Mikor lógatja vasorrát...

Anyám szerint egy boszorkánynak kötelező az asztrológia,ezért a gyógyfüvek erőltetett taníttatása mellett támogatta csillagbéli fejtegetéseimet. Mivel csak a jellemrajzok érdekeltek megannyi számított képleten, a jövőt pedig fürkészni részemről merő butaság lenne,ezért feladta küzdelmét,h esetleg egy füstös gömbből jövedelmező állásom legyen kíváncsi emberek pénztárcájának részvételével.
De nézzük csak, h mit jelenthet a tegnapi nyilas telihold, melynek megjelenésével láthatod a sorsod?

Csupán csak figyelned kell a jelenben, magadra és ami körülvesz. Bepillantást nyerhetsz a még meg nem történtbe, aki veled volt veled lesz,kit hiányolsz, sosem lesz. Legyen az test, érzés, gondolat, most választ kapsz és a felismerésben feloldódhatsz. Vigyázz, csak tiszta szívvel és ésszel tedd mindezt,mert máskülönben az önsajnálat és a káosz felemészthet.
Hétköznapibban mondjam? Szombaton hiányzott a macskám,az a fekete, nagyanyám szép kredence, mi a sufniban elenyészett. Az Igazi, ami az összes életben ott van, na meg a feltétel nélküli szeretet a szemben dolgozó élelmiszerlánc munkatársaiból.
Hát ez volt egy jótanács, egy vén satrafától :-;

Szürkéspiros.

Túl korán van még ahhoz,h mindent lássak, így hát csak bambulok ki a világba. Utasként megtehetem, hisz nem én vezetek, az ablakon kifelé bátran merenghetek. Nézhetem az előttem eltűnő házakat, utakat, bámulhatok át másik autókba, gondolkodva,h merre is mehetnek.
Semmi szín, többségben csak szürkeség és ehhez az idő is asszisztál rendesen. De a szürke is egy szín, nem lenézően mondom, csak vhogy ezt keveri ki magának az idő,ha esőre fordul. Persze a kis egér is pont ilyen és a grafitceruza által leírt súlyos szavak. Az ezüst pedig ékszer, mint elegancia.
De akkor miért kapom fel a fejem mégis a pirosra? Ami a leglehetetlenebb helyeket is összemaszatolja?
Ahogy utamon haladon...vasúti töltéseken, elhagyott házak gondozatlan kertjeiben. Megszínesíti a színtelen kórókkal teli mezőket, mint egy vásznat a festményhez, aminek a szemem látóhatára ad keretet.
Egy vadvirág,melyet nem köthetsz kedvedre csokorba. Vékony szárán a remegő szirmok azonnal hervadni kezdenének. Nem ajándékozhatod,csak a látványt, helyben csodálva. Ha művész vagy, megörökítheted. Zenében, képben, ki tudja,h még miben.... Filmezheted a fejedben, h majd sorra vedd az emlékeket...h mi volt az a piros,a végtelenben. Ha majd megöregedvén semmire sem fogsz emlékezni,de akkor is tudjad,h a pipacs volt az,amit a szürkéből kiemeltél.

Opus Jazz CLub

Szokatlanul forrón érkezett a tavasz. Csak a szél enyhített valamelyest,ahogy a belvárosi házak között kergetőzött saját magával. Néha próbált magával ragadni,de gyenge volt ahhoz, én pedig kövér.
De mit is számított az,h az időjárás ilyen bolond....nem vette el a kedvem attól,h a Bakáts téren a rendezvény forgatagában vegyüljek. Csábítóan hívogatott a pecsenyesütő messziről érezhető kolbászának és a közeli cukrászdából áradó cukor émelyítő illata. Az érzékeim mégis vmi másra vágytak. Új ízekre, új helyen.
Délidőben, néhány utcával feljebb a Mátyás utcában meg is kaptam.
Ahogy befordultam az összenőtt bérházak vágta úton és célirányosan haladtam az Opus felé, csak egy kisebb társaságot láttam, azt is az étterem előtt. Kívülről egyáltalán nem hencegetett a többi épületnek,h itt nem csak étkezni,de jazz zenét is lehet hallgatni, aki pedig klasszikus zenére vágyik,annak a ház belső udvarából kialakított koncertterem ad kellő kielégülést. Neeeem,nem.
Az üvegajtón belépve pedig elképesztő szerénységgel találtam szemben magam,ahogy kellő alázattal és tisztelettel hódolt a helység a művészet iránt. A hangulat fokozására pedig a fal adta meg a magyarázatot,ahogyan végig Bácsay Péter olajfestményein merengtem.

Hamburger..hamburger..hamburger. Mostanában mindenkinek van saját hamburgere. Pedig kezdetben csak olcsó büfékben próbáltak megélhetésként próbálkozni vele,hotdog kíséretében.
Hát,az Opusnak is szerepelt az étlapján és tulajdonképpen ezért is mentem. Adtam egy utolsó esélyt ennek az ételnek. Megérte.
Klasszik burger. Bucizsemle,darált marhahússal, házi csalamádéval, sajttal, házi készítésű hasábburgonyával. Igen,igen. A régi ízek,ahogyan nagyon régen mi magyarok ettük és mmmm...hol maradt azóta ez a savanyúság? Sehol. Felváltotta minden más,variáltuk, kísérleteztünk és közben elfelejtettük azt az alapdolgot,amiért megszerettük a hamburgert. Csalamádé. Visszatért a 80-as évek és a Mcdonald's itt porig is lett alázva.
Ebédelő társam ezt követően pedig egy következő kalandra hívott. A lazac burger színes világába.

Fekete,tintahalas buciban, lazac steakkel, wasabis majonézzel, házi sült burgonyával tálalva egy fadeszkán. Hm.
Első falat. Kegyetlen jó volt. A sült burgonya pedig pontosan úgy készült,ahogy a nagymamám anno készítette. A tökéletes házias íz,ahogyan még soha senki. Nagybetűs "A" burgonya.

Az ebéd levezetése egy körbevezetéssel zárult. Zenei könyvtár, koncertterem a legkiválóbban felszerelve,kitűnő akusztikával, tetőtéri rendezvényterem,sarok terem,tetőterasz...minden,amit egy kicsit is zenét művelő vagy szerető embert érhet.
Azt gondolom,h az Opus Jazz Club még rengeteg élményt és meglepetést tartogat. Hihetetlenül finom burgerek tálalásában. Is. Szeretettel ajánlom! Bárkinek.