Mikor felkelt a lányom elmesélte,h mit álmodott:-"Csupa józsaszínű volt a szoba,telistele hejcegnőkkel.Tudod anya,ez hejcegnőszoba volt." Óóó,de szép lehetett-mondtam neki:)...és elgondolkodtam,h leszámítva a felnőtt tartalmú ábrándjaimat, volt e az utóbbi időben meseszerű álmom?Hát nem:(...elfogyott belőlem a gyermek?
Pedig tudom,h ott van bennem legbelül.Csak akkor szokott előjönni,ha szerelmes vagyok. Mert idővel egyre bölcsebbek leszünk,tapasztaltabbak és teljes rutinnal kiigazodunk az élet nagy gubancain, de ha egyszer....Egyszer eltalál Amor nyila,azonnal azok a kisgyerekek leszünk,akik szemlesütve,pironkodva mondanak zagyvaságokat és cselekednek irracionális dolgokat. Ekkor tudom,h lehetek akár 86 éves fogatlan néni is, akinek az a copfos kislány szeme néz arra a botra támaszkodó, snájdig úriemberre,aki talán maga is kisfiú legbelül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése