Buta volt,mint hat ökör.

Ahogy a kutyánk öregszik és se hal,se lát,mint a Dömötör,úgy leszek én napról-napra jobb formában. Az öregség legkisebb jelét sem érzem magamon és egyre kifinomultabbak az érzékszerveim.
Persze,nem hallok denevér módjára és a látásom se sasmadár, de az ízlelésem...mmmm...az kiváló!

Mostanában zöld teát iszom.Cukor se kell bele,kellemes csak úgy kortyolgatni belőle és valahogy mindig más ízt érzek ki belőle. Talán olyan lehet,mint a jó bor?
Óóó...szinte látom magam előtt a teaültetvényeket. Ahogy a hegyvidéki lankákon végeláthatatlanul zöldell. Hol enyhén a citromos íz, hol pedig megcsap a menta illata és igen.A jázmint megismerem. Nagyon jellegzetes.
Sokkal élvezetesebb,mint az a fekete és most már tökunalmas fajtája. Nem ragad magával egy álombéli utazásra sem.Csak ittam és ittam eddig....De ez?Ah..zöld tea. Ez lett a kedvencem. Minden egyes kortyban ott van a természet. A növények..mit növények?...a viláááág.

Miközben az átélt ízkavalkádról szinte ájuldozva írok,a mama kiszólt a konyhából:
-Te is kipróbáltad a zöldtea variációkat?
Milyen zöldtea variációkat?- kérdeztem elképedve.
Hát itt van a polcon!...jázmin..mentás..citromos..meg az az Earl Grey- magyarázta a látottakat.
Akkor esett le az én kiváló érzékem eredete. Basszuss....félrenyúltam és másik teát vettem el!Azért éreztem én annyi ízt.....Ezek szerint én is egy Dömötör vagyok:( Nem látom,h mit veszek és nem hallom, h mit iszom?!...:))))...