Famunka,fapofa.

Mostanában ritkábban írok,mert annyira csaponganak a gondolatim,hogy mire leírnám az egyiket,addigra már teljesen máson jár az eszem...ezen a héten két könyvet végeztem ki.Az egyik a Potok:Kiválasztott,ami a zsidóság hétköznapjaiba enged bepillantást. Érdekes,ahogy a zsidók vélekednek saját magukról. Megérintett...na a másik a Pogány vágyak.A szex-tusa folytatása. Emberek szöveggyűjteménye a szexről,helyzetekről. Annyit nevettem rajta, hiszen minduntalan magamra ismertem:))..
Közben az időjárás is megfordult a héten,a kellemes késő nyárból a tél előszele ijesztget minket. A hangulatomat is teljesen fagyasztotta. De ennek is megvan az előnye. A nagy világfájdalmaimban törnek elő belőlem a kreatív ötletek. A dolgozószobába remélem, hamarosan kész lesz a fa, hulló leveleivel. A sablon már feltűzve a falra, hogy szokjam a látványt, már csak a baldwinfiúra várok,hogy árajánlatot adjon a faanyagra. (azért baldwinfiú az asztalos,mert olyan snájdig srác,mint a híres színésztestvérek).Szóval,megdizájnozom ezt a szobát is. Csak a hangulatvégett...szeretem itthon otthonérezni magam:)..fogynom is kéne...és most jövök rá.Teregeni és takarítani is...

Pont ott, egy pont vagyok.

Letöltöttük a google earth-t.Beszarás!
Ha anyámnak mutatnám,aki elég felvilágosult nő, biztos úgy csinálna, mint az egyszeri paraszt ember,aki az állatkertben meglátja a zsiráfot.Nézegetné egy darabig,de a végén megcsóválná a fejét és azt mondaná:Már pedig ilyen állat nincs!
Megjelenik a Föld, és egyszer csak a házam tetejét is láthatom teljes közelségről. Rájöhetek arra, hogy hiába is tartom olyan nagyra magam, hogy itt születtem, a világban még egy portszemnél is kisebb vagyok. De akár a Föld közepe is lehet ez az utca?:))..óó...nézőpont kérdése.
Mindenesetre, a tágas űrből nézve bolygónkat látom,hogy így összességében az élet az ÉLET.
Bejárhatom előre a világot a forgószékből,hogy aztán túraszandimat felvéve kíváncsian visszanézhessem a saját szememmel,amit a monitoron láttam.
Jó ez a technika...és nem hogy elkényelmesítene,hanem késztetésre bír, hogy menjek és lássak világot! Ahogy Clouseau főfelügyelő mondta a Rózsaszín Párducban:Indulok Münkenbe!!...

Van egy gyerekkori haverom. Jelen állás szerint hajléktalan.Egy csajjal csövezik együtt. Már az összes barátom próbált nekik segíteni,de még mindig a reptér melletti dűlőn élnek. Néha kijárnak oda a máltaiak ruhát osztani és kaját, a napi sörre valót összegyűjti,de tegnap felhívott telefonon, hogy beszélni szeretne velem, mert hallotta, hogy családsegítőben dolgozok.Tehát szakmailag megkörnyékezett:) Eddig némi pénzt, szállást tudtak neki adni az ismerőseim.Ennyit kért. Most is ezt kezdte el mondani a vonal másik végén. Mondtam neki, hogy találkozzunk jövőhéten, addig gondolja át, hogy mit szeretne és hogyan próbálná megvalósítani. Nehéz dió lesz, mert tulajdonképpen nem is akarja a változást. Életfelfogása szerint az utca eltartja. Hát...kössz szépen....Ha valóban nem a társadalom peremén szeretne tengődni,hanem valódi megoldást akar, akkor ahhoz ő is kell.
Meg fogom hallgatni,aztán majd kitaláljuk.Mivel kerületi lakos, így az első megálló a családsegítő lesz. Ha nem megy el,akkor csak pár forint és némi meleg ruhára van szüksége és az utcára,akiben bíznia kell,hogy eltartja.
Emlékszem, hogy milyen rendes,jóindulatú srác volt. Csak könnyen befolyásolható. Hm.Minden hülyeségbe bele lehetett rángatni,gondolkodás nélkül.Ahogy végiggondolom a többieket, hogy kik lettek, milyen emberré váltak...majdnem mindenki megtalálta a helyét..akkor ő miért nem?...érezhetem hibásnak magam az ő sorsát illetően?...semmiképp...az ő élete...maximum,ami a baráti segítségbe belefér,azt tudom nyújtani.