2008. december 21., vasárnap


Nincs parkolóhely..a franc..de!De van!Na beállunk.December ellenére kellemes az idő. Futóidő.Najó. Bemelegítünk.Közben lesem a túloldalon lévő nyújtógyakorlatokat végző öregembert. Lehet vagy 60éves, de tiszta szálka.Namindegy.Melegítek és már előre nézek a távolba, hogy milyen hosszú is lesz ez.5km. Minden alkalommal,de ma valahogy kevesebbnek gondolom. Bemozgattam magam, lassan elkezdünk kocogni.Csak szépen lassan...nyugiban.A gumipálya keskeny,de ketten elférünk rajta. Mindenféléről csacsogunk,blablabla...közben jár az agyam.Ahogy elértük az 1000-es felfirkálást, érzem, hogy kezd melegem lenni,minden izületem mozog. Nem vagyok fáradt. Elhagytuk a játszóteret,a parkot,ilyenkor még egész jól bírom.Majd valahol a stard mellett kezd görcsölni a vádlim. Még mindig egész jól bírom.Csacsogunk tovább..már látom a nagy kijelzőt. Negyed négy. Gondolom előre a pálya szakaszait, közben nyílik az agyam, és olyan dolgok is eszembe jutnak, amik máskor ha nyúznának se. Problémamegoldó futás. Közben már a budai oldalra érünk és lassan kocogunk át a sziget másik oldalára. A hajléktalanok üres tekintete követ minket. Biztos a kilóink meg a narancsbőr a legnagyobb problémánk,mikor ők a szabad ég alatt alszanak. Micsoda érzéketlenség.Futunk tovább.Lassan jön a vadaspark,kíváncsi őzikék néznek minket, ahogy közeledünk. Mostmár a szívem a pólon keresztül dobog és kezd kellemesen fáradni a testem. Lassan a szálloda előtt suhanunk.Napersze.A cipőm alig a gumi felett pár centire. Már szinte megemelni sem tudom. Tavaly tavasszal voltam itt utoljára,akkor is már a harmadik hónapban voltam. Visszaemlékszem...óóó..már látom a hidat. Ez azt jelenti, hogy hamarosan visszaérkezünk az autóhoz, ahol kezdtük a bemelegítést. Itt már nem szabad megállni erre a kis szakaszra. Ha meggebedek is ki kell tartanom. Közben japán turisták jönnek velünk szemben biciklivel. Mosolyognak és élvezik a napot. Az én arcomon már nincs mosoly. A testem forró, fáradt, a szívem lükteti a testem. Lassulunk és már csak sétálunk. Kezdek megnyugodni, olyan,mint egy orgazmus. Sportorgazmus:)Már csak nyújtanunk kell,mint az öreg a túloldalon 50 perccel ez előtt.Visszaszállunk a kocsiba és már nem csacsogunk...ahogy az ásványvizet iszom, érzem a buborékokat a fejemben. A hajam csapzott, a ruha rámtapadt, és úgy látszik, hogy kezd az agyam is működni...remélem Fannim nem sír, hogy nem talál otthon...holnap mit kéne főzni...elő kéne szedni az angolcuccot..
Holnap megint kijövünk.

Nincsenek megjegyzések: