Ááá...majd vki felhív,mert az automatarendszerük egy 4jegyű titkos kódot kér-mondta lazán.
Aham-válaszoltam és már tárcsáztam is az ügyfélszolgálatot.
Tessék! Kárbejelentő!-csilingelő férfihang a szürke reggelbe.
Pillanat,adom anyámat!- intettem türelemre.
....és ekkor a következőket mondta drága édesanyám:
A callcenterazonosítómat?..viki! add ide a szemüvegem (én:húúúúha,ez nem lesz egyszerű)...igen..számlát is adtak....de rendes volt a szerelő nagyon...igen. Vannak számlák is.... Igen? Jaj, de jóóó! Ha gondolják,nem kell kifizetni mind,elég,ha a nagyobbik árról...(én: ??!!)...igen? Nagyon rendesek!...óó..hagyják...nem kerül majd semmibe!..majd házilag betemetjük a kertben a csővezetékek helyét....(én: kinéztem az ablakon és a szétbombázott kertet bámultam,a kimondhatatlan számú köbméter földkupaccal)....óóó..nem. Hagyják csak! Majd mi (vagyis: a többi családtag) azt is megcsináljuk házilag!...igen!a lányomnak van mobilszáma,de nem szeretné megadni.../kényszeredve nevet/....jó. Ha úgy könnyebb,megadom .../én:ááááááá/......igen! Egész nap hívhatják..../én:remek/....köszönöm,visz'hal'..../én már infarktust kaptam és az ápolókkal posztoltatok most/...
Anyukám mindenkit kímél. A biztosítót, az összes embert, aki totálisan vadidegen a számára és saját magát, mert más nevében is tud beszélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése