BUÉK!

Nem akartam klímázni. Érezni szerettem volna,h az autó halad, a rövid hajam lobog és az aktuális zenét az olvadó aszfalton közlekedő utastársaim is hallják. Átadtam magam a közlekedési lámpák és a forgalom ritmusának, fejemet pedig az ütemre ingattam a nyakamon,melynek némi mókát kölcsönzött a hatalmas keretű fénylő, arany napszemüveg. Szóval így mentem én a munkahelyre és semmi sem zökkenthetett ki ebből a létből,míg nem a másik oldalamon lévő lehúzott ablakon keresztül átsüvített vmi, ami pontosan a saját ablakomhoz repült és akkorát koppant,h Winand Gábor Egy lassú tánc című nótájából való andalgás sem volt elég,h pillanatnyi infarktusomat megússzam.
Néhány méterrel odébb,az Örs vezér terénél aztán pirosat kaptam. Lehajoltam,h megnézzem (miután a szívem is újra verni kezdett) mi a franc repült be a kocsiba.
??????!!!!!! Egy műanyag,fehér pezsgős dugó!!! ????!!!!!
Basszuss....
Ahogy a parkot rendezték az út és a házak közötti részen, a fűkasza vágás közben felkapta ezt a műanyag vackot és berepítette az ablakomon. Basszusbasszusbasszuss...pedig a középső sávban haladtam!!!
Az ember,aki még akkor is nagy munkában volt, másra sem nézve,csak a nyírógép oldalirányú mozgására, csak nyomta,csak nyomta....
Ő maga teljes védőruházatban. Szemvédő plexi a fejen, hosszú nadrág, zárt cipő, védőkesztyű. 
Na de mi van a körülötte lévő emberekkel?!
Nekiveselkedő indulataim mégis megnyugvásra találtak, hiszen berepülhetett volna csavarhúzó, arra sétáltató néni kutyája vagy csak a maradéka, kavics, esetleg papucs orrán pamutbojt. Aztán haladtam tovább, a rémülettől 20 évet öregedve, ősz hajszálaim lobogtatva.....