Szedem össze a listáról a dolgokat....liszt...tojás....vissza..cukor is kell....máffint szeretnék sütni...basszuss..a meggy..megvan...jaj,de édes kis babaruháááák!!..(megfordulok)..fürdőruhák?..F&F?...mi a franc az meg?!...hm..piros alapon pöttyös ...rajtam óriásplecsnik lennének..zebramintás..iggggenn..az ujjammal lapozgatok az akasztók között...piros.Szeretem a pirosat.Izgató,vad,üttőrő!..Egyberészes. Egész jó. Habár a calzedoniában van egy gyönyörűséges fekete,tele színes tükörflitterekkel 16-ért. Ez meg leárazva itt 950-ért.Senkinek nem kellett?Vagy csak a bikákat vonzza a piros?!..a nők általában óvatosak ezzel a színnel,hisz feltűnő.Ráadásul levetkőzve még feltűnőbb az ember....és egy strandon már nem rejtegetheted a vonalaid. Max. egy kicsit meghúzod a melltartó pántját és feljebb kerül a cici.De a hasad attól még rálóghat az alsó részre. És tessék!Itt ez a piros egyberészes! Harsányan ordít a fekete és a zebramintás sor között. Jó..Csak megnézem a méretet. Fanni már a lisztes zacskót bontogatná...De ez a piros még mindig izgat...van a méretemben!...950-et megér egy próba. Ha nem jó..akkor mittudomén...nem is gondolkodtam rajta. Egy lendülettel a kosárban találta magát a zellergumó felett.
Hazaértem. Kipakoltam mindent. Máskor, mikor egy új ruhát veszek, azonnal még egyszer belebújok. Itthon a tükörben sokkal csinosabb vagyok.A frászt. Áldott félhomály az előtérben.A zsírpárnák takarásban. Az áruházban meg rádvilágít a spotlámpa a tükör felett.Ezek nem akarják,hogy vásároljak?!...szinte utolsónak húztam elő a Baywatch-os kosztümöt. Felpróbálom. Hát nem vagyok egy Pamela..sajnos..de egész jóóóó..mm..sőt!..Jó! Van egy tescós-fürdőruhám,ami klassz!..Annyira megörültem, hogy elkezdem lassítva szökellni, mint a sorozat elején ezek a vizimentő csajok.Márcsak az a műanyag izé kéne a kezemben,amit állandóan cipelnek.
Egycsapásra David Hasselhoff üdvöskéjének képzeltem magam. Most bárkit kimentenék,bárhonnan:))..nem is tudok úszni rendesen.Mindegy,, az érzés a lényeg.
Ráadásul, a helyi bika is vadul a pirosra:))))

Ma sikerült ismét a géphez ülnöm úgy, hogy a gondolataim elinduljanak. Egy hétig strandoltam a Balaton partján ismerősökkel és annyi élmény ért pozitív és negatív irányban, hogy rengeteg témakört tudnék beindítani. Máris eszembe jut, hogy míg évekkel ezelőtt bárkivel,bárhova el tudtam volna menni akár hosszabb távra is, most azt érzem, hogy megöregedtem. Vannak megrögzött hülyeségeim,a tolerancia néha felejtőben a van a szótáramban és ami a legszörnyűbb, hogy ezen egyáltalán nem keseredek el. Aztán eszembe jut a pofátlanság, az élősködés, mint szó. Mit is jelent? És kinek?Jelent egyáltalán is vkinek vmit?...de ráértem csak úgy merengeni a hosszú vízparton.Önfeledt játék...öregnek és csecsemőnek.Valahogy a vízben,szikrázó napsütésben, gondtalanul, az évek egybemosódnak.
Csak az első nap jutott eszembe, hogy milyen puffancs is vagyok.Pár nap múlva úgy kaptam le magamról a ruhát, mint a rutinos pornós a kamera előtt:)...
Bármilyen közel is volt Csopak, jó volt haza jönni.A kutya megint gödröt ásott,anyámnak semmi nem jó és főznöm is kéne vmit...

Beszélgettem egy barátommal. Van egy közös ismerősünk. Átlagos családban nőtt fel, korán meghaltak a szülei. Van egy tesója.Valahol. Normális élettel.Valahogy ennek a haverunknak viszont sosem volt az. Megjárta a fiatalkorúak-at, lehúzott ott vagy másfél évet. Piti betörések,motorlopások.Brahiból. Persze,akinek kárt okozott, valószínű,hogy nem így gondolja. ..mindegy..szóval az élete hol jobb volt, hol süllyedőben. Emlékszem egy időszakára, ami legalább másfél évig tarthatott. Volt egy élettársa,annak volt egy háza vagy mi...de elszúrta. Nem vette komolyan. Dolgozott egy tanyán is, hogy szállást kapjon és ételt,meg csupa ilyen helyek.Most hallottam, hogy együtt csövezik egy nővel. Próbál mindenki segíteni rajta, ki pénzzel, ki szállással, de valahogy nem akarja. Azt mondja, hogy őt az utca ellátja,nem szeretne dolgozni.Megvan a napi 4-5 ezre. Ha dolgozna, akkor viszont minimálbér. Most segített költözni ez a barátom ennek a srácnak egy dohos pincébe. Áram van, víz nincs. Kit is érdekel?!...tulajdonképpen mindenkit,és senkit se. Próbáltam már énis segíteni. Fel sem keresett, a megadott időpontban el se jött....most meg hallom.Gyereket akarnak...úúú..ez viszont kikészített. Gyereket?!..jaj..mondjon bárki bármit rám,ami csak eszébe jut. De mi késztet egy ilyen párt arra, hogy gyerekük legyen?Nem jut eszükbe, hogy hogyan fog felnőni?miaz,amit meg tudnának adni neki?...ááá...jó, Nincs igazam. Ne csak az szüljön,akinek pénze van. De az alapvető dolgokat se tudják majd...nem tudom.Írni se merek róla. Mert kavarognak bennem a kételyek,dilemmák..ráadásul míg saját maga nem akar segíteni az életén,addig más hogyan tehetné?...hm..az utca ellátja...naja.

Mint minden gyereket, úgy a lányomat is érdekli minden új és azonnal!! Nem várhat vele!Persze, először óvatosan közelít, de aztán ...újra és újra.
Mióta rájött, hogy mennyi érdekesség van kint,a kapun kívül,állandóan csavarogni szeretne. Rám szól,hogy:-Kulcs!...és már menne is. Tegnap már nem tudtam mivel leszerelni,ezért azt mondtam neki, hogy elvitte a cica a kulcsot:))..és elhitte!!Persze elhiszi azt is, hogy a bocibocitarkának se füle,se farka és a távolságot, mint üveggolyót is megkaphatja:))....akkor szoktak a felnőtt emberek ilyen hiszékenyek lenni, mikor szerelmesek. Talán itt tud egyé válni az idő. Ekkor vagyunk őszinték is? Vagy ilyenkor ment el az eszünk?!...vagy csak nem gondolkodunk?!...de jó is....eszembe jut a vicc...elől-hátul vérzik.Miaz?Bocibocitarka...se füle,se farka...brr..szerencsétlen állat...:))

Hónapok teltek el és szerencsére a rosszulléteim megszünőben voltak. Ma reggel viszont hirtelen megint megfordult a világ. Próbáltam kikelni,olyan óvatosan,ahogy csak tudtam, de a szédülés úgy csapott vissza az ágyba,mintha meglökött volna. Kértem egy pohár vizet, de már csapódott is az ajtó válaszra sem méltatva. Fannim meg csak hordta oda a könyveket az éjjeli szekrényre, követelve, hogy olvassak el neki azon nyomban minden mesét. Természetesen egyszerre:)...óóó.nem.Nem megy. Annyira szégyelltem magam, hogy csak magatehetetlenül feküdtem... nincs mit tenni..hívtam az orvost. Sírni nem mertem, mert nem szerettem volna megijeszteni a lányom, viszont belül annyira feszített vmi.Talán a tudat, hogy egy kapcsolatban iszonyatosan lehet bárki egyedül.Annyira egyedül, mint a kövér macskánk a pincében,amikor anyám megfeledkezik róla...és csak nyávog és nyávog...míg eszébe jut a gazdájának, hogy a reggelijét nem ette meg...Jesszusom! Remélem, hogy engem azért észre fog majd venni vki..habár a reggeli még mindig ott figyel a tálcán,csak kissé szárad már...a sajt is pöndörödik fel a kenyéren a nagy melegben...de még vagyok!!!:))...holnap megyek vérvételre.Valószínű,hogy túl gyorsan égetem el a cukrot.Na tessék.Kár belém a sok csoki.Csak a számban lévő ízlelőbimbók tudják élvezni az olvadó csokoládé minden egyes kockáját. A véremnek már nem is marad...óó..micsoda egy mohó test!...De legalább tisztáztam magamban, hogy bánatban evésről szó sincs! Tudományosan alátámasztva lesz, hogy a szervezetem követeli a szénhidrátbombát! Ami végül majd felemészt?!.....

Ma volt a megemlékezés Michael Jacksonról. Gondoltam megnézem, habár ilyen felhajtást csinálni?!...de basszuss! Jézus után a legnagyobb!!Nagy nehezen sikerült beállítanom azt a csatornát, ahol végig leadták. Ki is töröltem vagy 6 adót, míg a keresőben megtaláltam a Reflektor tv-t. Hm.Azt hittem, hgy ilyen adó nincs is. De van!Sőt!Még van egy csomó,amit nem is láttam.Mindegy.. Megtaláltam. Amikor legelőször rákezdte ez a Mariah Carey...jaaaj..neeee...de aztán szerencsére abba hagyta. Végeredményben jó volt. Csak az apja ne mosolygott volna még, mint egy ütődött....a műsor vége felé már én is sírtam....egy csomó nótája számomra annyi emléket idéz fel...talán az emlékeimet siratom?...meg az egész elmúlt időt?Nem tudom...emlékszem..hetedikben farsangon a We are to world-t adtuk elő az osztállyal.Akkor jött ki bakelit lemezen. Én találtam ki és vettem meg a lemezt. A Tóthandrás volt a Jackó:))...a színük még elég egyforma volt. Aztán Ata barnult be,vagy Jackson fehéredett..ez már nem is lényeges...milyen önző vagyok! Meghalt egy ember, aki valóban ember volt a Földön, én meg itt az emlékeimmel vagyok elfoglalva!!
Hálivúdi felhajtás...de Ő mindent megérdemel!!
Egy perces néma billentyűzés a monitor előtt....