A Nagy Kukkoló.

Örömmel vettem tudomásul,h visszatért Tubby /a kedves viszontlátás hevében rögtön el is neveztem/ és jó volt nézni,ahogy újra szövi az ármányokat és takaros kis lakását.
Ugyanúgy a váza, a porcelán halacska és a kaspó közé költözött. Persze,ő továbbra sem tudta,h én létezem,csak sejtette,h van Valaki,aki néha belekavar az életébe. Hol egy tomboló szélvihar /mikor nyitva hagyom a fürdőszoba ablakot/, néhányszor furcsa hangok /dolgozik a mosógép/, amikor pedig eső esik,szinte érezni lehet,h irányítják a természetet. Pedig semmi más nem történt,csak a "nagy fehér" zuhanyozott.
Tegnap közelebb hajoltam a selyemházhoz,visszatartva a levegőt,h teljes mértékben láthatatlan legyek. Így fedeztem fel azt az újdonságot,h már nem magányában él a kicsi Tubby,hanem egy hölggyel osztja meg otthonát.
Az új ara igen csinos volt. Hosszú lábak,formás külső és igen határozottan lépkedett a ragacsos szálakon. Talán túlságosan is,de lehet,h ez kell a férfinak. Határozottság.
Boldog voltam, h párra lelt az a jövevény, kinek megkegyelmeztem tavaly és nem ütöttem agyon egy összetekert újsággal. Hát igen...Isten útjai kifürkészhetetlenek...:)))
Le is vettem róluk a szemem és csak reggelenként néztem rájuk,h hogyan alakulnak a mindennapjaik.
Tegnap este viszont szörnyű civakodásra lettem figyelmes. Először hadonásztak egymás előtt,majd egyre hevesebbek lettek. A nőstény iszonyatos haragra gerjedt,dühében azon nyomban körbefonta Tubby testét,de olyan szorosan,h a végén már kapálózni sem tudott. Én pedig ezt az egészet végignéztem. Annyira megdöbbentem,h előttem végezte be az az ízeltlábú, aki oly kedves volt nekem,h egyszerűen nem jutottam szóhoz. Végzett vele. Egy szempillantás alatt.
Akkor azt gondoltam,h megbüntetem,de aztán rájöttem,más sorsot szánok neki. Hiszen dönthetek felette,mert egy magasabb rendű lény vagyok. Agyoncsaphatom egy ronggyal, özönvízzel eltüntethetem a lefolyón,de kínozhatom is egy befőttes üvegben. De nem! Éljen. Ameddig tud. Hiszen ez egy ragadozó. A természet rendje.
Ma reggel magányosan ringatta magát hálójában a kegyetlen özvegy és várta,h jöjjön a reggeli. Háát...várhatja,mert a párján kívül nem nagyon mászkálnak arrafelé "ízes" lábúak....

Valahogy így lehetünk mi is?Valaki dönt a sorsunk felett? Kukkolnak minket miközben zuhanyoznak?
Hm.Nem hiszem,h állnak felettünk egy strandpapuccsal,h aztán kilapíthassanak és a sorsomat sem irányítja senki. Csak saját magam. Na meg a véletlenek.

/De vki becsukhatná reggelenként a Nagy Fürdőszoba ablakát?...mert olyan hideg van...../