Ma rávettem magam és ismét kipróbáltam, hogy tudok e sütni. A válasz egy órán belül kiderült. Nem. A franc. Egyszer már próbálkoztam, akkor a képviselőfánkkal indítottam, de olyan kemény lett, hogy parittyába helyezve embert lehetett volna vele ölni. Most muffint szerettem volna előállítani saját kezűleg. Kakaósat!
Két bögre liszt (azért választottam ezt a receptet, mert itt nem kell pontosan mérni gramm-ra, mert mint mindenben, ebben is elég nagyvonalú vagyok)..meg félbögre cukor, meg mit tudom én mennyi teáskanál sütőpor,meg vanillincukor, szóval csupa bögre- és teáskanálméricskélés:)
Amikor az egészet összekutyultam egy hatalmas tálban, már éreztem, hogy ennek furcsa az állaga. Olyan ragasztószerű vmi. Na mindegy,gondoltam, legfeljebb jó lesz pillanatragasztónak és a hűtőmágnes hátlapjáról lejött mágnes, a kedvenc poharam füle és a konyhaszekrény szegőlécének a kérdése meg van oldva.
Szóval ott tartottam, hogy kész ez a csiriz. Annyira nehezen tudtam belerakni a formákba, hogy épp hogy csak sikerült. Úgy ahogy. Végül is, úgyis meg fog dagadni,és akkor majd elnyeri végső formáját. Alig vártam, hogy megsüljön. Mikor nagy nehezen kiszedtem a szilikonformákat a forró tűzhelyből, a nevetés rám tört. Mint nyolc kupac kaki:)Az íze hááát...kis jóindulattal azt mondán,nem rossz. A lányom elfordította a fejét, mikor kóstolásra invitáltam, de ettől még nem törtem le. Anyám eléggé szereti a hasát, és ha holnap megeszi, akkor ő lesz a karácsonyi hősöm!
Utána olvastam a recept közzétételének az alján a hozzászólásokat. Kivétel nélkül kezdő szakácsok, és mindenkinek sikerült. De miért???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése