Eljutott hozzánk is az éves lomtalanítás. Ez amolyan most vagy soha érzést vált ki sok mindenkiből. Ezen a napon érik be veszekedéseim gyümölcse. A 35 éves bőrgarnitúra utolsó darabját sikerült úgy kitennem,h anyámat teljesen meggyőztem arról,végképp nem lehet vele mit kezdeni. Persze,megannyi vita és veszekedés kellett hozzá,h elengedje az ócska bútordarab testét és lelkét. A szekrényekről már nem is beszélve.
Ha van tároló helyiséged,sufnid,raktárad,mindent megteszel annak érdekében,h meg is töltsd. Ehhez van szükség kiszuperált elemes bútorra,esetleg a nagyi régi kredencére, vagy ki nem dobott tv-s papírdobozokra, h aztán ebben tárolhasd azokat a kincseket,amelyekért bármelyik kalózkapitány harcba szállna,akár az élete árán is.
Gyermekem apja idén is elsütötte azt a poént,h gurítsuk ki Renault 4-emet a legszimpatikusabb lomolósoknak.Persze,ezen rajta kívül senki nem nevetett,pedig mennyit kacagtam régen a viccein...akkor még biztos szerettem...
Szóval a bőrfotel kikerült és az üveges tolóajtós szekrény is lapokra szedve. Ez tulajdonképpen már újkorában is selejt volt vagy csak a sógorom rakta össze szarul? Ezt nem tudtam eldönteni a mai napig,viszont anyámmal ezt a meccset is le kellett játszanom. A végén annyiban maradtunk, h a tükrös ajtót nem dobom ki róla,mert az unokahúgomnak szüksége van rá. (hip-hop tánca jár és ez előtt gyakorol. Egyébként fiúzni és bulizni megy.Szerintem nincs is olyan,h tánctábor,meg éjszakába nyúló edzések.)
Kétórás pakolás eredménye tehát egy bőrfotel és egy 3részes szekrény volt. Aztán begyorsultak a folyamatok. Anyám kénytelen volt az ebéddel foglalkozni,így én lettem a főnök a döntéshozatalban. Persze,halkan mondva,nehogy a konyhába szűrődjenek a szavak. Régi szőnyegek, gőztisztító berendezés,ami a tvshop szerint istenkirály, egyébként egy forintot sem ér,húgom ifjúsági bútorának egyharmada és a régi albérlők gyerekeinek kerékpárja. És ekkor főtt meg az ebéd. Anyám a kapuban termett és feltette azt a kérdést,ami ismét elindította a vitát. "Miért dobsz ki két jó gyerekbiciklit? És ha kell nekik?" Nem is tudom,h miért nem tanultam ügyvédnek?Rengeteg pert nyerhettem volna. A kerékpárok szabadulása volt a tét,h a garázsban sínylődjenek még vagy 20 évig. "Hogy miért dobom ki? Mert egyrészt azok a gyerekek már felnőtt emberek,másodsorban 10 éve elköltöztek és ha kellett volna nekik,akkor már elvitték volna,harmadrészt meg rozsdás,kiszuperált járművek,amiknek rendbehozatala annyiba kerülne,mint egy új bringa." Védőbeszédem tökéletesre sikeredett. Nyertem! Mehet a kapu elé.
Már csak egy bejárati ajtó maradt hátra,ami annyira volt csak elvetemedve,h oldalról nézve egy nyolcas számra hasonlított az alakja. Aha,igen.Ezt is fel tudta volna akasztani anyám valahova,de meg sem vártam érvelését. Olyan fáradt volt már minden izmom és az agyam is az állandó hülyeségektől,h a görbe szögek,rozsdás szerszámok és a halott német katona teteme már nem is lett a lomtalanítás martaléka. Felvonszoltam magam a lépcsőn és lezuhanyoztam magamról 16 pókhálót és legalább 60 dkg port és koszt.
Ma reggel jött az a kocsi,ami összezúzza a felesleges holmikat. Kivételesen most nem zavart a csörömpölés reggel 6kor. Lelki szemeim előtt láttam,ahogy minden,ami nem kellett senkinek,hogyan kerülnek összepréselésre. Amolyan nirvána állapotba,ha tetszik. A teljes megsemmisülésbe, a létezés ellentétébe, a nemlétbe. Itt minden bútor, félszemű baba és kinőtt ruha eggyé válik velünk, tárgyak gyűjtőjével,h aztán egy magasabb boldogság állapotába kerüljenek a lomok és mi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése