejtem ki a dobozból tartalmát.....egy világítóan piros pulóver volt benne...persze,szeretem a pirosat, de mégis lefelé görbült a szám,mert nem erre számítottam.
Csak remélni tudom, hogy ezt az embert nem a nagynéném szisztémája szerint csomagolta az élet és nem spórolt a Jóisten a pozitív tulajdonságokkal, mikor a "barátomat" alkotta.....