Beszélgettem egy barátommal. Van egy közös ismerősünk. Átlagos családban nőtt fel, korán meghaltak a szülei. Van egy tesója.Valahol. Normális élettel.Valahogy ennek a haverunknak viszont sosem volt az. Megjárta a fiatalkorúak-at, lehúzott ott vagy másfél évet. Piti betörések,motorlopások.Brahiból. Persze,akinek kárt okozott, valószínű,hogy nem így gondolja. ..mindegy..szóval az élete hol jobb volt, hol süllyedőben. Emlékszem egy időszakára, ami legalább másfél évig tarthatott. Volt egy élettársa,annak volt egy háza vagy mi...de elszúrta. Nem vette komolyan. Dolgozott egy tanyán is, hogy szállást kapjon és ételt,meg csupa ilyen helyek.Most hallottam, hogy együtt csövezik egy nővel. Próbál mindenki segíteni rajta, ki pénzzel, ki szállással, de valahogy nem akarja. Azt mondja, hogy őt az utca ellátja,nem szeretne dolgozni.Megvan a napi 4-5 ezre. Ha dolgozna, akkor viszont minimálbér. Most segített költözni ez a barátom ennek a srácnak egy dohos pincébe. Áram van, víz nincs. Kit is érdekel?!...tulajdonképpen mindenkit,és senkit se. Próbáltam már énis segíteni. Fel sem keresett, a megadott időpontban el se jött....most meg hallom.Gyereket akarnak...úúú..ez viszont kikészített. Gyereket?!..jaj..mondjon bárki bármit rám,ami csak eszébe jut. De mi késztet egy ilyen párt arra, hogy gyerekük legyen?Nem jut eszükbe, hogy hogyan fog felnőni?miaz,amit meg tudnának adni neki?...ááá...jó, Nincs igazam. Ne csak az szüljön,akinek pénze van. De az alapvető dolgokat se tudják majd...nem tudom.Írni se merek róla. Mert kavarognak bennem a kételyek,dilemmák..ráadásul míg saját maga nem akar segíteni az életén,addig más hogyan tehetné?...hm..az utca ellátja...naja.