Ma próbáltam érvelni,hogy egy kapcsolathoz igenis szükséges a szerelem. Hát hogyne lenne szükséges?!
Meglátod, jó esetben azonnal első látásra, más esetben csak később jössz rá, de rájössz,hogy az életedet is odaadnád érte. Aztán persze halványodik a dolog, de talán minőségi változásokon megy keresztül az érzelem. A végén pedig egy letisztult szeretetet kapsz. De ehhez kell az a lángoló érzés, ami először megbolondít,amiből elindul ez a folyamat.
Sokszor gondoltam szerelmesnek magam, és mindig tanultam belőlük.Utólag persze.Mert annyira okos azért nem voltam.
Most egy letisztult szakaszban vagyok. Szeretek,az életemet is odaadnám érte, de ha mással lenne boldog, annak is örülnék.
Ha a szomszéd Irénke nénire gondolok, aki 72 évesen találta meg a boldogságot,akkor még igen sok ideig áltathatom magam, hogy valahol rám is vár valaki.Talán ezért se mentem még férjhez.