Egy nyugodt őszi napon....

Ha becsuknám a szemem és elképzelhetnék vmit,azt hiszem,h az Amazonas látványa tárulna elém az Egyenlítő mentén, ahogy az erdőt irtják és egyetlen egy növényt sem kímélnek. Valójában pedig csak néhány házzal arrébb lakó szomszédok készülnek a télre,h a kandallóban mindig meleg legyen. Mivel már két napja csak fűrészelnek...és fűrészelnek...és fűrészelnek....így hát úgy gondoltam,h a hangulat kedvéért megnézem a texasi láncfűrészest,aztán amikor azt is elképzelem csukott szemmel,akkor majd nagyon szépen megkérem a kedves szomszédaimat,h fejezzék már be a fa darabolását!!!

Jó erőben,avagy a szertár életre kel.

 Lassan már kezdtem úgy érezni magam,mint egy biológia szertár kitömött mókusa. A csontom még megvan,de már a belső részeim hiányoztak.Minden egyes műtéttel eltűnt belőlem vmi.
 Mostanra viszont sikerült végre kideríteni,h mi az én bajom. Pajzsmirigy-túlműködés. Így, egyszerűen.Tehát.
A szívem nem azért ver hevesen,mert szerelmes vagyok,csak a pulzusom megemelkedett..Egyébként se voltam úgy oda érte:)
A klímaváltozás pedig nem is olyan nagymértékű Magyarországon, csak a hőérzetem lett kissé felfokozottabb.Reggel valóban hideg van és az emberek nem hülyék,h már kabátban járnak.
A pamlagon sem lustán heverészek,csupán a szívinfarktus tüneteivel küzdök néha.
Na és most,h ezeket tisztáztam magamban és van kilátásom arra vonatkozóan,h akár még 30 évet is élhetek,átértékeltem az életem. Nem mondtam le a hőlégballonozásról és az özvegyi nyugdíj megkaparintásáról, újra hiszem,h krémesezni fogok az Igazival a kedvenc cukrászdámban és h túlélem a kutyánkat,vagyis látni fogom még szépen a kertünket.
Mindjárt másképp kezdtem látni a világot... és ezúton tenném közzé,h akinek örökbe adtam vmit az elmúlt hónapokban,azt kérném vissza. Aztán.Elegem van a kedveskedésből.Nem vagyok az,csak...csak elvoltam keseredve és adtam az emberi fajnak egy esélyt,h talán eredendően mindenki jó. Dehogy!
Még hátra van egy ultrahangvizsgálat,de az már tuti,h a cucimucivikinek annyi....
Csak is a hátrányos helyzetűeken,gyerekeken,fiatalokon,betegeken,szerhasználókon, mentálisan problémás,és a nehéz anyagi helyzetben lévőkön fogok segíteni.
Szóval,jól vagyok...

Sosem voltam oda a hosszú szárú csizmákért.Talán a Csizmás Kandúrt nem szeretem,vagy a Pretty Woman-t nem néztem eleget, de a ruhatáramból egy biztos.Kimaradt. Persze,anyám erőltette kisgyermek koromban rendesen,kedvence a kívül gumi,belül bundás változat volt. Ráadásul,ami legjobban zavart,h nem lehettem egyedi, mivel a 80'-as évek elején nem igazán volt választék. Így hát, beleolvadtam a divat szürkeségébe. Na de aztán....

Eltelt jó néhány év, közben megnéztem egy-két olyan filmet,ahol a szuper képességű nőkön a latexruha kiegészítőjeként ott figyelt a hosszú szárú csizma és elhatároztam,h igen! Eljött az én időm! Márpedig egyedi leszek, nincs többé belül bunda, ÉN fogom meghatározni,h melyik lábbelinek fog a szára a vádlimhoz simulni és akkor megláttam.....
Szemmagasság felett egy kicsivel az üzlet polcán,szerényen a többi változat mellett. Sugárzott róla a kényelem és pontosan az a három csatt kellett díszítésnek, amitől még az elegancia határán belül volt. Jó magasra tették a csizma dobozát,külön szólnom kellett egy eladónak. Biztos kevesen próbálták,azért rakták annyira felülre....
Na mindegy,nekem ez volt a legtökéletesebb fekete csoda és alig vártam,h szoknyával hordva szuper képességű nőnek élhessem meg magam.
Fizettem,hazamentem,nagyon tetszett....
Másnap abban mentem dolgozni. Autóban,metrón,irodában,ah!..mindenhol..még ahogy az internet előtt ültem.Még úgy is kényelmes volt:)))....egészen addig...míg nem.....

Egy népszerű női oldalon meg nem pillantottam az én gyönyörűséges szerzeményemet az idei szezon legszebb ajánlatai között reklámozva!
Óóóó....neeee...minden nő látni fogja!Ráadásul még a lelőhelyet is oda írták!Ááááá...neeee.....annyira szép,h mindenki.Mindenki és mindenki ilyet fog venni:((((

Hát így múlt el az egyediségem és azzal a lendülettel bele is olvadtam a téli trendbe.....

Emlékek...

Emlékszem,mikor tinilányként anyámat kérdeztem,miközben illegettem magam a tükör előtt és próbálgattam a ruhákat: Ez jó?És ez? Szerinted ezt most hordja vki?....anyám pedig csak unottan vetett rám egy pillantást és nyeglén odabökte: az a divat,amit hordunk!.....én pedig azóta borzasztóan öltözködöm,köszönő viszonyban sem vagyok a trenddel és csak remélni merem,h divatban vagyok.....