Az egyik egy sánta, mind két lába fáslizva, kissé alacsonyra állítva a mankója. Ha ott mész fel a felszínre,akkor bevásárolsz, fagyit nyalsz, falatozol és megesik a szíved egy fekélyes, szakállason. Várja a pénzt.
A másik oldalon egy világtalan, kinek igazolványát még senki nem ellenőrizte,de hát kinek is jutna eszébe hivatalos okmányát firtatni? A vak is látja,h nem lát. Ettől vérszemet kapva koldusunk szintén egy műanyagpoharat tart azoknak, akik ha a napfény felé indulnak ebben a forróságban,akkor a postáig vagy az autójukhoz juthatnak.
Egyszer csak a sánta meghallotta,h túl sok apró csörrent szemtelen kollégája poharában, így lábát gyorsan az aluljáró másik végébe szedte. Alkalmi munkatárs látván ezt, támadó pozíciót vett fel, hiszen nyomorúságával keresett pénzt küzdelmes munkával kereste. Kereste és találta, megvédte és támadta. Kapzsi sorstársát, lehet önmagától.....h a telhetetlenség ne uralkodjon el rajta...összekaptak, haragudtak, talán szócsatát is vívtak. Hiszen testi fölénnyel egyik sem rendelkezett,mert egyik kopó,másik eb.
Hamar belátták az esztelen perpatvart, ezt követően szolidan újra a falhoz támaszkodtak.
Ki-ki mindegyik a saját helyére, s békésen vártak az eseti segélyre.
Ennek a történetnek tanulsága nincs,örülj minden napnak,mert szemed, lábad kincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése