Ha megszentelt hellyé lehetne nyilvánítani vmit a lakásban,tuti a kanapé és környéke lenne az áldott terület. Hajnal kettő felé levánszorogtam a nappaliba és begubóztam egy pléddel. Háromszemélyes ez az ülőhely,de mégsem tudom végignyújtani a lábam. Kissé befelé lejt,de legalább meg van az az érzés bennem,hogy magával ragad és átölel. Valahogy mindig erre a helyre lyukadok ki,ha gyógyulni szeretnék. Pedig szivacsos, vászonból készült ikeamutatvány, semmi különleges nincs benne.És mégis. Még a gyerek apja is itt szokott regenerálódni masszív bulik után.A lányom pedig itt alszik el,ha még nem álmos.Megszokta várni,míg elaltatom (magam), óvatosan kioson mellőlem és halkan leszól az apjának az emeletről,hogy vigye le.Persze,a kanapé rögtön álomba ringatja és öt perc múlva már alszik is:)
Maga a nappali,ahol a kanapé is áll,mindig ezt a funkcióját töltötte be. Vendégváró,tévébambuló és természetesen gyógyító erővel bíró helyiség. Amikor a szüleim lakták a házat,apám is itt vészelte át a különféle macskajajokat, anyám is itt ágyazott meg nekünk,mikor várnom kellett a "félelmetes" doktornénit,minden ugyan úgy zajlik mint gyerekkoromban.Azzal a kivétellel,h anyáméknak fekete bőrgarnitúrájuk volt,ami még jobban magához engedett.
Aki ismert már kislányként is és jár hozzánk, mindig fura érzése támad.Semmi sem változott.A függöny,a szekrények,a csillár,az állólámpa,mind-mind meg volt. Nem történt változás.Csak a kanapé és a műszaki cikkek. Még a bútorok is ugyanott állnak,mint anno. A kanapé is.Ami biztosra veszem,h pozitív energiával feltöltött hely. A zarándokok,aki hosszú útjuk után eljutnak a célig (vagyis elvánszorgunk a kanapéig ilyen-olyan kínunkkal), azok mi vagyunk.A család.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése