Hétköznapi varázsló

Mindig átvernek. Így indulok neki.
Elég negatív hozzáállás,de vhogy magyar élelmiszerbolthálózatunk gyenge képességű pénztárosának majd' mindennapi alakítása ezt az érzést váltja ki belőlem. Na. Már megint mit tett?
Csupán 119 Ft helyett 1119 Ft-ot ütött be véletlenül. 10-ből 8szor mindig. Szóltam neki,h kissé sok ez egy müzli szeletért,de hát fene tudja a mai világban....így hát,csak szerényen közöltem az esetleges tévedést. Erre ő? Flegmán...h már megggint mi a bajjja a vevvvőnek...marcsikaaaa! hozd má' a kulcsot!...mert h bele kell piszkálni a gépbe. Mert reklamáltam. Az emberek majdnem megvertek. A szemükkel. Mire a legverekedősebbre ránéztem és azt mondtam: Önnek megérne egy müzli szelet 1119 Ft-ot?
A fotocellás ajtón kilépve visszanéztem. Mindenki a pénztárost figyelte. Mint anno Rodolfót. Mert nem pénztáros volt ez...hanem bűvész!

ÉNsegítő.

Miért adok vagy nem adok pénzt egy koldusnak?
Mert vannak szabályaim,meggyőződéseim, amik azt diktálják,h úgyis leadja,elissza,miért nem dolgozik? és még az is meglehet,h az én pár forintom tarja ebben a létben azzal,h adok neki. Ha nem kapna, biztos megpróbálna vmi mást tenni.
De lehet,h az ÉN pár forintom tarja életben?
Hát belenyúltam a pénztárcám aprópénzes rekeszébe és kimarkoltam vagy öt-hatszázat.
Azt mondta ételre kell,mert napok óta nem evett a társa és közben mutatott a pad felé,ahol egy már nőnek már nem igazán mondható hajléktalan ült összegörnyedve. Csak egy emberi lény volt. Megfosztva mindentől és csak a szégyenérzete maradt,ami nem engedte koldulásra. A tranzakció gyorsan lezajlott. Ahogy a buszmegálló felé haladtam,visszanéztem.. Intett nekem a férfi és hangosan többször is megköszönte. ÉN meg boldog voltam és pillanatokra Terézanyának gondoltam magam.De nem ez lenne zsigerből a természetes? Segíteni vkin? ..és itt most nem arra gondolok,h munkába menet minden nap minden koldusnak minden pénzünket odaadjuk. Csak ha tényleg úgy érezzük,h most szüksége lehet rá. Mégis. Megmagyarázzuk,h miért nem.
Közben az agyam azt sulykolta,h nem is a segítségnyújtásról szólt ez az egész,hanem az ÉN-emről. De legalább vkin kivételesen az EGO-m is segített.