előjáték kövekkel...

Ahogyan a farkas felkel a nagymama házában és a hasát fájlalja, úgy keltem fel én is,h talán egy kis víz helyrehoz. Nem a kútból. Halk léptekkel vonszoltam le magam a kanapéra, mert a konyha már túl távolinak tűnt. Talán már a víz se segített volna,csak a piócás ember. A bakterból is kiűzte a rosszat,lehet,h bennem is kavarog. Egy nospa. Kettő,három és mielőtt te lennél a párom, már öltöztem is, h az ügyeletre érjek minél hamarabb. Csak mackónadrág,meg egy póló, úgyis jövök haza. Adnak egy injekciót,megnyugszik az epém görcse és ahogy halkan osontam le az éj leple alatt a kocsihoz,úgy surranok vissza a takaró alá. Mire odaértem,szabályos derékszöget alkotott törzsem a lábammal. A naív Piroskát és a gonosz vadászt nem hibázhattam. Ez itt kérem szépen nem mese volt!A valóság. Némi párhuzamot véltem felfedezni szüléses fájdalmam között,de itt csak kövek lennének a gyermekeim. Olyan lassan csúszott a lábam az aszfalton,h ne rázkódjon a testem,a köveim. Szinte suhantam. Ahogy a szépségkirálynőket tanítják járni.

Az ügyeletes orvos már ismert. Két hónap alatt harmadszorra mentem, már a tajkártyám se kellett neki. Nem próbált meg görcsoldóra rábeszélni,mert látta,h a könnyes tekintetem iszonyatos kínokat rejt. Kitöltötte a papírokat a mentőnek és mire eljutott az agyamig,h innen nem szabadulok egykönnyen,már jöttek is a betegszállítók. Hol szirénázva,hol csak némán száguldozva vittek az I.sz. Klinikákra. Már mérhető a Nap körüli téridő-görbület,így a kórházban lévő folyósó,mint féreglyukon át vezető időlassulás is érzékelhető átlagos ember számára,ha hordágyon tolják a kietlen úton. Itt az óra megállt,az emberek belassultak,csak te van állandó és a hevesen verő szíved. Na meg az epegörcs,aki a világért sem hagyná el a tested. Úgy éreztem,h eljött a végem és vártam,h a Mindenható gyors mutyizásba kezdjen az Ördöggel,hátha nem kell egy kondérban ülnöm a forróságban. Csak remélni mertem,h az ambulancián az álmos személyzet kissé fel fog pörögni. ÓÓ..Vérvétel. Vizelet. Adminisztráció. Adminisztráció és még mindig ír,ír és ír. Nem hiszem el. A kő kezd beékelődni az epevezetékbe,keresi az elzárható utat,h belső szerveimmel jól kiszúrhasson és még mindig ííííír…de mit? Ultrahang és röntgen. Meg egy koktél. Infúziót be is kötötték,ami a szokásos sóoldat és a kevert fájdalomcsillapító. Wow! Pillanatok alatt talaj részegnek éreztem magam. Mintha tíz sörre megittam volna egy kisvilmost. Te jó ég! Szeretem a párom, anyám nem is lökött és világbéke!

A további vizsgálatra már tolókocsiban vittek és vihettek volna bárhova. Hódítsuk meg a Földet! Nem tudom,h mi történt,de az idő és tér még mindig görbe volt. Belassult ápolók, csoszogó álmos orvosok. Csak én voltam türelmetlen és állandó. Közben eltelt legalább három óra,de én ezt egy hétnek éltem meg. A vizsgálat és a labor eredményeire várva lefektettek egy vizsgálóágyra. Vagy én voltam túl széles,vagy az ágy baromi keskeny,de elaludni nem mertem rajta,mert egy fordulattal a linóleumon koppantam volna. Az óra hajnali fél ötöt mutatott. Megjöttek a várt papírok. Nem akarnak operálni. Csak megfigyelni. A gyulladás le kell,h menjen,mert laporoszkóppal mindenkinek egyszerűbb. Nekem is és nekik is. A fájdalmam elmúlt,hála annak a koktélnak,amit az ügyleletes helyi mixer kevert, és már döntöttem is. Haza akarok menniiiii!! Ők meg figyelni. Nem tudták,h annyira erőszakos vagyok,h a szüleim már a nevelésemet 12 éves koromban befejezettnek nyilvánították és csak remélhették,h valamikor hasznosítom az életben mindazt,amire tanítottak. Összeszedtem a papírjaim, elkértem az ambuláns lapot és már vettem is az irányt a metró felé. Máskor az is zavart,h nincs rajtam szemfesték, most meg melegítőnadrágban és otthoni pólóban kócosan ültem a műbőr ülésen hazafelé tartva. Valahogy ismét begyorsult az idő elhagyva a kórház épületét, és ahogy feljöttem az aluljárón,már a busz is ott termett. Aztán mögötte a másik,h át tudjak szállni. Sikerült az autóhoz érnem. Végre. Tíz perc és otthon voltam. Fáztam a fáradtságtól és lábaim remegtek a kimerültségtől. Úgy ahogy voltam, ruhástul zuhantam az ágyba és már aludtam is. Egész délelőtt.

születésemtől a pirospöttyös körömcipőig

A 70’-es évek szülötte vagyok. Késői gyereknek számítottam, mert anyám,míg várta a potenciális apajelöltet,addig ugyan úgy öregedett,mint a többi nő körülötte. Apám se nagyon rohant,h a tízéves fia mellé akarjon egy lányt is. Ő csak egy nőt akart, aki mellett nagyvilági jampi lehet. Nem volt egy rossz páros, anyám amolyan molett Marilyn Monroe, apám meg kiköpött John Travolta. Imádták a Rock’n’roll-t. Elvis, Chuck Berry,Buddy Holly..óóó..és ne feledkezzünk meg a magyar Hungária együttesről sem!

Szóval,míg növekedtem, totyogtam és csámpáztam a nagybetűs élet felé, szüleim robotoló munkája és gondoskodása olykor fárasztónak bizonyult számukra. Abban az időben nem tudták olyan simán lepasszolni a gyereket és diszkóba menni,inkább a házibulikat részesítették előnyben. Mi más is lett volna még? Ilyenkor meghívták a kedves szomszédokat, jó barátaikat, kollégákat. Anyukám már délben elkezdte a készülődést, és ahogy telt az idő,egyre jobban izgult. Délelőtt rám parancsolt,h porszívózzak ki, és gondoljam át,h mit viszek majd át a mamához. Ez azt jelentette,h ott fogok aludni és ne sírjak. Apámat nem érdekelte annyira a dolog, ő maximum még egyszer fürdött aznap és még illatos parfümöt is használt!Sose lehetett tudni, kinek lehet majd udvarolni. Egész délelőtt azt bámultam a konyhában,h lesz a sonkából tekercs és milyen uborka és paradicsom-akadálypályán fog végig kúszni a kolbász az ünnepi hosszú tálcán. A majonézes saláták voltak a legfinomabbak!

Közeledett az este. Anyám idegei már egyre gyengébbek lettek. Pedig a szendvicses tálcák felsorakoztak az étkezőasztalon, a kék szempillaspirál és a halványrózsaszín rúzs mesésen állt neki és még a ruha is kész lett,amit erre az alkalomra varrt. Egyébként, minden alkalomra egy új ruhát készített magának,amit a mai napig nem enged elvitetni a vöröskeresztbe,így retró-bulikra nem kell gondolkodnom,h mit vegyek fel.

Ahogy szállingóztak be a vendégek,úgy kezdtem a lakásban felesleges lenni. Pedig hogy várták,h megszülessek!Most meg,mintha nem is léteznék. A kedvenc házaspárom Imrebácsi és Mucinéni volt. Imrebá’ annyi idős lehetett,mint apám,de mindig parfümillata volt,kiegészülve egy fésűvel, amit akkor vetett be,ha egy csinos nőt látott. Előhúzta a farzsebéből és már igazította is a haját. Mucinénit egyáltalán nem érdekelte a férje, inkább saját maga. Hatalmas tupír a fején és sokkal több festék,mint anyukámon. Ő nem tudott varrni,ezért minden alkalommal megdicsérte a háziasszony ruháját. Na meg persze engem is úgy,h két ujját összecsípve megragadta az arcom. Csak egyszer tudta ezt csinálni,következő alkalommal már menekültem.

A lábam már félig kint volt az ajtón,de senki rám se hederített. A szemem sarkából még láttam apámat,ahogy tekeri fel a szőnyeget előkészítve a terepet a táncnak, közben hallottam a háttérben anyám hangos nevetését. Sosem bírta az alkoholt. Egy fél pohár Éva Vermuth-tól viccesnek gondolta magát.

Többgenerációs családi házban laktunk. A földszinten a nagymamámék, felette pedig mi. Egész éjszaka hallottam a zenét és a dübörgő lépéseket. Négy-öt buli után már megismertem a számokat. Kívülről fújtam a szüleim polimer kazettáinak tartalmát.

Mi maradt meg bennem így a ’10-es évekre? A ledobozolt magnókazetták, izgalom, ha nagyobb vendégsereg jön, anyám nejlon dzsörzé ruhái a gardróbszekrényben és a rock’n’roll. De az mélyen a zsigereimben. Tegnap vettem egy piros pöttyös körömcipőt és meg kell,h mondjam, de Dollynak se állna jobban.

Amatőr bábszínész gyenge figurája.

De jó volt hazajönni és elnyújtózni a kanapén. Ez az a bútor,amibe ha belefekszem,hinni kezdek Istenben és úgy érzem,h általában segíteni is szokott. Az epegörcsömet mindig elmulasztja reggelre,ha kellően összekuporodok az ülőpárnákba bújva,vagy ha embertelen migrénem van.

Mint máskor,most is húzott magához a kanapé,szinte átölelt és ringatott. Nem is éreztem már,h mit élt át a két jó lábnak egyáltalán nem mondható virgácsaim. Egész jóóó...nem fájt semmim...végignéztem a szemben lévő szekrény polcain,ami tele van utazások hazahordott porfogóival, lányom fényképével és régi könyvekkel.

Ahogy a testem kezdett elernyedni,úgy pörögtek le képek hol régi nyaralásokról,hol az én Fannimról....be is aludtam.

Már majdnem a Mallorcai nyaralás medencés részénél jártam,mikor rájöttem,h mennyire is kell pisilni. Kinyitottam a szemem és akkor ébredtem rá,h nem a bárpult felé kéne mennem még egy tequiláért, hanem a lakás másik szegletében lévő wc-be.

Felültem és abban a percben belehasított vmi a fejembe. Óóó..azt hiszem,h ettől szoktak félni azok,akik gerincérzéstelenítésen esnek át. Ahogy kibotorkáltam a klotyóig,nem is tudtam eldönteni,h melyik részem fáj jobban? A lábam?Nem tudom.Az érzés olyan,amikor megyek,mintha marionett figura lennék és egy részeges bábszínész mozgatna.Néha túlságosan felemeli a madzagot,ha lépek.Vagy a fejem?Amit a hátsó sufniban lévő satuba befogtak volna és tekernek rajta egy nagyot,nehogy leessen a nyakamról? Hát igen. A részeg bábszínész vagy a satu?

És nee..most ezt nee...női problémám is ekkora van időzítve.ááá.."vessetek a mókusok közé"...

Már eltelt a műtét óta három nap. Ennél nagyobb kripli már nem is lehetnék:)Folyamatosan próbálok a Mindenhatóval kapcsolatba lépni,h legalább az egyik fájdalmamat hanyagolja,de most vagy besértődött,mert mindig csak akkor keresem,ha segítség kell vagy le van foglalva az állandó esőcsinálással és villámdobálással. Remélem,h az utóbbi,mert megettem egy levél algoflexet és ez a képzeletbeli bábszínész is mata részegen rángat.Hallja vki odafent?....

Új lábak és házi dzsinn.

Még sose műtöttek semmivel.Ja?Szültem.De az más. Szóval még igazi műtőben nem jártam,csak a tv-n keresztül a Vészhelyzetben.Ott minden olyan gyors volt,ellenben ezzel a valódi kórházzal.

Reggel 7re kellett mennem.Felvették az adataim,kaptam egy olyan karszalagot,mint az all inclusive szolgáltatást nyújtó szállodákban és egy térképet,h hol vagyok és hova kell mennem.Elsőre vicces,hiszen szőke hajam ellenére nem vagyok ennyire buta,de a gyerekem apja pl. simán más épületbe ment,ahol csodálkozott, h egy öreg bácsi ül az ágyam mellett és én is megváltoztam,de nagyon:)

A szobában hárman voltunk,mert egy nénit,aki csak feküdt és nem mozdult,egy idő után kitolták. Tőlem,h nehogy megszabaduljanak,igyekeztem többet kiadni magamból,mint a néni.Így talán megúszom,h az alagsorban kössek ki.

Kaptam egy pakkot,ami egy zselés fertőtlenítő tusfürdőből és egy hátulgombolós műtősruhából állt.Lezuhanyoztam és felvettem a szexi papírruhát.

Berajzolták a műteni kívánt területet. Ott jöttem rá,h nincs egy rossz lábam.Hanem kettő. Tiszta filctollas voltam bokától lágyékig. Na mindegy,gondoltam,legalább most túl leszek rajta.

Jött a műtősfiú.Felfeküdtem az ágyra,a nővérke pedig adott egy fél kék színű tablettát.Nagy kemény cucc volt.Ezért a dílerek sírva könyörögnének. Nyugodtság áradt szét bennem és a világbéke.

Betoltak a műtőbe.Teljes sterilitás,a takarítónőre gondoltam,h átjöhetne hozzánk is.Megjelent az altatóorvos. Rádumált,h ne mély altatás legyen,hanem gerinctől lefelé zsibbadt.Ááá..nemááá..ennyire nem vagyok beszámíthatatlan.Aludni akarok! Hosszan.Végre se a gyerek,a kukáskocsi,se a szomszéd vinnyogó kutyája.Semmi. Nyugalmat akarok! Megígérték,h ettől függetlenül aludni fogooo.....

Következő élményem az,h vki átöltöztetett a hálóingembe és az orvos örül az ágyam mellett.Sikerült-mondta.

Még szép. De azért gyorsan megszámoltam a lábujjaim.Meg volt.Visszamosolyogtam az orvosra.

A következő időszak félkómásan telt és rájöttem, h az ágy feletti gomb olyan,mint Aladdin dzsinnje. Ha vén szipirtyóként bekerülök a kórházba...hááát..nem három kívánságom lesz:))))

Másnapig fetrengtem az ágyban.Ahhoz képest,h a két lábam kegyetlenül nézett ki,én mozogtam a legjobban a szobában. Ezt szerintem az orvos is észre vehette,mert reggel meg is kaptam az eltávozásomról szóló zárójelentést. Megkérdeztem,h mit csináltak annak a kék tablettának a másik felével,mert ha otthon rosszul érezném magam,akkor bevenném.Nem hittek nekem:))...

Végre itthon. Ágy feletti gomb hiányában kénytelen vagyok szólni:S...de így is működik. Egy házi dzsinn:)))...

Ma már tudok zuhanyozni,és egy kicsit olajozottabban mozgok. Csak embertelenül fáj a fejem.Ez a gerincérzéstelenítő hatása. Állítólag napokig eltarthat. Érzem,h lötyög a koponyámban az agyam.Nagyon kicsi.

Két hét múlva kontroll.

Ha használod,elhasználod.

Úgy látszik,h a test,melyben élek,kicsit elhasználtam.Pedig imádom azt a melegítőnadrágom is,ami már kissé bolyhos és van egy kifehéredett folt a jobb lábszárán. Annyira kényelmes, csak háát...nem vigyáztam rá.Valahogy így lehetek magammal is. Mindent összeettem, összeittam, élveztem, sanyargattam és most tessék. Meglett az eredménye. Persze,a szülés volt az,ami meggyötörte igazán a testem. Felgyorsított folyamatokat,amik talán öregségemre jöttek volna elő és megfelelő eszköz lett volna arra,h ha elhanyagolnak a szeretteim,akkor sajnáltathassam magam:) De nem! Most fáj a lábam,a gyomrom,az epém és összességében a lelkem. Mint egy öregasszony.
Sima vérvétel...hasi ultrahang..
A vérvétel tele x-el. Az ultrahangon pedig felfedezték,h annyi epekövem van, csoda,ha a szalonnás rántotta még nem ölt meg.A tejszínes-füstölt sajtos brokkoli viszont imádkozásra és Istenhez való kapcsolatfelvételre kényszerített. Nem köteleztem el magam egy vallásnak se,viszont egész jó beszélgetőpartnerre találtam.
Az epétől voltam rosszul?Óóó..neee...de hát a tej?a csokoládé?
Átirányítottak a gasztroenterológiára. Ma már elmondhatom,h annyit voltam ott,h hiba nélkül ki is tudom mondani ezt a szót. Az orvos azt mondta, zárjuk ki a laktózérzékenységet. Kaptam időpontot és azt mondta, nem kell félnem, csak fújnom kell időszakonként egy készülékbe. Az egyetlen egy probléma a diétával volt, mert kaptam egy listát, amin csak a felsoroltakat vehettem magamhoz. Nem volt nehéz megjegyezni.Rizs,burgonya,sonka,víz.
A vizsgálat eredménye a főiskolai eredményeimre hasonlított. 2...3...1....1...2...4...3...3...3...vmi ilyesmi.Semmi meglepő. A leheletem és az agykapacitásom egyforma értéket mutat:S
A gyomrom továbbra is fájt,így megnyertem egy gyomortükrözést. Természetesen az epém még mindig nincs elfelejtve, műtétet javasolnak amilyen gyorsan csak lehet. Tükrözés.
Megkaptam az időpontot.Anyám szerint borzalmas dolog,hiszen egy ujjnyi vastag (közben anyám szemléltette vastag mutatóujjával) csövet erőltetnek le a torkodon.
Az interneten nyomban rákerestem. Fórumhozzászólások,videók, képek.
Szörnyűség.Fájdalom.Félelem.Ezek keringtek körülöttem.
Vissza kellett mennem a leletekért. Míg vártam az előtérben,megfigyeltem, h hogyan jönnek ki a kezelőből az emberek,akik a gyomortükrözésre mentek.Öreg nénik a saját lábukon teljes nyugalomban!Naneee..ennyire nyápic nem lehetek!!El kell jönnöm és be kell bizonyítanom,h az én korosztályom meg tudja csinálni.Képes rá!
Eljött a vizsgálat napja. Aláírtam a nyilatkozatot.Az asszisztensnő kedves volt.mosolygott.Az orvos is mosolygott.Kedves volt.Gyanús.Az orvos még sose volt kedves. Bementem a kezelőbe és kaptam lidokain érzéstelenítőt. Olyan,mintha a mentolos rágót félrenyelted volna. Kibírható. Azt mondták,ha szigorúan követem az utasításaikat és félreteszem a testem ellenkezését,akkor rendben lesz minden.Nyeljek.Nyeltem.Már lent is volt a cső egy pillanat alatt.Nagyságra teljesen hasonló volt a kerti csapunkra felszerelt slagra. Ha tudom,azzal gyakoroltam volna otthon. Maga a vizsgálat és a szövettan inkább kellemetlen volt. Túl éltem.
Amíg a szövettanra vártam,ez kb. két hét,addig a lábam problémájára fókuszálhattam. Megkaptam az időpontot a műtétre. Yesss...kipipálva. Megkérdeztem a sebészt, h tud e vkit ajánlani epeműtétre. A szemében csillogást,az arcán pedig széles mosolyt láttam. A kedvenc műtétem!-mondta. Így hát, másfél hónap múlva eltávolítja a köveim.
Már csak a gyomrom maradt.Természetesen,semmi sincs rendben.3 fajta gyógyszert szedek,amitől olyan álmos vagyok,h ülve elaludnék bárhol,bármikor. Kibírom. Az öreg nénik jutnak eszembe,akik némi kedveskedésért,csak h az orvosukkal beszélgethessenek a rendelőben 12 fajta gyógyszert is beszednek.Nem lehetek nyápic!
Megfogadtam, ha felépülök,minden másként lesz.Sport,egészséges életmód.
Semmi zsíros szalonna.Meg csoki.naneeeee...én elég intelligensnek tartom magam a heverészéshez..:)