Még az élet előtt.

Kijött anyámhoz a biztosító embere újabb szerződést kötni,h anyám az eltöltött éveit később pénzre válthassa. Lyukat beszélt a hasába,de a lényeg mégis az volt,h megéri sokáig élni. Mármint a biztosítónak. Persze,azzal nem számoltak,h egy 70 éves nő 13 fajta gyógyszert szed és naponta kreál magának stresszhelyzetet a kanapéból. El is mesélte drága édesanyám,h minden reggel és este 2 fehér, két rombusz alakú, két rózsaszín,egy nagy kerek,4 fél és két egész sárga gyógyszert kell bevennie. Máskülönben kalapál a szíve.
Még az utolsó pillanatban az ügynök 5 évről három évre javította a szerződést:)
Anyám orvosi tájékoztatását végighallgatva, majd  ránézve a biztosítós szomorú arcára,aki már ellenségként kezelte szülőmet, kíváncsian vártam a következő lépést. Hááát...nem maradt el a további fantasztikus lehetőség.
A cég embere újabb pozitív információkkal árasztott el minket,de már csak velem foglalkozott. Talán egészségesebbnek látszottam,vagy fiatalabb külsőm tette,nem tudom. De még egy új életbiztosítás reményében mindenképpen jobb lehetőség voltam. /Azt persze,nem tudta,h anyám tovább fog élni valószínűleg ,mint én./
Az első mondatnál még örülhettem,h élek,hiszen másképp h is tudnék akár én is életbiztosítást kötni,de a második mondatnál már minden veszélynek ki voltam téve. Legfőképpen a halálnak.Ez annyira nem is érdekelt volna, de aztán amikor az ügynök látta,h nem félek az ismeretlentől, akkor sandán már a lányomra pillantott. Nanee. Ő még nem írhat alá semmit - közöltem a kosztümös nénivel és ezzel minden potenciális jelöltjét kilőttem. Mivel profi üzletkötő volt,ezért hamar megenyhült és ismét az az örök mosolygós hölgy lett. Szerintem így is jól járt velünk, nekünk pedig lesz egy csomó pénzünk. Halálunk után...