Joghurt. Savanyú,mint mostanában az arcom,habár néhányan megjegyezték,h olyan egészségesen nézek ki.
Zorba krémfehér. Hoppááá! Imádom az ízeket, a temperamentumot, a harsány nevetést,az életet.
Gomba. Mint általában a nézésem,ha nem értek vmit és általában semmit sem értek,hülyének néznek és én csak hagyom....csak hagyom...
Burgonya. Keményítő és baromira nem keményít. Pedig ha csak a burgonyás lángosra gondolok,h szeretettel készíteném el és tejfeles lenne a szánk széle..na meg a nevetéstől...de kivel?
Tej. Emberi fogyasztásra nem alkalmas. A szerelem se. Némán szedi le a kilókat, fejti le a bensőd, feszegeti a határaid. Meddig mehet el?
Lekvár. Az édes. Az élet. Pillanatok öröme. Ami ha sokszor egymás után jön,akkor hívhatom boldogságnak is. Azt hiszem,mostanában egy olyan ember eltett gyümölcsét találtam a legfinomabbnak,aki a szívét is belefőzte az eperbe, meggybe, szilvába. Pedig nem is ismerem....és vhogy mégis.
Fokhagyma. Rettentően taszít,ha megérzem máson,pedig ki nem hagynám az ételből. Mint a férfi bőrének illata. Vmi eltol,vmi beindít. Nem kell ide parfüm,h elrejtsen.
Szalszaszósz. Rég lejárt, mégis otthagytam a középső polcon. Azt gondoltam,h majd csipszezünk a tv előtt? Még tv-t se nézek?!..és kivel?
Vöröshagyma. Megkönnyez és csak vágom és vágom apró darabokra. Ahogy az agyam is tudja,h mi nem jó, mégis csinálom és kell. Apró darabokra vágva a szívem.
Tojás. Együtt jár a baconnal. Társak. A serpenyőben. Sercegnek,összeérnek,játszanak,összefolynak,sülnek.
Alma. A legalsó fakkban fog rothadásnak indulni,ha vki nem tesz érte vmit. Kompótnak, barátokhoz, beszélni. Bárkihez.
Összenyomorított tubusok. Paprika,mustár,ketchup....ááá...olyan szörnyű látvány, mint az a nő,aki összehasonlítja a hűtő tartalmát az életével.
