Az unokahúgaim már a szilveszteri partiruhákat válogatják, én meg nem is vagyok oda ezért a napért. Oda is adtam az egyik legszexibb felsőmet a nagyobbiknak.Remélem, hogy sikere lesz benne. Köldöktől van kivágva fenéklukig. Szerintem én azon a napon az igazak álmát fogom aludni Fannimmal, petárdák zaját kizárva. Még csak 28-a van, de már elkezdték meggyújtani és robbantani. Erre az össze kutya kórusban vonyít az utcában. Hihetetlen!.....és ez így fog menni legalább január első hetének végéig.Na mindegy,,
Szóval nem annyira bírom én ezt a szilvesztert. Visszagondolva, nem is volt még olyan jó évvégi mulatozásom. Mindenki fergetegesen szeretné jól érezni magát, minden buli, meg hepi, és úgy örülnek az új évnek, mintha minden január 1-jétől gyökeresen megváltozna. Egyébként nem vagyok ilyen negatív típusú, csak erről az ünnepről ez a véleményem. Persze, mindig megpróbálom a legtöbbet kihozni magamból ezen a napon:)
Közben az jár a fejemben-gondolva a következő évre-, hogy mit is szeretnék véghet vinni 2009-ben. Nyelvizsgázni szeretnék, Fannikám karjából még többet kihozni,magasabb fizetést (akár más munkahelyen is) rendszeresen futni és naponta legalább két liter ásványvizet inni. Micsoda tervek!!:))Saját lábon állni és a lányom érdekében minél egészségesebbnek lenni.

Sonkás-hagymás rántotta,keksz, puding,üdítő,muffin,palacsinta,bableves, muffin, üdítő,üdítő,pogácsa, keksz,rosszul vagyok, keksz, szendvics, csoki,üdítő, rosszul vagyok, nos-pa, maradék muffin, zöldség burgonyával összedarálva maradék gyerektől,csoki, keksz, nagyon rosszul vagyok...pfjj...nos-paaaaaaaa....almaecet...pfjjj.. lefekszem.
Holnap két kört futok.

Görbe a bögre, avagy sütni sosem könnyű.

Ma rávettem magam és ismét kipróbáltam, hogy tudok e sütni. A válasz egy órán belül kiderült. Nem. A franc. Egyszer már próbálkoztam, akkor a képviselőfánkkal indítottam, de olyan kemény lett, hogy parittyába helyezve embert lehetett volna vele ölni. Most muffint szerettem volna előállítani saját kezűleg. Kakaósat!
Két bögre liszt (azért választottam ezt a receptet, mert itt nem kell pontosan mérni gramm-ra, mert mint mindenben, ebben is elég nagyvonalú vagyok)..meg félbögre cukor, meg mit tudom én mennyi teáskanál sütőpor,meg vanillincukor, szóval csupa bögre- és teáskanálméricskélés:)
Amikor az egészet összekutyultam egy hatalmas tálban, már éreztem, hogy ennek furcsa az állaga. Olyan ragasztószerű vmi. Na mindegy,gondoltam, legfeljebb jó lesz pillanatragasztónak és a hűtőmágnes hátlapjáról lejött mágnes, a kedvenc poharam füle és a konyhaszekrény szegőlécének a kérdése meg van oldva.
Szóval ott tartottam, hogy kész ez a csiriz. Annyira nehezen tudtam belerakni a formákba, hogy épp hogy csak sikerült. Úgy ahogy. Végül is, úgyis meg fog dagadni,és akkor majd elnyeri végső formáját. Alig vártam, hogy megsüljön. Mikor nagy nehezen kiszedtem a szilikonformákat a forró tűzhelyből, a nevetés rám tört. Mint nyolc kupac kaki:)Az íze hááát...kis jóindulattal azt mondán,nem rossz. A lányom elfordította a fejét, mikor kóstolásra invitáltam, de ettől még nem törtem le. Anyám eléggé szereti a hasát, és ha holnap megeszi, akkor ő lesz a karácsonyi hősöm!
Utána olvastam a recept közzétételének az alján a hozzászólásokat. Kivétel nélkül kezdő szakácsok, és mindenkinek sikerült. De miért???

Beléptem két nálunk piacvezető kozmetikumokat forgalmazó helyre. Tök ugyanaz a kettő, az is lehet, hogy valahol fent egy mind a kettőnek a főnöke. Szóval beléptem, mert nem szerettem volna másra hagyatkozni,hanem mikor kedvem szottyan, rendelek . El is újságoltam pár barátnőmnek és felajánlottam nekik, hogy élhetnek azzal a kedvezményes árral, amivel én is. Végül is, nem szeretnék hasznot húzni, inkább csak baromi rendes vagyok.Naja. Elmagyaráztam a koordinátoraimnak (na ez is milyen hülye pozíció),hogy nem anyagi inditatás vezérelt, pusztán a magam ura szerettem volna lenni, hogy ne kelljen mindig kérni valakitől egy aktuális katalógust, de ugyanakkor értesülhessek minden akciókról,miegymás. Látszólag megértették, de mind a kettőnél végig kellett hallgatnom a sikersztorikat, meg az anyagi lehetőségek tárházát. Micsoda lehetőség! Azt hiszem, békén is hagytak úúúúgy két-három hónapig:) Közben megismertem egy-két fazont, akik totális fanatizmussal forgalmaznak. A lakásuk egy termékbemutató központ, a közös téma a termék,természetesen a sajátjuk, és ne is próbálj meg más témában kérdést feltenni, mert biztos, hogy előbb-utóbb az adott cég által világszabadalmoztatott krémekkel találod szemben magad. Karácsony előtt ímélben ösztönző leveleket kapok és ragyogó lehetőségeket, hogy mást is beszervezhetek. Komolyan mondom, halálra röhögöm már magam. De amikor figyelmeztetnek, hogy mindjárt lejár a határidő az aktuális brossurából és még semmit nem rendeltem....nem jutnak szóhoz, amikor azt mondom, hogy most semmi nem tetszik, nem adok le listát!
Mostmásr hitelkártyát is küldtek. Hihetetlen!És akkor csodálkoznak a világválságon! Mi a francnak akarják, hogy hitelre vásároljak?Ösztönöznek?!
Egyetlen egy cég volt anno,akiknek valóban jó termékeik voltak. Sajnos megszüntek ilyenformában. Ma már üzletük van számos helyen,de nagyon jó minőségű.
Nem világszabadalom, ösztönözni sem akarnak, csak vannak. Ha kíváncsi vagy rájuk és tetszik amit veszel tőlük és még a kiszolgálás is kedves, úgy biztosak lehetnek benne, hogy visszatérsz.

Nincs parkolóhely..a franc..de!De van!Na beállunk.December ellenére kellemes az idő. Futóidő.Najó. Bemelegítünk.Közben lesem a túloldalon lévő nyújtógyakorlatokat végző öregembert. Lehet vagy 60éves, de tiszta szálka.Namindegy.Melegítek és már előre nézek a távolba, hogy milyen hosszú is lesz ez.5km. Minden alkalommal,de ma valahogy kevesebbnek gondolom. Bemozgattam magam, lassan elkezdünk kocogni.Csak szépen lassan...nyugiban.A gumipálya keskeny,de ketten elférünk rajta. Mindenféléről csacsogunk,blablabla...közben jár az agyam.Ahogy elértük az 1000-es felfirkálást, érzem, hogy kezd melegem lenni,minden izületem mozog. Nem vagyok fáradt. Elhagytuk a játszóteret,a parkot,ilyenkor még egész jól bírom.Majd valahol a stard mellett kezd görcsölni a vádlim. Még mindig egész jól bírom.Csacsogunk tovább..már látom a nagy kijelzőt. Negyed négy. Gondolom előre a pálya szakaszait, közben nyílik az agyam, és olyan dolgok is eszembe jutnak, amik máskor ha nyúznának se. Problémamegoldó futás. Közben már a budai oldalra érünk és lassan kocogunk át a sziget másik oldalára. A hajléktalanok üres tekintete követ minket. Biztos a kilóink meg a narancsbőr a legnagyobb problémánk,mikor ők a szabad ég alatt alszanak. Micsoda érzéketlenség.Futunk tovább.Lassan jön a vadaspark,kíváncsi őzikék néznek minket, ahogy közeledünk. Mostmár a szívem a pólon keresztül dobog és kezd kellemesen fáradni a testem. Lassan a szálloda előtt suhanunk.Napersze.A cipőm alig a gumi felett pár centire. Már szinte megemelni sem tudom. Tavaly tavasszal voltam itt utoljára,akkor is már a harmadik hónapban voltam. Visszaemlékszem...óóó..már látom a hidat. Ez azt jelenti, hogy hamarosan visszaérkezünk az autóhoz, ahol kezdtük a bemelegítést. Itt már nem szabad megállni erre a kis szakaszra. Ha meggebedek is ki kell tartanom. Közben japán turisták jönnek velünk szemben biciklivel. Mosolyognak és élvezik a napot. Az én arcomon már nincs mosoly. A testem forró, fáradt, a szívem lükteti a testem. Lassulunk és már csak sétálunk. Kezdek megnyugodni, olyan,mint egy orgazmus. Sportorgazmus:)Már csak nyújtanunk kell,mint az öreg a túloldalon 50 perccel ez előtt.Visszaszállunk a kocsiba és már nem csacsogunk...ahogy az ásványvizet iszom, érzem a buborékokat a fejemben. A hajam csapzott, a ruha rámtapadt, és úgy látszik, hogy kezd az agyam is működni...remélem Fannim nem sír, hogy nem talál otthon...holnap mit kéne főzni...elő kéne szedni az angolcuccot..
Holnap megint kijövünk.

...tudni fogod mit tégy,ha megfejted hogy súg a dagi hugi....

Ma próbáltam érvelni,hogy egy kapcsolathoz igenis szükséges a szerelem. Hát hogyne lenne szükséges?!
Meglátod, jó esetben azonnal első látásra, más esetben csak később jössz rá, de rájössz,hogy az életedet is odaadnád érte. Aztán persze halványodik a dolog, de talán minőségi változásokon megy keresztül az érzelem. A végén pedig egy letisztult szeretetet kapsz. De ehhez kell az a lángoló érzés, ami először megbolondít,amiből elindul ez a folyamat.
Sokszor gondoltam szerelmesnek magam, és mindig tanultam belőlük.Utólag persze.Mert annyira okos azért nem voltam.
Most egy letisztult szakaszban vagyok. Szeretek,az életemet is odaadnám érte, de ha mással lenne boldog, annak is örülnék.
Ha a szomszéd Irénke nénire gondolok, aki 72 évesen találta meg a boldogságot,akkor még igen sok ideig áltathatom magam, hogy valahol rám is vár valaki.Talán ezért se mentem még férjhez.

bemutatkozás

Van egy oldal, ahol baromi frappánsan meg tudtam fogalmazni,hogy ki vagyok. Megpróbálom visszaidézni:
Nagyanyám szerint ötévesen nyavalyás,anyám szerint elrettentő példa.A fickók,akiket elhagytam,szerintük egy kurva, a fickók,akik elhagytak, szerintük biztos jó anya és feleség,de tudod én nem érdemellek meg, barátnőim szerint elmebeteg,tanáraim szerint lusta, de nem hülye, pszichológia tanárom felajánlott 10 ingyen beszélgetést, mert szerinte szükségem lenne rá.
Élek a saját világomban, és néha ki-ki nézek, hogy mi történik. Ilyenkor megdöbbenek,csodálkozom vagy csak mosolygok. Ezért hoztam létre ezt a blogot.